Az utóbbi időben - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően - a sajtóban elkezdték lebegtetni a híreket a kamatadóról mint a jövőben, sőt valószínűleg már 2005-ben bevezetendő adófajtáról. Függetlenül attól, ki mit tart ésszerűnek a kamatok adóztatásával kapcsolatban, úgy vélem, a kormányzat, ha akarna sem küldhetne egyszerre ennyifelé ennél rosszabb üzenetet.

Nyilvánvaló, hogy mivel az EU-ban mindenhol van kamatadó, előbb-utóbb nálunk is be kell vezetni. Habár elméletileg kérdéses, hogy ha a lakosság meg kívánja takarítani egyszer már megadóztatott munkajövedelmét, akkor azt miért kell megadóztatni, de nem ez az, amiről írni akarok, hiszen a témával kapcsolatban születtek már érvek pró és kontra a közgazdaságtanhoz nálam sokkal jobban értő szerzők tollából.

A kamatadó bevezetésének legnagyobb problémája az időzítése. Mi történt ugyanis az utóbbi egy évben? A magyar állam túlköltekezése oda vezetett, hogy ma a befektetők jóval magasabb hozam mellett hajlandók csak megvenni az állampapírokat, mint régen - egyszerű okokból: a korábbinál kockázatosabbnak ítélik azokat. A magyar állam ma kevésbé jó adós, mint mondjuk egy éve volt. Erre az állam válasza láthatóan az, hogy semmi baj, a piac megemelte a kamatszintet, de mi majd egy részét visszavesszük, és így olyan, mintha semmi sem történt volna. Hiszen ha egy éve mondjuk 8 százalék volt a hároméves állampapír hozama, most pedig 10 százalék, de kivetnek 20 százalék kamatadót, akkor az állam összességében csak 8 százalékot fizet - bár elismerem, a példa több szempontból is nagyon leegyszerűsített, és csak magánszemélyekre igaz. Az üzenet azonban nem túl kedvező. Olyan ez, mint amikor kidobnak valakit az ajtón, azután visszajön az ablakon keresztül. Ezzel a döntéssel éppen az a fegyelem vész el, amit a piac a kormányzatra kényszerítene.

További problémaforrás, hogy a hazai lakosság egyre kevésbé hajlandó megtakarításra, inkább fogyaszt és eladósodik. Az utóbbi hónapokban kialakult magasabb kamatszint ezt kezdte volna ellensúlyozni. A 10-11-12 százalékos banki betéti kamatokat látva a lakosság éppen kezdett volna ismét takarékoskodni. Mit fognak azonban szólni az emberek, ha azt látják, hogy névleg továbbra is 10 százalékot kapnak a bankban, ám abból végül ismét csak 8 százalék lesz. Könnyen megjósolható az eredmény: csökkenő megtakarítás, növekvő fogyasztás, a folyó fizetési mérleg hiányának ismételt növekedése, és mindaz, ami ebből következik: a forintárfolyam bizonytalanabbá válása. 2003 újrajátszva. Csak ez alkalommal nem biztos, hogy sikerül megfogni a lejtőn lefelé rohanó szekeret.

Harmadsorban pedig ismert tény, hogy magasabb nominális kamatok mellett a sima egykulcsos adó többet vesz el a kamat reálértékéből, mint alacsonyabb nominális kamatszint mellett. Miért is? Ha mondjuk 20 százalékos a forrásadó, 8 százalék az infláció és 10 százalék a kamat (azaz 2 százalék a reálkamat), akkor a teljes reálkamatot elveszi az adó. Ugyanakkor például 4 százalékos kamat és 2 százalékos infláció mellett a 2 százalék reálkamatból meghagy 1,2 százalékot. A kamatadót csak akkor szabad bevezetni, amikor mind az infláció, mind a nominális kamatszint jóval közelebb került az európaihoz.

Negyedrészt igen aggályos, hogy a kormányzat reakciója a költségvetési hiányra olyan, amilyen. Nincs pénz? Adjuk el a részvényeinket, Molt, Richtert, FHB-t, minél gyorsabban, és nézzük meg, maradt-e még valami a fiók alján. Saját hibáink miatt megnőtt a kamatteher? Adóztassuk meg a kamatbevételeket. Tiszta sor, mindenre van megoldás, a családi ezüst 2006-ig valószínűleg kitart.

Az igazság azonban az, hogy az államháztartás folyamatosan felmerülő problémáira van egy sokkal racionálisabb megoldás, amit minden józanul gondolkodó hazai közgazdász tud is, és ez nem éppen az, mint az előzőek. A hazai gazdaságpolitika problémái nem ciklikusak, hanem strukturálisak. Gyorsan ható tablettákkal nem gyógyíthatók, sajnos operációra van szükség. A közszféra, a nagy elosztórendszerek reformjára. Minél tovább késlekedünk, annál tovább fog tartani felzárkózni Európához. Minél tovább halogatjuk a reformokat, annál inkább konzerválódnak a rossz struktúrák, és később annál többe fog ez kerülni minden magyar állampolgárnak. A műtét, bármennyire nem szeretné sem az orvos, sem a beteg, úgy tűnik, szükséges.

ZSIDAY VIKTOR

(A szerző részvénystratéga az AB-Aegon Rt.-nél)

Oroszország és Szerbia szerelmet vallottak egymásnak Belgrád felszabadításának 75. évfordulója alkalmából

Oroszország és Szerbia szerelmet vallottak egymásnak Belgrád felszabadításának 75. évfordulója alkalmából

Az Old Traffordon ért véget a Liverpool győzelmi sorozata

Az Old Traffordon ért véget a Liverpool győzelmi sorozata

Borkai Zsolt lemondását követelték tüntetők Győrben

Borkai Zsolt lemondását követelték tüntetők Győrben

Igazi csoda, amit az olasz tudósok művelnek, legalábbis csoda nagy trükközés

Igazi csoda, amit az olasz tudósok művelnek, legalábbis csoda nagy trükközés

Újra kemény összecsapásokba torkollottak a hongkongi tüntetések

Újra kemény összecsapásokba torkollottak a hongkongi tüntetések

Ön is nézte? Kiderült, melyik sorozatról beszéltek a legtöbben a Twitteren

Ön is nézte? Kiderült, melyik sorozatról beszéltek a legtöbben a Twitteren