Tetszett a cikk?

Költségvetési megszorítások idején panasz, jajszó hangzik szerte az országban, de akkora, hogy az ember egyre kevésbé tudhatja, kinek van igazán oka a jajveszékelésre. Mennyire vegyük komolyan például, hogy a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója március közepén kétségbeesett felhívásban tudatta, a külföldi periodikák 96 százalékát kellett lemondaniuk, mert az egyetem vezetősége rendkívüli takarékossági intézkedéseket foganatosított? Van olyan lap (a Journal des Savants), amely 1665 óta megvan, de a 2004. évi számoktól a jövő könyvtárlátogatói hiába fogják keresni. További 221 folyóiratot a könyvtár már több mint ötven éve járat, mostantól viszont lemondani kényszerül.

Súlyos dolog ez? Inkább csak logikus. Manapság az egyetemek, ha vágyálmokat dédelgetnek, azok valahogy így festenek: az egyetem kapuja előtt gyülekezzenek hatalmas diáktömegek, róják le a beiratkozási költséget, a takarítási-világítási-fűtési hozzájárulást (tandíj persze nincs, de a hallgatók többsége költségtérítéses); aztán ötszázas csoportokban vonuljanak be a nagy előadótermekbe, ahol igen fiatal s ezért olcsó szakemberek tartsanak előadásokat, állásba nem kell venni őket, járulékokat nem kell fizetni utánuk, számlát adnak; a teszteket PhD-hallgatók javítsák, ingyen, félévkor a hallgatók felének meg kell buknia. Ők beiratkozhatnak, sok-sok pénzért, diplomát adó gyorstalpalókra. Minden pedig, ami ezen felül van, csak zavaró, költséges, fölösleges. A sportpályákat, a kollégiumokat el, de legalábbis bérbe kell adni.

Hátralenne a könyvtár. A könyvtárnak semmi köze a hatékony, friss, euro- és Bologna-konform oktatáshoz. Állománya elenyészően kis százalékát használják igazán a hallgatók, s ahogy egyre sietősebb, célirányosabb az oktatás, egyre kevesebben és egyre kevesebb időt töltenek az ódon falak között. A könyvek-folyóiratok beszerzése hihetetlen sokba kerül. Valaki egyszer azt mondta: amire szükség van, az úgyis rajta van a neten (vagy könyvtárközi kölcsönzéssel beszerezhető), amire meg nincs, az fölösleges. Tehát tetemes bérköltség és dologi kiadás takarítható meg egy erős karcsúsítással.

Még egyszer: súlyos dolog ez? Inkább csak logikus. Az ELTE vezetésének, lám, markáns jövőképe van, határozottan hozzá mer nyúlni a megcsontosodott intézményekhez, merész pénzügyi reformokkal áll elő, s egy fillérrel nem költ többet a könyvtárra, mint amennyit feltétlenül szükséges ("kizárólag a karok által megrendelt és azok által finanszírozott folyóiratok rendelhetők"); avantgárdista lendülettel a múzeumba (ha nem épp a lomtárba) utasítja a múltat, szakít a megszokásbeli, gyűjtőszenvedélyes rutinnal. Ugyan már, hányan kérték ki az elmúlt tíz évben a Göttingische Gelehrte Anzeigen bármelyik számát? Pedig 1753 óta jár. Csak a helyet foglalja, porosodik. Ráadásul drága. Bőven elég, ha a kari olvasókban ott vannak a legfontosabb kötelező olvasmányok. A hatékony és sikerorientált, busás bevételekkel kecsegtető oktatás érdekében érdemes egyévnyi gyengébb felső vezetői fizetést (22 millió forintot) megspórolni. Valahol el kell kezdeni a szigort.

KÁLMÁN C. GYÖRGY

(A szerző egyetemi tanár, lemondott tanszékvezető)

Messziről álmodnak Messiről

Messziről álmodnak Messiről

Száz fős tömeglövöldözés volt Kijev mellett

Száz fős tömeglövöldözés volt Kijev mellett

Megalapította élete első cégét a volt focista, nyert is 8 milliárd forintot az államtól

Megalapította élete első cégét a volt focista, nyert is 8 milliárd forintot az államtól