Jog és kultúra

Utolsó frissítés:

A kulturális miniszter, egyben MSZP-alelnök felvetette: a baloldalnak szüksége lenne tévére, illetve rádióra. Önmagában nem sérti a sajtószabadságot, ha a sajtótermékek különböző szellemi irányzatokhoz köthetők, sőt éppen annak megvalósulását jelenti, ha sokféle forrásból meríthet az, aki híreket, véleményeket, művészeti produkciókat, szórakoztatást keres az újságokban, rádió- vagy tévéműsorokban. De az egyes médiumok akkor lehetnek erre alkalmasak, ha világnézetüket nem politikai vagy gazdasági csoportok befolyása határozza meg, hanem a szerkesztők meggyőződése, és az irányzatossággal tárgyszerűség és elfogulatlanságra való törekvés párosul. Ennek az esélyét feltehetően nem növeli, ha valamilyen beállítottságú média létrejöttét politikus kezdeményezi, különösen, ha az illető éppen a sajtó által leginkább ellenőrizni hivatott hatalmon lévő párt egyik vezetője, aki közvetve-közvetlenül közpénzeket is fordíthat céljai megvalósítására. A rádiók és a televíziók esetében ráadásul különleges törvényi korlátokkal is számolni kell, s ezekre ezúttal is érdemes felhívni a figyelmet.

Nem lehet műsorszolgáltatásra jogosult személy párt alkalmazottja, országos vagy területi tisztségviselője, nem lehet műsorszolgáltató szervezet a párt, az általa létrehozott gazdasági társaság, olyan gazdasági társaság, amelyben a magyar államnak befolyásoló részesedése van, beleértve ebbe a közvetett tulajdoni részesedést, illetve a döntések befolyásolására külön megállapodás alapján vagy egyéb módon szerzett jogot is. A műsorok összessége, illetve ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt, illetve politikai mozgalom nézeteinek szolgálatában. A tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A rádiók és tévék viszont nem lehetnek semlegesek az emberi jogokat, illetve különböző közösségeket sértő, az utóbbiak ellen gyűlöletkeltő, azokat nyíltan vagy burkoltan kirekesztő, faji szempontok alapján bemutató, elítélő nézetekkel szemben, s e nézetek közvetítését a rádió- és televíziótörvény is tiltja.

A politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámokban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársak nem fűzhetnek véleményt, értékelő magyarázatot politikai hírhez, kivéve a hírmagyarázatot. A hírekhez fűzött véleményt, értékelést szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni. Választási időszakban a választási törvények szabályai szerint, ezen időszakon kívül csak már elrendelt népszavazással összefüggésben lehet politikai hirdetést közzétenni. A politikai hirdetés közzétételének megrendelője, továbbá az, akinek ezek közzétételéhez érdeke fűződik, nem gyakorolhat szerkesztői befolyást más műsorszámok tartalmára.

Mi indokolja e korlátozásokat a rádiók és a televíziók esetében? Az újságokkal és az internetes tartalomszolgáltatókkal kapcsolatban ilyen előírások egyértelműen alkotmányellenesek lennének, mert sértenék a szólás és a sajtó szabadságát. A rádiózásnál és a televíziózásnál a különleges szabályozást hagyományosan a műsorszóró hullámhosszok szűkös száma, valamint a rádiók és a televíziók egyidejű tömeghatása teheti szükségessé, azaz alkotmányosan igazolhatóvá. Igaz, a technikai lehetőségek egyelőre még fennálló szűkössége csak a műsorukat frekvencián terjesztő médiumoknál igazolhatja a törvényi korlátokat és kötelezettségeket. Az egyidejű tömeghatás a műholdon vagy kábelen terjesztett műsoroknál is érvényesülhet. Ha a rádió és a tévé tömegmédiából individuálisan használható eszközzé változik, amilyen az újság és különösen az internet, akkor már nem lesznek alkotmányosan indokolhatóak a rájuk érvényes speciális törvényi előírások, akkor azokat hatályon kívül kell helyezni. Íratlan szabályok persze azután is vonatkoznak majd a rádiózásra és a televíziózásra.

MOLNÁR PÉTER

(A szerző médiajogász)