Tetszett a cikk?

Egy bátor és úttörő vállalkozás ismét szembesítette társadalmunkat, hogy az egészségügyben a hálapénzrendszer volt, van és (sajnos még egy jó darabig) lesz. A honlap segítséget ad abban, hogy a társadalombiztosításnak fizetett egészségügyi járulékok mellett a magánkiadásaink között milyen költségekkel, jelen esetben a hálapénzzel számolhatunk, ha bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat veszünk igénybe. E szolgáltatás sok tekintetben hasonlít a banki hitelek mellett feltüntetett úgynevezett teljes hiteldíjmutatóhoz, amely eligazít bennünket a kamat, a kezelési költség és a hiteldíjbírálat erdejében.

Az orvostársadalomnak az a része, amely ebből a különleges jövedelemforrásból részesül, állítja, hogy a hálapénz a mai egészségügyi rendszer működtető ereje. Ezt a véleményt erősítette meg a nyilvánosság számára a Magyar Orvosi Kamara elnöke is. Valóban az évi 40-60 milliárd forintra becsült hálapénz működtetné a rendszert? Ez az összeg nem kevés, de látnunk kell, hogy a társadalombiztosítás keretei között járulékainkból és adóinkból jelenleg évi 1400 milliárd forintot fordítunk az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül az egészségügyi rendszer napi működési költségeire (a pénzbeli ellátásokat, így a táppénzt is beleértve). Ehhez jön még az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése az önkormányzatok és az állami céltámogatások rendszerén keresztül. És ne feledkezzünk meg arról a 300 milliárd forintról sem, amit évente még ezen felül közvetlenül a zsebünkből fizetünk egészségügyi szolgáltatásokra. Tehát valóban az egészségügyre fordított összeg 3 százalékát sem elérő hálapénz működtetné a rendszert? Nem arról van-e szó, hogy az orvostársadalom egy része görcsösen ragaszkodik egy letűnt rendszer szalonképesnek - ha úgy tetszik, Európa-konformnak - nem éppen nevezhető jövedelemforrásához? Érthető a ragaszkodás a pluszjövedelemhez, de jelzi a helyzet fonákságát, hogy a közalkalmazottak közelmúltbeli 50 százalékos béremelésével évi 130 milliárd forint, azaz a hálapénz több mint kétszerese került be az egészségügyi bérekbe, mégsem volt képes semmilyen érdemi hatást kifejteni a hálapénzrendszerre.

Azt hiszem, ez is mutatja, a megoldás kulcsa nem itt van elrejtve. Abban mindenki - egészséges és beteg polgár, orvos, egészségpolitikus - immár évtizedek óta egyetért, hogy a hálapénz jelensége rossz, attól rövid úton meg kellene szabadulni. Mindaddig azonban, amíg az élet más területeihez hasonlóan az egészségügyben nem szembesülünk azzal, melyik szolgáltatás pontosan mennyibe kerül - még ha a társadalombiztosítás közbeiktatásával fizetünk is érte -, addig a dolgokat sem lehet a valós értékükön kezelni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy minden egészségügyi ellátás után készüljön számla. Olyasmi, amilyet a patikákban már megszoktunk. Ha megoldható ilyen számla kiállítása a magánellátásban, akkor az állami ellátásban is megoldható. Ennek technikai alapja már évek óta működik, hiszen az egészségügyi szolgáltatók a taj-számok alapján kötelesek jelentéseket adni a társadalombiztosítás keretében nyújtott szolgáltatásokról. Valójában a számlaadás bevezetése csak elhatározás és döntés kérdése.

A számlának, ha kellően részletes, az lenne a legfontosabb funkciója, hogy információt nyújtson az adott egészségügyi ellátás áráról. A beteg minden alkalommal ellenőrizhetné, valóban megtörténtek-e a nevéhez kapcsolt beavatkozások. Szakmai hátteret jelentene a háziorvosok bevonása, ami a beavatkozás szükségességének kontrollját jelentheti. Visszajelzést adna az egészségügyben dolgozóknak is, hogy a kezelés kapcsán döntéseik milyen pénzügyi következményekkel járnak. Például hogy érdemes-e egy vizsgálatot sokadszor megismételni, vagy a meglévő leletek már elegendőek ahhoz a döntéshez, milyen kezelést alkalmazzanak. Végül: ha az egészségügyi szolgáltatások pénzügyi vonzata közvetlenül, nap mint nap láthatóvá válna, akkor az orvostársadalom az eddiginél sokkal hatékonyabban érvényesíthetné érdekeit a pénzügyi kormányzattal szemben. Feltételezésem szerint az ilyen számlarendszerrel az orvos is lényegesen többet nyerhetne, mint a jelenlegi, tisztázatlan, zavaros, mindenkit megalázó helyzetbe hozó hálapénzzel.

KÓTI TAMÁS

(A szerző orvos, közgazdász)

És akkor a kasszások már többet nézik az órát, mint az árut

És akkor a kasszások már többet nézik az órát, mint az árut

Bár intim probléma, muszáj beszélni róla

Bár intim probléma, muszáj beszélni róla

Radar360: Gyűlnek az aláírások, hogy küldjék el Demetert, rossz tendenciát lát a virológus

Radar360: Gyűlnek az aláírások, hogy küldjék el Demetert, rossz tendenciát lát a virológus