Tetszett a cikk?

Most, amikor csaknem minden a kampány jegyében történik, kézenfekvő lenne, hogy a magyar forint egy hónappal ezelőtti meggyengülése mögött is politikai-gazdaságpolitikai magyarázatot keressünk. Hiszen mióta mondogatja az ellenzék, hogy nem lesz jó vége az államháztartás hiányát felduzzasztó kormánypolitikának: a forintot favorizáló befektetők bizalma előbb-utóbb elfogy, és akkor megnézhetjük magunkat.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke még direkt hergeli is őket, rendre felhívja a spekulánsok figyelmét a magyar gazdaság sebezhető pontjaira. Posztjától idegen módon, a politikusokat is meghazudtoló aktivitással járja az országot, s hirdeti az igét. Az utóbbi másfél évben, az ellenzék vezetőihez hasonlóan, hónapról hónapra egyre sötétebb tónusúra festette az ország állapotát. Március 8-án, a kelet-közép-európai térség valutáinak általános megroggyanásának előestéjén egyenesen így jellemezte a helyzetet: „A magyar gazdaság a szívrohamhoz közeledik, még minden működik a testben, de mélyen belül a problémák halmozódnak." Orvosi hasonlatába csomagolt borúlátásával Járai Zsigmond példát is mutatott az időközben a „nemzet orvosává" avanzsált Mikola Istvánnak.
A pont egy hónappal a választás első fordulója előtt megrendült és azóta is gyengélkedő forint láttán, a mai átpolitizált légkörben akár azt is gondolhatnánk, hogy Járai Zsigmond és Orbán Viktor kinyilatkoztatásai éppen a választási kampány hajrájára érték el hatásukat, akkorra vált valóságos fenyegetéssé egy valutaválság kirobbanása. Már csak azért is életszerű volna ez a feltételezés, mert a „minél rosszabb, annál jobb" stratégia bizonyos pontig értelmes lehet a kormányváltáson munkálkodó ellenzék és a posztján már csak 11 hónapra bebetonozott jegybankelnök részéről. Ha nem lenne véresen komoly a dolog, még azt is hihetnénk, hogy újdonsült „nemzeti orvosunk" sugallatára, pusztán pedagógiai célzattal indítottak hadjáratot a „sötétben bujkáló spekulánsok" a forint ellen, a valutaválság fenyegetését egyfajta nemzetmentő penitenciaként mérve a mandátumának vége felé haladó kormányra.
Ilyesféle gondolataink persze csak a felfűtött kampány lázálmában támadhatnak. Éber állapotban jól tudjuk, hogy bár a pénzügyi befektetők hajlamosak a hisztériára, és időnként irracionálisan viselkednek, éppúgy nem hisznek vakon a politikusoknak, mint egy rendre farkast kiáltó, politikai elkötelezettségét tekintve egyértelmű jegybankelnöknek. Azt meg végképp nem gondolhatjuk, hogy a forint árfolyamát mozgató nagy befektetési alapok a kormányok megregulázására költenék a mögöttük álló kisbefektetők pénzét.
Józan állapotban azt is tudjuk, hogy a forint márciusi meggyengülése alapvetően a globális befektetői hangulat változásának a következménye, s a magyar gazdaság tényleges egyensúlyi problémái és a forint sérülékenységét hirdető jegybankelnöki nyilatkozatok legfeljebb a gyengülés mértékére hathattak. A dollár kamatának emelése és a dollárkötvények hozamának emelkedése, valamint a feltörekvő piacok iránti bizalom mérséklődése a forintbefektetésektől elvárt hozamszintet is megnövelte. Bár a térség valutái közül a forint veszített a legtöbbet az értékéből, mégsem lehet azt mondani, hogy ebben komoly szerepet játszott volna a magyar gazdaság rossz egyensúlyi állapota, hiszen ugyanilyen fundamentumok mellett ősszel - a Fed kamatemelési hulláma és a lengyel kormányválság előtt - még kamatcsökkentést várt a piac a jegybanktól.
Mindezek ellenére egyáltalán nem zárható ki, hogy bármikor komorabbra fordul a helyzet, és a befektetők egy csoportja mégiscsak teszteli: igaz-e a magyar jegybankelnök legújabb állítása, miszerint az MNB már nem követ árfolyamcélt, és csak akkor avatkozik be (emel kamatot), ha az árfolyamgyengülés már valóságosan veszélyezteti a középtávú inflációs elképzelést. Nehéz ugyanis komolyan venni ezt az állítást olyasvalakitől, aki korábban rendre közölte a befektetőkkel, konkrétan mekkora árfolyamot tart kívánatosnak. A jelenlegi árfolyam még messze van a jegybank által korábban tolerálhatónak meghirdetett értéktől, noha a magyar gazdaság állapotához és felzárkózásához jobban illeszkedik, mint a 250 forint körüli euró. Akár hálásak is lehetnénk a befektetőknek, hogy helyrebillentették a túlértékelt árfolyamot, ha nem állna fönn a túllendülés véresen komoly veszélye.
Ezért mégiscsak jó lenne remélni, hogy a magyar gazdaság fejlődését elősegítő, úgynevezett egyensúlyi árfolyam ügyében nem a nemzetközi befektetők fogják eljátszani a „nemzet orvosa" szerepet. Akkor már inkább Mikola doktor! Habár vele, no meg magával a visszaállamosítás és bezárkózás ideájával még inkább megnőhet egy forintválság esélye.

VÁRHEGYI ÉVA

(A szerző a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa)
A Huawei 3 hónappal meghosszabbítja a most lejáró garanciákat Magyarországon

A Huawei 3 hónappal meghosszabbítja a most lejáró garanciákat Magyarországon

Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek

Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek

Négyezer egészségügyi alkalmazottat „talált” az Emmi a járvány második hullámára

Négyezer egészségügyi alkalmazottat „talált” az Emmi a járvány második hullámára