Most, amikor csaknem minden a kampány jegyében történik, kézenfekvő lenne, hogy a magyar forint egy hónappal ezelőtti meggyengülése mögött is politikai-gazdaságpolitikai magyarázatot keressünk. Hiszen mióta mondogatja az ellenzék, hogy nem lesz jó vége az államháztartás hiányát felduzzasztó kormánypolitikának: a forintot favorizáló befektetők bizalma előbb-utóbb elfogy, és akkor megnézhetjük magunkat.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke még direkt hergeli is őket, rendre felhívja a spekulánsok figyelmét a magyar gazdaság sebezhető pontjaira. Posztjától idegen módon, a politikusokat is meghazudtoló aktivitással járja az országot, s hirdeti az igét. Az utóbbi másfél évben, az ellenzék vezetőihez hasonlóan, hónapról hónapra egyre sötétebb tónusúra festette az ország állapotát. Március 8-án, a kelet-közép-európai térség valutáinak általános megroggyanásának előestéjén egyenesen így jellemezte a helyzetet: „A magyar gazdaság a szívrohamhoz közeledik, még minden működik a testben, de mélyen belül a problémák halmozódnak." Orvosi hasonlatába csomagolt borúlátásával Járai Zsigmond példát is mutatott az időközben a „nemzet orvosává" avanzsált Mikola Istvánnak.
A pont egy hónappal a választás első fordulója előtt megrendült és azóta is gyengélkedő forint láttán, a mai átpolitizált légkörben akár azt is gondolhatnánk, hogy Járai Zsigmond és Orbán Viktor kinyilatkoztatásai éppen a választási kampány hajrájára érték el hatásukat, akkorra vált valóságos fenyegetéssé egy valutaválság kirobbanása. Már csak azért is életszerű volna ez a feltételezés, mert a „minél rosszabb, annál jobb" stratégia bizonyos pontig értelmes lehet a kormányváltáson munkálkodó ellenzék és a posztján már csak 11 hónapra bebetonozott jegybankelnök részéről. Ha nem lenne véresen komoly a dolog, még azt is hihetnénk, hogy újdonsült „nemzeti orvosunk" sugallatára, pusztán pedagógiai célzattal indítottak hadjáratot a „sötétben bujkáló spekulánsok" a forint ellen, a valutaválság fenyegetését egyfajta nemzetmentő penitenciaként mérve a mandátumának vége felé haladó kormányra.
Ilyesféle gondolataink persze csak a felfűtött kampány lázálmában támadhatnak. Éber állapotban jól tudjuk, hogy bár a pénzügyi befektetők hajlamosak a hisztériára, és időnként irracionálisan viselkednek, éppúgy nem hisznek vakon a politikusoknak, mint egy rendre farkast kiáltó, politikai elkötelezettségét tekintve egyértelmű jegybankelnöknek. Azt meg végképp nem gondolhatjuk, hogy a forint árfolyamát mozgató nagy befektetési alapok a kormányok megregulázására költenék a mögöttük álló kisbefektetők pénzét.
Józan állapotban azt is tudjuk, hogy a forint márciusi meggyengülése alapvetően a globális befektetői hangulat változásának a következménye, s a magyar gazdaság tényleges egyensúlyi problémái és a forint sérülékenységét hirdető jegybankelnöki nyilatkozatok legfeljebb a gyengülés mértékére hathattak. A dollár kamatának emelése és a dollárkötvények hozamának emelkedése, valamint a feltörekvő piacok iránti bizalom mérséklődése a forintbefektetésektől elvárt hozamszintet is megnövelte. Bár a térség valutái közül a forint veszített a legtöbbet az értékéből, mégsem lehet azt mondani, hogy ebben komoly szerepet játszott volna a magyar gazdaság rossz egyensúlyi állapota, hiszen ugyanilyen fundamentumok mellett ősszel - a Fed kamatemelési hulláma és a lengyel kormányválság előtt - még kamatcsökkentést várt a piac a jegybanktól.
Mindezek ellenére egyáltalán nem zárható ki, hogy bármikor komorabbra fordul a helyzet, és a befektetők egy csoportja mégiscsak teszteli: igaz-e a magyar jegybankelnök legújabb állítása, miszerint az MNB már nem követ árfolyamcélt, és csak akkor avatkozik be (emel kamatot), ha az árfolyamgyengülés már valóságosan veszélyezteti a középtávú inflációs elképzelést. Nehéz ugyanis komolyan venni ezt az állítást olyasvalakitől, aki korábban rendre közölte a befektetőkkel, konkrétan mekkora árfolyamot tart kívánatosnak. A jelenlegi árfolyam még messze van a jegybank által korábban tolerálhatónak meghirdetett értéktől, noha a magyar gazdaság állapotához és felzárkózásához jobban illeszkedik, mint a 250 forint körüli euró. Akár hálásak is lehetnénk a befektetőknek, hogy helyrebillentették a túlértékelt árfolyamot, ha nem állna fönn a túllendülés véresen komoly veszélye.
Ezért mégiscsak jó lenne remélni, hogy a magyar gazdaság fejlődését elősegítő, úgynevezett egyensúlyi árfolyam ügyében nem a nemzetközi befektetők fogják eljátszani a „nemzet orvosa" szerepet. Akkor már inkább Mikola doktor! Habár vele, no meg magával a visszaállamosítás és bezárkózás ideájával még inkább megnőhet egy forintválság esélye.

VÁRHEGYI ÉVA

(A szerző a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa)
14 megyére adtak ki figyelmeztetést a sűrű köd miatt

14 megyére adtak ki figyelmeztetést a sűrű köd miatt

Kirúgják Karácsonyék az FKF vezérét

Kirúgják Karácsonyék az FKF vezérét

Vidéken terem a magyar adópaprika

Vidéken terem a magyar adópaprika

Vajna Tímeának összejött, egy fotón szerepel Leonardo DiCaprióval

Vajna Tímeának összejött, egy fotón szerepel Leonardo DiCaprióval

Kim Dzsong Un megdöntötte saját rekordját, átadott egy várost

Kim Dzsong Un megdöntötte saját rekordját, átadott egy várost

Ritka, albínó őzet láthattak Sopron környékén – vagy valami mást

Ritka, albínó őzet láthattak Sopron környékén – vagy valami mást