Azóta is pontosan ilyen a rendszer, hogy ő vezeti a tárcát. Amelynek erejéből szakmai reformok helyett most is mindössze erre az árcsökkentéssel kecsegtető kongresszusi felajánlásra futotta. Előzményként a Medgyessy-kormány felrúgta elődje hároméves megállapodását a gyártókkal, pedig már az is az átlagos infláció alatti drágulást engedett csak meg, majd hosszas alkudozás és huzavona után tavaly az év utolsó négy hónapjában forgalomarányosan csaknem 7 milliárd forintot fizettetett be velük a gyógyszerkasszába. Egyúttal írásba adta, hogy ez egyszeri és kivételes akció, amire pusztán azért volt szükség, hogy az új támogatási rendszert kidolgozza a kormány. A gyártók aligha hihették, hogy ez nem más lesz, mint lineáris árcsökkentés, a Kökény által átlagosan 15-20 százalékosra taksált ágazati nyereség einstandja a tébé javára. Forráselvonás tőzsdei cégektől, így például a BUX-indexben jelentős súllyal szereplő Richtertől, amelynek utolsó állami csomagját épp most tervezi piacra dobni a privatizációs szervezet.

A 2002-es választások előtt a nemzetközi üzleti világ három ok miatt voksolt több bizalmat az MSZP-nek, mint az Orbán-kormánynak. Egyrészt mert az utóbbi leállította a privatizációt, és erős állami bank- és vállalatcsoport kiépítését kezdte meg - hatalmi eszközökkel. Másrészt mert beavatkozott a tőzsdei cégek életébe, ily módon a költségnövekedéssel indokolt gáz- és gyógyszeráremelés korlátozásával - közvetve - milliárdokat fordított a gyártók nyereségéből szociálpolitikára. Harmadrészt a kiáltóan voluntarista, piacellenes gazdasági jelszavak keltettek visszatetszést e körökben. Az MSZP két márciusi "jótéteménye" az orbánviktori időket idézi vissza: az M5-ös - többé-kevésbé indokolható - részleges visszaállamosítása és a hatalmilag elrendelt gyógyszerárcsökkentés. A szöveg is hasonló. Mikola István a "gazdag gyártók - szegény kórházak" ellentéttel operált, Kökény pedig azzal, hogy a gyógyszercégek sokkal többet költenek promócióra, mint kutatás-fejlesztésre, ebből pedig futja az árengedményre. Ami zene a választói füleknek, csakhogy ehhez - akár igaz, akár nem - a kormánynak semmi köze.

Ezzel az erővel, szociális miniszteri megbízásának is eleget téve, Kökény azt is elrendeltethetné a kormánnyal, hogy a többi BUX-főkomponens közül a Mol a marketingköltségei terhére csökkentse a benzinárat, a Matáv a reklámbüdzséje rovására adja ingyen az internetet, az OTP Bank pedig teremtse elő az olcsó lakáshitelezés forrásait. S akkor már csak egyetlen kérdés maradna: mi következik az államszocializmus után?

FARKAS ZOLTÁN

(A szerző a HVG munkatársa)