Tetszett a cikk?

A sajtó hírül adta, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) befejezte a Nemzeti Színház beruházásának ellenőrzését. A hírügynökségi jelentés szerint az ÁSZ megállapította, hogy "a budapesti Nemzeti Színház épülete magas műszaki színvonalú, ám a beruházás folyamatának ellenőrzése alapján azt javasolja a kormánynak, vizsgáltassa felül az állami beruházásokra vonatkozó jogszabályokat". Az összetett mondat mellérendelő, ellentétes tagmondatainak szemantikai viszonya kissé homályos. Egyfelől örvendetes, hogy az épület műszaki színvonala kielégíti az ÁSZ magas esztétikai igényeit. Másfelől nem egészen tiszta, hogy a második tagmondatban manifesztált kétségét és figyelmeztetését mire alapozza, illetve hogyan értendő a jogszabályok felülvizsgálatára tett javaslat jelentéstanilag érzékeltetett összefüggése a magas műszaki színvonallal. Mindenesetre meglepő lett volna, ha a Nemzetiről egyszer elhangzik egy egyértelmű, sumákolásmentes nyilatkozat. A számok viszont magukért beszélnek. A jelentés szerint a színház bruttó 19,3 milliárd forintba került. Emlékeztetőül, amikor az Orbán-kormány 1998-ban leállította az Erzsébet téri építkezést, a beruházás tervezett összege 17,2 milliárd volt, amiből a tervező és a beruházó vállalta volna 1,5-2 milliárd forint lefaragását, vagyis a Nemzeti mintegy 15,5 milliárdból épült volna föl 2000-re. Az Orbán-kormány sokallta ezt az összeget, és 10,7 milliárdban limitálta egy másik helyen felépítendő színház költségeit. Több helyszín elvetése után választották a volt expótelkek egyikét, amelyekhez a Demján Sándor érdekeltségi körébe tartozó TriGránit Rt. olcsón jutott hozzá. Az ugyancsak a Demján-birodalom részét képező Arcadom Rt. 2000-es árakon 6 milliárd, 2002-es árakon 6,7 milliárd forintért vállalta fölépíteni a teátrumot, "a színháztechnika és a belsőépítészeti munkák egy részének kivételével" (HVG, 2000. április 8.). Ebből lett Schwajda György nyilatkozatai szerint 8,2 milliárd plusz a közadakozásból összegyűlt 3 milliárd (Magyar Hírlap, 2000. szeptember 29.), majd 15,4 milliárd (Magyar Hírlap, 2001. december 22.), "melyben benne van a belsőépítészet kialakítása, illetve a színház körüli kert költsége is". Két héttel az épület műszaki átadása s kevesebb mint három hónappal a nyitó előadás előtt tehát Schwajda közel 4 milliárdot "tévedett" a tényleges 19,3 milliárdos költséghez képest. Ami Demjánék vállalását illeti, e szerint "a színháztechnika és a belsőépítészeti munka egy része" 12,6 milliárdba került. Megnyugtató, hogy ennyiért magas színvonalú, és megfelel legalább az ÁSZ igényeinek.

Nem érzek elégtételt azért, hogy amit annak idején előre láttam, bekövetkezett. Akkor is tudta mindenki, hogy hazudnak nekünk. Hogy a számháború, a költségkímélés csak ürügy, valójában a politika és a magánérdek nyúlta le a Nemzetit. Most bebizonyosodott. A legkevesebb, ami elmondható, hogy az inflációs rátát és a tűréshatáron belül kalkulált költségnövekedést is beszámítva a 2000-re tervezett Erzsébet téri és a 2002-ben megnyitott Soroksári úti színház bekerülési költsége nagyjából azonos összeget tett (volna) ki. Ehhez persze hozzá kell számítani a teljesen hasznavehetetlen Gödörbe "beépített" mintegy 6 milliárdot. Ezt a pénzt húzta ki az adófizetők zsebéből az Orbán-kormány. Nem beszélve a két épület minőségi különbségéről és arról, hogy az otromba Schwajda-Siklós-teátrum anyagilag is a Medgyessy-kormány nyakába szakadt, mivel az Arcadom meghitelezte az építkezést, s az állam fizetési kötelezettsége a szerződés szerint csak a színház elkészülte után vált esedékessé. Erről a "stikliről", persze, Orbánék szívesen lemondtak volna.

Jó volna most azt érezni, hogy eljött az igazság órája. De örömre semmi ok. Ha kaján lennék, föltehetném a kérdést: megérte? Schwajdának mindenképp. Amennyit ezen az üzleten kaszált, az jó néhány évre megoldotta a gondjait. Hogy egy elfuserált épület ott virít a Duna-parton mint a pöffeszkedő hatalom nevetséges mementója, az nem vigasz, inkább szégyen. Hogy Budapestnek több évtized elteltével, az Európai Unióba lépés küszöbén sem sikerült legalább egyetlen, funkciójában, szellemében és architektúrájában a nemzeti ethoszhoz kötődő, emblematikus középületet emelnie - ennek a lehetősége temetődött a Gödörbe Bán Ferenc Erzsébet téri színházának elvetésével -, az nem éppen hízelgő sem a rendszerváltás utáni politikai osztályra, sem az úgynevezett értelmiségi elitre. Az igazi vesztes azonban a magyar színházművészet, amelynek fejlődését a végbement események ahelyett, hogy meglódították volna, évtizedekkel visszavetették. Ennek ellenőrzésére elegendő látogatni a Soroksári úti színház előadásait.

KOLTAI TAMÁS

(A szerző színikritikus)

A veszélyhelyzet alatt gyűjtött rengeteg új magyar felhasználót egy titkosított üzenetküldő

A veszélyhelyzet alatt gyűjtött rengeteg új magyar felhasználót egy titkosított üzenetküldő

Már 2 millió liter fertőtlenítőt szállított ki a Mol

Már 2 millió liter fertőtlenítőt szállított ki a Mol

Bárhol az országban lecsaphatnak a zivatarok

Bárhol az országban lecsaphatnak a zivatarok