Magyarország csatlakozása óta nettó kedvezményezettje az Európai Uniónak. A közösséget megteremtő békevágy, az együttműködés által elérhető jólét, és kiemelten az európai emberek szabadsága megér annyit a kontinens gazdagabb országainak, hogy támogassák a hátránnyal indulókat. Végignézve az előző költségvetéseken, azt tapasztaljuk, hogy 2007 és 2013 között 63 ezer fejlesztés valósult meg Magyarországon 8200 milliárd forint uniós támogatásból, 2020-ig pedig további 8300 milliárdos támogatást irányoztak elő hazánk számára. Utóbbi összeget a járványhelyzet tovább növeli, hiszen az EU mindig a nehezebb helyzetben lévő tagállamokhoz csoportosítja át a forrásait.

Jelenleg azonban két fontos okból is változhat Magyarország státusza a támogatáspolitikában – és erre az eddigieknél is aggasztóbb reakciót ad a kormány. Az uniós források ugyanis épp a fenti logika alapján a volt szocialista országok bő két ciklust felölelő támogatása után jó eséllyel most Európa déli államait veszik célba. Ott lesz nagyobb szükség a segítségre. A menekültválság és a klímaváltozás veszélye mellett a járvány okozta károk is leginkább ezekben az országokban jelentkeztek tragikus nagyságrendben.

Jogos elvárása az EU-nak, hogy másfél évtized kiemelt támogatása után Magyarország mutassa be, miként képes felnőtt módjára nem pusztán használni, de stratégiai ágazatokban hasznosítani a forrásokat. Ezzel is adós az elmúlt 10-15 év – de az igazi problémát egy másik dimenzióban találjuk. Egy évtizede ugyanis a magyar kormány uniós pénzből folytat propagandát az EU és az uniós értékek ellen, uniós pénzből hizlalta a miniszterelnök családtagjainak és barátainak milliárdos vagyonát, és bontotta le a jogállamot, például brutális állami propagandagépezetet építve.

Ez egészen biztosan nem folytatódhat az új uniós költségvetés időszakában.

A következő költségvetést érintő egyik alapvető szempont a jogállamiságról szól. Zajlik itt egy méltatlan vita arról, hogy álnaiv fideszes politikusok és propagandisták kérdezgetik: vajon miért is nem jogállam szerintünk Magyarország? A Freedom House jelentése erre részletesen is kitér, de az igazi cinizmus mégiscsak az, hogy azok csodálkoznak a leghangosabban, akik a legaktívabbak a bontásban.

Magyarországon a sajtó nem szabad, a gyülekezés joga politikai szempontok mentén korlátozott, az elméletileg független intézményeket olyan fideszes expolitikusok vezetik, aki rendszeresen hajtóvadászatot indítanak az épp veszélyesnek tűnő ellenzéki szervezetek ellen.

Szintén nem a jogállami működésre jellemző, ahogy Kövér László az újságírókat be sem engedi, az ellenzéki képviselőket pedig kitiltja a Parlamentből, utóbbiak fizetését is elvonva. Kormányellenes dudálásért 750 ezer forintos büntetés jár, kormánybarát cigányozásért háborítatlan díszkíséret. Ha én emelek fel egy füstgyertyát egy tüntetésen, akkor a rendőrök lefújnak könnygázzal, földre visznek és elszállítanak – ha Fidesz-közeli focihuligánok vonulnak görögtűzzel a városban, amikor a járványveszély miatt eleve tiltott minden tömegrendezvény és tüntetés, akkor esetleg elkérnek néhány személyi igazolványt.

Mindezt pedig látja Európa, és arra jut, hogy ezt így nem szeretné finanszírozni.

Igaza van. A következő uniós költségvetésből odaítélt támogatásoknál „nulladik lépés”, vagy amolyan beugró kérdés kell legyen, hogy miként áll a jogállamiság helyzete adott országban. Azt illetően legkésőbb a Sargentini-jelentés idején már kétharmados konszenzus alakult ki az EU-ban, hogy Orbán Viktor nem jogállamot épít. Okkal függesztette fel a Fideszt saját pártcsaládja is.

Eközben a fideszes oligarcha-kör úgy nyer a járvány alatt is milliárdos támogatásokat, hogy tömegeket bocsát el. Tíz év alatt komplett iparágakat nyeltek le, a magyar kormányon átszűrt uniós pénzekből a pártközeli „nagyvállalkozók” részesülnek – akik valójában nem is vállalkozók, hiszen kizárólag a források kopasztását végzik, a valódi munka az alvállalkozókra marad. A Transparency International már évekkel ezelőtt feltárta az uniós pénzek lenyúlásának metódusát.

Maga a rendszer a korrupt.

Már a startnál megjelennek az indokolatlanul kiválasztott fejlesztési célok. Friss példák is jelzik, mit jelent a befolyás érvényesítése a projektkiválasztási folyamatban, hogyan csorog vissza a pénz, amikor a pályázatok kedvező elbírálása magas arányú pályázatírói díjazás ellenében, vagy túlárazott szolgáltatás igénybevételéért cserébe történik. Jellemzőek a piacinál lényegesen magasabb árral elszámolt költségek, megjelenik az egy konkrét ajánlattevőre szabott közbeszerzés, gyakori a közbeszerzési kiírás „finomhangolása” a piac korlátozása céljából, megbízás odaítélése saját erő juttatása ellenében, és más komplex módszerek. Vannak 300-400 százalékban túlárazott projektek is, Mészáros Lőrinc pedig vagyona legalább 80%-át uniós forrásoknak köszönheti.

A magyar érdek is az, hogy a közös források a lehető legszélesebb ívben kerüljék el a Fidesz oligarcháit, és ne lehessen a hibrid rezsim működését finanszírozni belőlük.

Mi tehát a megoldás? Ha a Fideszen múlik, akkor száguldás fejjel a falnak, a források további fosztogatása, és hadviselés az EU ellen, most épp a sokadik, milliárdokat felemésztő „konzultációval”. Mi a Momentumban nem ezt akarjuk. Mi szeretnénk megmenti a magyarok számára az uniós forrásokat. Erős Európát szeretnénk, benne egy igazságos Magyarországgal. Demokratikus jogállamot, szabad életet, fejlődést. Ez Európa segítsége nélkül nem fog menni – és a régi úton sem. A negligencia, a vak bizalom ideje lejárt. Erre toljuk az EU működését is.

Ezért készítette el frakciónk, a Renew Europe tízpontos akciótervét, amely alapvetően írhatja át az unió soron következő, többéves költségvetését. Alapvető, elvárt kritériummá téve az eddig csak szépen kért jogállamiságot, különös tekintettel az alapvető szabadságjogokra és a korrupciómentes működésre.

Gyakran elhangzik: ha Magyarország mai állapotában jelentkezne az EU-ba, egyáltalán nem biztos, hogy fel is vennék. Az unió mára megtanulta, hogy a feltétlen bizalommal visszaélhetnek a tagállamok, amelyek a csatlakozáskor felmutatott jogállami kereteiket rögtön nekiállnak szétverni, amint megnyílnak számukra az EU forrásai. A jövő az, hogy a támogatások folyósításának az alfája és ómegája legyen a jogállami kritériumok teljesítése – csatlakozáskor és évtizedek múltán is.

Polt Péter nem jár utána a fideszes lopásoknak.

A magyar hatóságok szemet hunynak, sőt, több esetben aktív bűnrészesek, amikor a kormánypárti korrupció zajlik. A mi javaslatunk az, hogy amennyiben az EU-tól kér pénzt valaki, úgy vesse alá magát az EU vizsgálatának is e pénzek felhasználását illetően, konkrétabban: legyen meghatározott források odaítélésének előfeltétele az Európai Ügyészséghez csatlakozás. Pontjaink külön is kitérnek többek között a civilek és a független sajtó védelmére, az európai értékek oktatásának támogatására (egyes fideszes nyilatkozatokat hallva arra jutok, hogy ezt felnőttoktatásra is ki kell terjeszteni), vagy a rendszeres jogállamisági felülvizsgálatra az Európai Tanácsban a bizottsági jelentés alapján.

A legfontosabb változás a támogatáspolitikában azonban az úgynevezett végfelhasználókhoz irányítás lenne.

Mint ahogy azt fent bemutattam, nem Mészáros Lőrinc végzi a munkát – ő csak a számlát állítja ki. Nem hozzáadott, hanem elvett értéket jelent a jelenléte a folyamatban. Ez azt is jelenti, hogy nélküle ugyanazok a projektek gyakran olcsóbban és gyorsabban is megvalósulhatnának. Mi azt szeretnénk, hogy ne a végfelhasználókat büntessék Orbán Viktor politikája miatt. Nem a tagállamoktól kell elvenni a pénzt – csak a korrupt kormányoktól.

Ha megvalósul a javaslatunk, akkor a tolvajhálózat jelentős részét ki lehet kapcsolni, csökkenne a pazarlás és lopás.

A források jelentős része közvetlenül juthat az önkormányzatokhoz, és az érintettekhez a legközelebb születnek döntések, a helyi vállalkozók gyarapodnak, a helyi munkaerő hasznosul. Olyan beruházás valósul meg, amire a településnek van szüksége, nem olyan, amihez a fideszes nagyvállalkozónak van gépe. A maguknak épített út tartósabb, a maguknak felújított épületbe bele is kerül a kiszámlázott anyag. Biztonságosabb, jobb minőségű, a valódi igényekhez igazodó fejlesztések történnek.

De közvetlenül tudunk civileket is támogatni, akik az állami feladatellátásból egyre gátlástalanabbul kivonuló Fidesz-kormány odahagyott romjain végeznek kármentést. Nem véletlen, hogy az autoriter rezsimek a civileket üldözik: óriási a kontraszt a hatékony forrásfelhasználással és emberséges megközelítéssel dolgozó NGO-k, és a pazarló-basáskodó állam között. Azért állítják be “külföldi ügynöknek” a civileket, hogy így is megakadályozzák az összevetést a toldozott-foltozott, politikai célok mentén elferdített állami struktúrákkal.

Satírozzák a közoktatás fehér foltjait, a kiesőket megmentve. Pótolják a gyalázatosan visszavágott szociális ellátásokat, szó szerint életmentő munkát végezve. Képviselik a hatalmaskodással szemben azokat, akiknek a hangja gyenge ehhez. És igen, végre pályázhat és nyerhet olyan vállalkozó is, aki előtte nem járt a minisztériumban vagy mindenféle „voldemortoknál”, a kötelező korrupciós hányadról tárgyalni. Megint működhet egy valódi piac, felnőhetnek valódi üzletek, megteremtjük a normalitás esélyét az évtizedes abnormalitás után.

Ma Magyarországra a legnagyobb veszélyt a saját kormánya jelenti. A nemzet vagyonát feléli, forrásait eltéríti, szabadságát napról napra meglopja. Egy uniós tagállamban ez elfogadhatatlan. Épp ezért mi azon dolgozunk, hogy az EU erejével és a magyarok változatlanul uniópárti jövőképével ennek alternatívát állítsunk.

Megmentjük a forrásokat a magyarok számára, és teszünk róla, hogy azok az uniós értékeket erősítsék, valóban Magyarországot szolgálják.