A gazdaság szabályozására már régóta van megbízható liberális receptjük a nyugati társadalmaknak. A bevándorlás esetében azonban nincs olyasféle liberális tradíció, amelyre támaszkodni lehetne. Ebből következik, hogy az USA-ban és Európában a bevándorlásról folytatott vitát az antiliberális hangok uralják, és a leghangosabbak azok a politikusok, akik azt ígérik, hogy megvédik a szülőföld kulturális egységét az idegenek feltételezett rontó hatásával szemben.

Az idegengyűlölet a jobboldal antiliberális válasza a bevándorlásra, míg baloldalon ugyanezt a liberális felfogással ellentétes nézetet a multikulturalizmus testesíti meg. Noha a multikulturális elmélet szószólói nyíltságot hirdetnek a bevándorlókkal szemben, azt már nem sürgetik, hogy a bevándorlók is hasonló nyíltsággal viszonyuljanak az őket befogadó új hazájukhoz. Szerintük az újonnan érkezetteknek joguk, sőt kötelességük megőrizni a magukkal hozott kulturális szokásaikat, még akkor is, ha ezek egy része - például az előre elrendezett házasságok, a többnejűség, a nemi elkülönülés és a vallási fanatizmus - ellentétes a liberális elvekkel. A multikulturalizmus sok hívének morális felfogása szerint a csoport fennmaradása sokkal fontosabb, mint az egyének jogai.

A nemzeti határok kényes kérdésében talán úgy lehetne a nyitottság eszméjét megőrizni, ha elismerjük, hogy a kozmopolitizmus kétirányú utca. Immanuel Kanttól tudjuk, hogy jelenlegi körülményeinket mindig azokkal a körülményekkel kell összehasonlítani, amelyekbe a véletlen sodorhatott volna minket. Ebből a szemszögből nézve tényleg nem igazságos, hogy valaki, aki az Egyesült Államokban születik, hosszabban és jobban él, mint az, aki Kenyában. De ez nem jelenti, hogy az USA-nak meg kellene nyitnia a határait mindenkinek, aki Kenyából érkezik. Ugyanakkor egy New York-inak be kell látnia, hogy bármiféle előnye, amit egy nairobi születésű emberrel szemben élvez, csupán véletlen, és nem az ő tehetségének a műve. A kanti kozmopolitizmus felől nézve a legkevesebb, amit egy amerikai megtehet, az, hogy egy bizonyos számú afrikai bevándorlónak helyet ad a saját hazájában.

A kozmopolitizmus elfogadása azonban azt is jelenti, hogy amint a társadalom új tagokat fogad be soraiba, az új tagoknak is kötelességévé válik, hogy megnyíljanak az őket befogadó társadalommal szemben. Aki bezárkózó életet akar élni egy nyitott társadalomban, az önmagára mér vereséget, márpedig egy liberális társadalomnak ezt nem szabad bátorítania.

A kozmopolita alku szép példája volt, amikor 2006-ban az akkori brit külügyminiszter, Jack Straw szóba hozta a nikab, azaz a muzulmán nők fejét teljesen eltakaró fátyol kérdését. Straw megvédte a nőknek azt a jogát, hogy valamiféle, az arcot elfedő fátylat hordjanak, de úgy vélte, komoly problémát okoz, ha beszélgetés közben nem lehet látni a másik fél arcát. Straw azt állította, a nikab viselése annak a döntésnek a következménye, hogy az illető el akarja szigetelni magát a környezetétől. A külügyminiszter nem azt az idegengyűlölő álláspontot képviselte, hogy a muzulmánok nem valók Nagy-Britanniába, de nem is azt a multikulturális nézetet hangoztatta, hogy a muzulmánok viselhetnek bármilyen hagyományos öltözetet, amely hitük szerint a legjobban kifejezi kulturális és hitbéli azonosságukat. Még csak nem is azt követelte, hogy a bevándorlók teljességgel vegyék át a brit szokásokat. Ehelyett egy jól megválasztott példával azt világította meg, mit is jelent az, amikor a nyitottságért cserébe másoktól is elvárjuk, hogy ugyanilyen nyitottak legyenek velünk szemben.

Ha valaki azt az elvont liberális elvet keresi, amely a bevándorlás kérdésében fogódzót adhatna, akkor nem talál ilyet. A liberális társadalom azonban beengedi az embereket, de megszabja azokat a kivételes körülményeket, amelyek között nem teszi lehetővé a bevándorlást, nem pedig fordítva, azaz nem azokat a kivételes körülményeket szabja meg, amikor beenged valakit, miközben a határokat általános szabályként zárva tartja. A liberális társadalom úgy véli, hogy a világ tele van olyan lehetőségekkel, amelyek - bármennyire fenyegetőnek tűnnek is a megszokott életformákra - az új kihívásokhoz való alkalmazkodásra kényszerítik az embereket, nem pedig arra, hogy megvédjék magukat az idegen és ismeretlen hatásoktól. És végül, a liberális társadalomban nem az számít, hogy mi mit tudunk felajánlani a bevándorlóknak, hanem az, hogy ők mit tudnak felkínálni nekünk. A bevándorlásban testet öltött nyitottság olyan cél, amelyet érdemes megőrizni, különösen akkor, ha az ebből fakadó követelmények és ígéretek mindegyik fél számára egyformán érvényesek.

ALAN WOLFE

(A szerző amerikai politológus)

© Project Syndicate

Ankara visszautasította a szíriai hadművelet leállítására felszólító EU-nyilatkozatot

Ankara visszautasította a szíriai hadművelet leállítására felszólító EU-nyilatkozatot

5 év alatt vakságot és járóképtelenséget okoz a kór, amelyre most sikerült találni egy ellenszert

5 év alatt vakságot és járóképtelenséget okoz a kór, amelyre most sikerült találni egy ellenszert

Káel Csaba tisztogatásba kezdett

Káel Csaba tisztogatásba kezdett

Mibe szólhat bele Karácsony? Megnéztük, mi tartozik hozzá, és mi a kormányhoz Budapesten

Mibe szólhat bele Karácsony? Megnéztük, mi tartozik hozzá, és mi a kormányhoz Budapesten

Will Smith szívesen játszana egy filmben a fiatal Marlon Brandóval

Will Smith szívesen játszana egy filmben a fiatal Marlon Brandóval

A spanyolok idén már másodszor választanak, ám a kormányzással nem törődik senki

A spanyolok idén már másodszor választanak, ám a kormányzással nem törődik senki