Vajon ma a Közel-Keleten a síita-szunnita ellentét mélyebb lenne, mint az arab-izraeli szembenállás? Ha azt nézzük, hogy néhány arab kormány hogyan reagált a Hezbollahnak arra a döntésére, hogy megtámadja Izraelt, akkor akár ezt is gondolhatjuk. Noha izraeli bombák hullottak Bejrútra, a szaúdi kormány - amely talán a legkonzervatívabb muszlim arab állam - a síita Hezbollahot ítélte el nyíltan, amiért az konfliktust robbantott ki Izraellel.

© HVG
Példátlan történelmi lépés, hogy az arab-izraeli konfliktusban az az ország, amely a muszlim arabok vezetőjének tartja magát, ilyen nyíltan Izrael mellett foglal állást. Ráadásul nem ez az első eset, hogy Rijad szembekerült a Hezbollahhal, továbbá Egyiptom és Jordánia is annak rendje és módja szerint elítélte a Hezobllahot és annak vezetőjét, Haszan Naszrallah sejket. De mi húzódik meg e fejlemény mögött? Vajon alapvetően megváltozott-e az arab nacionalizmus és az iszlám szektarianizmus viszonya? És Szaúd-Arábiát valóban annyira zavarja és megrémíti a síita iszlám, hogy még az arab egységnek és a palesztinok ügyének is képes hátat fordítani?

A Hezbollah lépését elítélő arab állásfoglalások arra utalnak, hogy növekszik az ellentét a muszlim vallási irányzatok között, ami egyébként a mindennapos iraki erőszakhullámban is tetten érhető. George Bush amerikai elnök szerint az arab világ megmerevedett társadalmainak lerombolásával a modernizáció erői az arab és az iszlám társadalmak tradicionális elemei ellen fordíthatók. Most mégis úgy tűnik, a legatavisztikusabb erők szabadultak ki a palackból, új, az eddiginél is pusztítóbb általános erőszakhullám szelleme, amelyet akár muszlim polgárháborúnak is nevezhetünk.

A síita-szunnita szembenállás már az iszlám hajnala óta létezik, de a nem arab síita Irán földrajzi és etnikai elszigeteltsége és a szunnita arab országokban élő síita kisebbség elnyomása lehetővé tette, hogy ez az ellentét ne törjön a felszínre. A feszültség tovább csökkent, amikor az iráni forradalom nyomán kibontakozott iszlamizációs folyamatban háttérbe szorult az arabok szunnita azonosságtudata, és általánosabb iszlám azonosságtudat alakult ki. Ez a helyzet akkor változott meg, amikor a szaúdi vahabita ideológiára támaszkodó szunnita terrorszervezet, az al-Káida 2001 szeptemberében megtámadta az USA-t. Majd az új, radikális szunnita irányzat még jobban felbátorodott, miután az Egyesült Államok háborút indított az afganisztáni szunnita tálibok és a szunnita iraki rezsim ellen. A régió szunnita arabjai azonban immmár nemcsak a Nyugatot és Izraelt tekintik ellenségüknek, hanem az úgynevezett síita félholdat is - azt a Libanontól Szírián és Irakon át Iránig húzódó félkör alakú területet, ahol a szunnita felfogás szerint eretnek síiták élnek. A szunniták szerint a síiták nem csupán Irán, Irak és Szaúd-Arábia keleti részének olajban gazdag területeit vonták irányításuk alá, hanem a Hezbollah segítségével most már ki akarják sajátítani minden arab legfontosabb ügyét, azaz a palesztinok védelmezőjének szerepében akarnak tetszelegni. Ezért fordult a Hezbollah ellen a szaúdi királyi család, amely a legitimitását a szunnita iszlám egyik merev formájából nyeri, és amely nem különösebben bízik síita alattvalóinak hűségében.

A sors ironiája, hogy éppen Szaúd-Arábia egyik legrégebbi védelmezője, az Egyesült Államok tette lehetővé a síiták megerősödését azzal, hogy megdöntötte Szaddam Huszeint és hatalomra segítette a síita pártokat Irakban. A Bush kormányzat a jelek szerint felfogta, hogy mit tett, és az arab világ keleti részén feltámadt síita félholddal szemben a régió nyugati részén lévő szunnita félkört - Egyiptomot, Jordániát és Szaúd-Arábiát - próbálja erősíteni. És a jelek szerint ebbe a védelmi vonalba az arab ügy egykori ősellenségének számító Izrael is szépen illeszkedik.

Ez a védelmi rendszer a pánarab érzések miatt előbb vagy utóbb összeomlik. Ma a hétköznapi szaúdiak a tévé előtt lecövekelve figyelik a gázai vagy a libanoni eseményeket. És azt látják, hogy az arabok (nem a síiták) vérét ontják, és kizárólag a Hezbollah veszi fel a harcot Izraellel. Az ő szemükben a Hezbollah az ellenállási mozgalom hőse. A szaúdi állam emiatt próbálja mélyíteni a szunnita-síita ellentétet. Miután a királyság hivatalosan is elítélte a Hezbollahot, arra is felszólította saját, állami alkalmazásban álló vahabita papjait, hogy adjanak ki olyan fatvákat, amelyek a Hezbollahot síita eretnekekként ítélik el. De az efféle állásfoglalások csak fokozzák az iszlám irányzatai közötti feszültségeket, mind Szaúd-Arábiában, mind a régió egészében. És ha az ellenségesség tovább éleződik, vajon nem akarnak-e majd a szunnita rezsimek is olyasfajta szervezetet a saját oldalukon látni, mint a Hezbollah? Márpedig ha így döntenek, akkor nem kell messzire menniük, hogy kiképzett harcosokat találjanak. Ott az al-Káida.

Mai Yamani

(A szerző Londonban élő iszlámszakértő)

© Project Syndicate

Több száz klímavédelmi aktivistát állítottak elő Brüsszelben

Több száz klímavédelmi aktivistát állítottak elő Brüsszelben

Világbajnok a Mercedes

Világbajnok a Mercedes

Fellázadtak a játékosok, világszerte bojkottra hívnak

Fellázadtak a játékosok, világszerte bojkottra hívnak

Viharos kampány után Pikó András Józsefváros új polgármestere

Viharos kampány után Pikó András Józsefváros új polgármestere

A friss Nobel-díjas Peebles üzenete nem csak a tudósok számára fontos

A friss Nobel-díjas Peebles üzenete nem csak a tudósok számára fontos

Kovács Zoltán elmondta, Borkaira utalt-e Orbán a kongresszusi beszédében

Kovács Zoltán elmondta, Borkaira utalt-e Orbán a kongresszusi beszédében