Egy bátor és úttörő vállalkozás ismét szembesítette társadalmunkat, hogy az egészségügyben a hálapénzrendszer volt, van és (sajnos még egy jó darabig) lesz. A honlap segítséget ad abban, hogy a társadalombiztosításnak fizetett egészségügyi járulékok mellett a magánkiadásaink között milyen költségekkel, jelen esetben a hálapénzzel számolhatunk, ha bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat veszünk igénybe. E szolgáltatás sok tekintetben hasonlít a banki hitelek mellett feltüntetett úgynevezett teljes hiteldíjmutatóhoz, amely eligazít bennünket a kamat, a kezelési költség és a hiteldíjbírálat erdejében.

Az orvostársadalomnak az a része, amely ebből a különleges jövedelemforrásból részesül, állítja, hogy a hálapénz a mai egészségügyi rendszer működtető ereje. Ezt a véleményt erősítette meg a nyilvánosság számára a Magyar Orvosi Kamara elnöke is. Valóban az évi 40-60 milliárd forintra becsült hálapénz működtetné a rendszert? Ez az összeg nem kevés, de látnunk kell, hogy a társadalombiztosítás keretei között járulékainkból és adóinkból jelenleg évi 1400 milliárd forintot fordítunk az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül az egészségügyi rendszer napi működési költségeire (a pénzbeli ellátásokat, így a táppénzt is beleértve). Ehhez jön még az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése az önkormányzatok és az állami céltámogatások rendszerén keresztül. És ne feledkezzünk meg arról a 300 milliárd forintról sem, amit évente még ezen felül közvetlenül a zsebünkből fizetünk egészségügyi szolgáltatásokra. Tehát valóban az egészségügyre fordított összeg 3 százalékát sem elérő hálapénz működtetné a rendszert? Nem arról van-e szó, hogy az orvostársadalom egy része görcsösen ragaszkodik egy letűnt rendszer szalonképesnek - ha úgy tetszik, Európa-konformnak - nem éppen nevezhető jövedelemforrásához? Érthető a ragaszkodás a pluszjövedelemhez, de jelzi a helyzet fonákságát, hogy a közalkalmazottak közelmúltbeli 50 százalékos béremelésével évi 130 milliárd forint, azaz a hálapénz több mint kétszerese került be az egészségügyi bérekbe, mégsem volt képes semmilyen érdemi hatást kifejteni a hálapénzrendszerre.

Azt hiszem, ez is mutatja, a megoldás kulcsa nem itt van elrejtve. Abban mindenki - egészséges és beteg polgár, orvos, egészségpolitikus - immár évtizedek óta egyetért, hogy a hálapénz jelensége rossz, attól rövid úton meg kellene szabadulni. Mindaddig azonban, amíg az élet más területeihez hasonlóan az egészségügyben nem szembesülünk azzal, melyik szolgáltatás pontosan mennyibe kerül - még ha a társadalombiztosítás közbeiktatásával fizetünk is érte -, addig a dolgokat sem lehet a valós értékükön kezelni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy minden egészségügyi ellátás után készüljön számla. Olyasmi, amilyet a patikákban már megszoktunk. Ha megoldható ilyen számla kiállítása a magánellátásban, akkor az állami ellátásban is megoldható. Ennek technikai alapja már évek óta működik, hiszen az egészségügyi szolgáltatók a taj-számok alapján kötelesek jelentéseket adni a társadalombiztosítás keretében nyújtott szolgáltatásokról. Valójában a számlaadás bevezetése csak elhatározás és döntés kérdése.

A számlának, ha kellően részletes, az lenne a legfontosabb funkciója, hogy információt nyújtson az adott egészségügyi ellátás áráról. A beteg minden alkalommal ellenőrizhetné, valóban megtörténtek-e a nevéhez kapcsolt beavatkozások. Szakmai hátteret jelentene a háziorvosok bevonása, ami a beavatkozás szükségességének kontrollját jelentheti. Visszajelzést adna az egészségügyben dolgozóknak is, hogy a kezelés kapcsán döntéseik milyen pénzügyi következményekkel járnak. Például hogy érdemes-e egy vizsgálatot sokadszor megismételni, vagy a meglévő leletek már elegendőek ahhoz a döntéshez, milyen kezelést alkalmazzanak. Végül: ha az egészségügyi szolgáltatások pénzügyi vonzata közvetlenül, nap mint nap láthatóvá válna, akkor az orvostársadalom az eddiginél sokkal hatékonyabban érvényesíthetné érdekeit a pénzügyi kormányzattal szemben. Feltételezésem szerint az ilyen számlarendszerrel az orvos is lényegesen többet nyerhetne, mint a jelenlegi, tisztázatlan, zavaros, mindenkit megalázó helyzetbe hozó hálapénzzel.

KÓTI TAMÁS

(A szerző orvos, közgazdász)

Szükséghelyzetet hirdettek Szamoán a kanyarójárvány miatt

Szükséghelyzetet hirdettek Szamoán a kanyarójárvány miatt

András herceg a nőre nem emlékszik, más részletekre viszont nagyon is

András herceg a nőre nem emlékszik, más részletekre viszont nagyon is

Harminc ember verekedett össze Milánó központjában

Harminc ember verekedett össze Milánó központjában

Várhelyi kénytelen lesz megtagadni Orbánt, ha bővítési biztos akar lenni

Várhelyi kénytelen lesz megtagadni Orbánt, ha bővítési biztos akar lenni

Részeg volt a sofőr a 200E repülőtéri buszon

Részeg volt a sofőr a 200E repülőtéri buszon

Bajban van a Vatikán egy szexuális visszaéléseket leleplező olasz műsor miatt

Bajban van a Vatikán egy szexuális visszaéléseket leleplező olasz műsor miatt