Tetszett a cikk?

A Magyar Köztársaságnak nagyon jó állampolgársági törvénye van tizenegy és fél éve. Liberális, nagyvonalú, az alkalmazás szempontjából könnyen kezelhető, ami pedig a kettős állampolgárságot illeti, kifejezetten megengedő. E törvény alapján az elmúlt nyolc évben összesen 60 ezren kérelmezték a magyar állampolgárságot, és kilenctizedük meg is kapta azt. Másképpen fogalmazva: az ország lakossága ezen idő alatt a honosítás révén fél százalékkal gyarapodott. Az eljárás különösen kedvezményesen végezhető annak javára, aki magyar nemzetiségűnek vallja magát, és valamely felmenője magyar állampolgár volt. Az egyetlen kikötés: az illető legalább egyéves Magyarországon lakást tudjon bizonyítani. A vasárnapi népszavazás második kérdése tehát a dolog lényegét illetően ez utóbbi feltétel eltörléséről szólt. Ha a kezdeményezők szempontjából végül is totális kudarcnak nevezhető 18 százaléknyi (másfél millió) igen szavazat helyett legalább 25 százalék (tehát még egy félmillióval több) helyeselte volna az elgondolást, az Országgyűlés kénytelen lett volna megváltoztatni az 1993. évi LV. törvényt.

A szavazóközönségnek azonban minden jel szerint több esze volt: nagyarányú távolmaradásával, illetve a kérdés felerészben nemmel való megválaszolásával annak a véleményének adott kifejezést, hogy a dolog felvetése egyszerűen nem tűnik relevánsnak. A határokon túl élő magyarságnak legfeljebb a 60 százaléka (két és fél millió ember) lakik a szomszédos országokban, s közülük több mint félmillió számára - Magyarország, illetve Szlovákia és Szlovénia május 1-jei EU-csatlakozásával -, ha egyáltalán létezett ez a probléma, mármint az anyaországhoz kötődés állampolgári jogon, az itt lakás kényszere nélkül, okafogyottá vált. Az uniós polgárokra - a választójogon kívül - lényegében ugyanazok a szabályok vonatkoznak az EU egész területén. Hasonló helyzet vár két év múlva (Románia csatlakozását követően) a keleti határainkon túl élő magyarságra is, amely annyi előnyt azért már ma is élvez - például a szovjet vagy a jugoszláv utódállamok polgáraihoz képest -, hogy ha akar, vízum nélkül utazhat az EU országaiba. Igazi, ma még nehezen leküzdhetőnek látszó hátrányokat tehát a külföldi magyarságnak alig 10 százalékát kitevő vajdasági és kárpát-ukrajnai magyar kisebbség tagjai szenvednek el.

Az effajta érvelésnek azonban egy pillanatig sem jutott hely sem a népszavazási kampányban, sem az azt övező érzelmi kitörésekben és lelkipresszió-gyakorlásban. Nem beszélt már senki sem az EU-ról, sem például arról: milyen mértékben veszélyeztetheti a kettős állampolgárság követelése az autonómia ügyének előremenetelét Romániában. Pedig korábban még arról is hallani lehetett, hogy ez ügyben nemcsak Markó Bélának, az RMDSZ elnökének, de idehaza a Fidesz egyes vezetőinek is markánsan eltér a véleménye Orbán Viktorétól, aki azzal, hogy aláírta a Magyarok Világszövetségének népszavazási felhívását, eldöntötte a kérdést, pártja milyen álláspontra helyezkedik a kettős állampolgárság ügyében. Onnan kezdve pedig minden a politikai versenyfutás utóbbi években megszokott sémája szerint zajlott.

Ilyen értelemben persze most a kudarc is Orbán Viktoré. Hiszen miért is hitték volna el neki a szavazók, hogy ha annak idején, az általa vezetett kormány négy éve alatt senki sem próbálta meg az állampolgársági törvény ilyetén való radikális megváltoztatását, és Orbánék beérték a magyarigazolvány - inkább csak az érzelmi húrok pengetését folyamatában tartó, de politikailag-diplomáciailag és főleg jogkövetkezményeiben nem igazán kockázatos - bevezetésével, akkor most mi végre ez a hirtelen fordulat? Ha pedig valakiben felmerült a gyanú, hogy az igazi cél - legalábbis rövid távon - nem ez a fajta "nemzetegyesítés", hanem teljesen hideg számítás, hogy tudniillik az újabb polgárok netalántán több Fidesz-szavazót is jelenthetnek, annak ettől kezdve már igazán nem volt szüksége további impulzusokra ahhoz, hogy vagy el se menjen szavazni, vagy a nem karikát ikszelje be.

De még szerencse, hogy így történt. Azzal ugyanis, ha az ország polgárainak száma viszonylag rövid időn belül akár 10-15 százalékkal is megnőtt volna, anélkül hogy az új polgárok a Magyar Köztársaság területére költöztek volna, a társadalom nagyon hamar ott találhatta volna magát, ahol utoljára a két világháború között volt. Először csak felerősödhettek, később szövetségbe, pártba szerveződhettek volna azok a politikusok és támogatóik, akik Trianont nem egyszerűen a kettős állampolgárság útján történő egységesüléssel, hanem az elveszett területek hangos visszakövetelésével próbálták volna meghaladni. Egyszerre mérgezhették volna a szomszéd népekhez való viszonyt, és szigetelhették volna el Magyarországot teljesen Európában, ahol az effajta revíziót egyetlen kormány és egyetlen, magát európainak valló politikai képződmény sem támogatja. És nem biztos, hogy a történet végén a dolog egyik vesztese nem maga a Fidesz lett volna. Ha ugyanis továbbra is igényt tart arra, hogy az Európai Néppárt egyik alkotóelemeként emlegessék, ha vezetője a mértékadó európai konzervatív politikusok közt érzi jól magát, akkor az effajta szélsőségek barátságát már aligha fogadhatta volna el. Ami a végső elszámoláskor akár több szavazó elvesztését is jelentette volna számára annál a félmilliónál, amennyi most, egy ilyen következmények lehetőségét is felvető "kapunyitáshoz" hiányzott.

LIPOVECZ IVÁN

Alapból is látványos a Volkswagen Arteon és itt sikerült egyedivé is tenni

Alapból is látványos a Volkswagen Arteon és itt sikerült egyedivé is tenni

Kazahsztánban is nyaralhatunk a magyar védettségi igazolvánnyal

Kazahsztánban is nyaralhatunk a magyar védettségi igazolvánnyal

Minden mindegy alapon előzött életveszélyesen ez az autós Soroksárnál – videó

Minden mindegy alapon előzött életveszélyesen ez az autós Soroksárnál – videó