Gagyi

Utolsó frissítés:

Tudják, mi a gagyizás? Ez egy bűntény szabatos szakmai megnevezése: réztárgyak aranyként való értékesítése. Sokak által űzött foglalkozás, bár kétségkívül illegális, és a törvény ekként üldözi. A köznyelv valami hasonlót nevez így, de tágabb értelemben: a hamisról, az álságosról, az olcsó utánzatról mondják, hogy gagyi.

Találkoztak már gagyizóval? Én nem is olyan régen. Egy külvárosi sikátorban akadt dolgom, s az amúgy néptelen utcán megállított egy ápolatlan külsejű, rongyos ember, vastag sárga gyűrűvel a tenyerében. Borízű hangon bizonygatta, hogy ezt az aranygyűrűt épp az imént találta a földön, de neki nincs rá szüksége, készséggel eladná nekem nyolcszáz forintért, ha megvenném. Volt pénz nálam, és őszintén szólva a könnyen szerzett nyereség vagy akár az arany csillogása nem is olyan dolgok, amik úgy általában taszítanak. Az ajánlatot mégis elhárítottam. Valahogy nem tűnt reálisnak.

Az utóbbi hetekben gyakran eszembe jutott az említett eset, s azzal a gondolattal is eljátszogattam már, vajon mi lett volna, ha elfogadom az ajánlatot. Aztán az első ékszerésznél, ahová a nyereség realizálása céljából betérnék, kiderülne, hogy becsaptak. Ahhoz nem férne kétség, hogy bűntény áldozata lettem, károsulttá váltam. A kérdés az, kitől, milyen mértékű kárpótlásra vagyok jogosult, s milyen címen.

Nyilván jár nekem az, hogy a hatóság minél hamarabb fogja el a tettest, büntesse meg, s kötelezze, hogy - ha még megvan - adja vissza a nyolcszáz forintomat, vagy egyéb módon kárpótoljon engem. Joggal háboroghatok azon is, ha a hatóság túl lassú vagy ügyetlen, hiszen akkor erősen csökken a fenti kárigényem teljesítésének esélye. De követelhetem-e az államtól (vagyis az adófizetőtől), hogy ő viselje meggondolatlan döntésem káros következményét, akár úgy, hogy megtéríti a káromat, akár úgy, hogy vele szembeni egyéb kötelezettségeimet elengedi - csak azért, mert így jártam? Szerintem nem.

Azt, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet - csakúgy, mint jó néhány már korábban bedőlt ingatlanbefektetést kínáló szövetkezet - gagyi, csak az nem látta, aki nem akarta látni. Jó, nem mindenki pénzügyi szakember, de én sem vagyok aranyműves; az ingatlanhasznosítók ajánlatának körülményei semmivel sem voltak kevésbé gyanúsak, még egy laikus számára sem, mint az én gagyizóm kondíciói. Emlékeznek, ugye, amikor ingatlanszövetkezetek öles hirdetésekben kínálták magukat, húsz százalékot is jóval meghaladó "garantált" hozamokat ígérve akkor, amikor az államkötvényekre alig több mint hat százalékot fizettek, a bankbetétekre meg még kevesebbet adtak. Háromszoros hozamkülönbség azonos befektetési biztonság mellett egyszerűen nem alakulhat ki, hiszen akkor mindenki a jobbat választaná, és abba fektetne. Ahol kevesebb forrás marad, ott kénytelenek lesznek felemelni a hozamokat, ahová meg áramlik, ott leszállítják őket, mert nincs szükség ekkora csáberőre. Az amúgy azonos kondíciójú befektetések hozamai kiegyenlítődnek - a pénzpiacok már csak így működnek, és ennek belátásához a józan paraszti ész tökéletesen elegendő.

Hosszú hetek eredménytelen demonstrációi után a Baumag-károsultak egy csoportja legutóbb Brüsszelbe indult, hátha ott a magyar kormányénál megértőbb fülekre talál. Nincs esélyük, s ez lehet bár fájdalmas, vagy hangozhat ridegen, ennek így kell lennie. Ha ugyanis mégis a köz terhére rendeznék a kárukat, annak az ő bajuknál sokkal súlyosabb következményei lennének. Ha nyerünk, jó, ha veszítünk, fizet az állam - ez volna az üzenet, és ezt a fajta kockázatot elég sokan szívesen vállalnánk. Tán még azért is járna kompenzáció, ha nem mi nyertük a lottó ötöst.

PETE PÉTER

(A szerző közgazdász)