Tetszett a cikk?

Sokan kérdezik, hogy a palesztin és az iraki általános, a szaúdi helyhatósági és a Mubarak elnök bejelentése szerinti többpárti egyiptomi választás, vagy a libanoni demokráciapárti utcai tüntetések ugyanannak a demokratizálódási hullámnak a részei-e, amelynek szemtanúi lehettünk Kelet-Közép-Európában, Ukrajnában és Grúziában.

Annyiban feltétlenül mindenütt egyformák az emberek, hogy olyan államban akarnak élni, ahol saját maguk dönthetnek a sorsukról. A globális információcsere pedig tovább táplálja a demokrácia iránti vágyat. Ez az érzés már az 1980-as évek óta a levegőben van Dél-Koreában és Tajvanon éppúgy, mint a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Közép- és Kelet-Európában, Latin-Amerikában vagy az egykori Szovjetunió utódállamaiban. Ilyen értelemben az arab világban végbemenő események is részei ennek a nagy, átfogó hullámnak. De a demokráciát nem az utóbbi három évben találták fel. Az új problémák egyike éppen az, aminek Oroszországban, Latin-Amerikában és bizonyos mértékig Kelet-Közép-Európában is szemtanúi lehetünk, amit én poszteuforikus demokráciának nevezek. Hogy a demokrácia nem egyetlen esemény, hanem folyamat, és ha nem teljesíti az ígéreteket - hogy az emberek a saját házaikban élhetnek, vállalkozásokba foghatnak, és nem fognak éhezni -, akkor ezekben a társadalmakban megindulhat a visszarendeződés.

Választások és demokratikus mozgalmak már korábban is voltak a Közel-Keleten. Az általam vezetett National Democratic Institute korábban is számos tárgyalást tartott ebben a témában Jemenben, Bahreinben, és a betlehemi mérsékelt palesztinokkal. A palesztin választásoknak persze elengedhetetlen előfeltétele volt Jasszer Arafat halála. Jómagam nem támogattam az iraki háborút, de úgy vélem, a választás igen jelentős esemény, és hatalmas győzelem az iraki nép számára. Bush elnököt ezért mindenképpen megilleti a dicséret. Mindez azonban csak a történet kezdete, és a Bush-kormányzat lépéseiből számos bonyodalom is ered. Épp most tértem vissza az arab világban tett körutamról, és egy dolgot világosan látok: szeretnének támogatást kapni, de nem akarják, hogy bárki megmondja nekik, miként hajtsák végre a reformokat. Márpedig sokan gondolják úgy, hogy az amerikai kormányzat közel-keleti kezdeményezése éppen ezt teszi. Ugyanakkor már több mint egy hónappal az iraki választások után még nem alakult meg a kormány, meg kell írni az új alkotmányt, erről népszavazást kell tartani, majd újból megrendezni a választásokat. Ez gyötrelmes folyamat, tekintetbe véve az Irakon belüli megosztottságot.

Libanonban igen figyelemreméltó fejlemény, hogy az emberek az utcára vonultak, és látszólag egységesek a keresztények és a muzulmánok. De ne feledjük, a vallási megosztottság továbbra is létezik, és a helyzet képlékeny. A nagy kérdés most az, hogyan lehetne kitessékelni a szíriaiakat. Mindenesetre az Ukrajna keleti, inkább oroszlakta és nyugati, ukrán többségű fele közötti megosztottság eltörpül a libanoni emberek között húzódó szakadékokhoz képest. Egyiptomban pedig mindeddig csak irányított ellenzékről beszélhetünk. Mubarak elnök minden bizonnyal Washington nyomására érezte úgy, hogy lépéskényszerbe került, de várjuk meg, valójában mit is jelentenek szavai a többpárti választásokról. Szaúd-Arábiában a helyzetet ígéretesebbnek találtam, mint ahogy számítottam rá. A mélyben nagy a forrongás. De azért a Dzsiddában tartott gazdasági fórumon a nőket korlát választotta el a férfiaktól, és hatalmas eredményként üdvözölték, hogy minden második kérdéshez a nők is hozzászólhattak. Ilyenkor a levezető elnök annyit mondott: "Most halljuk a hölgyeket." És a hölgyek például teljesen világosan megmondták a munkaügyi miniszternek, hogy a munkahelyeken nem a férfiaktól elkülönítve akarnak dolgozni. Azt persze nehéz eldönteni, hogy külső vagy belső nyomás eredményeként tartottak a minap helyhatósági választásokat Szaúd-Arábiában.

Amerika mindenesetre jó politikát követ, ha kiáll a demokrácia és a szabadság mellett. Ám az jelenleg túlságosan is magán viseli az USA bélyegét. Pedig tudomásul kell venni, hogy a demokrácia egyetemes érték, és az Egyesült Államokon kívül is akadnak demokratikus országok. A demokráciát csak táplálni és támogatni lehet, másokra erőltetni nem, ez paradoxon lenne. A kelet-európai ellenzékiek mindig büszkék voltak arra, ha a nyugati és az amerikai felfogáshoz hasonlónak minősítették az övéket. Az arab világban azonban semmi jó nem származik abból, ha valakit az amerikaiakkal azonosítanak. Arrafelé még a passzív Amerika-pártiság sem létezik, az Amerika-ellenesség viszont az egész régióban jól tetten érhető. Emiatt ott az Egyesült Államoknak teljesen más módon kell a demokráciát népszerűsítenie, mint másutt. Én mindig is a morális alapokon nyugvó, demokratikus külpolitikában hittem, és mindig is azt vallottam, hogy abszolút helyes másokkal is beszélgetni az amerikai értékekről, de tisztában kell lenni azzal, hogy ezeket nem lehet legyömöszölni más emberek torkán.

MADELEINE ALBRIGHT

(A szerző a Clinton-kormány külügyminisztere volt)

© Global Viewpoint

Először volt hőhullám az Antarktiszon

Először volt hőhullám az Antarktiszon

Csak a legdurvább csonttöréseket műtik meg a koronavírus-járvány alatt

Csak a legdurvább csonttöréseket műtik meg a koronavírus-járvány alatt

Az érettségi időpontja részletkérdés, vannak ennél nagyobb problémák is

Az érettségi időpontja részletkérdés, vannak ennél nagyobb problémák is