A kőolaj- és a földgáz legutóbbi években tapasztalt drasztikus megdrágulása mellett 2006-tól, majd különösképpen 2007. őszétől drámai mértékű volt az árak emelkedése a világ élelmiszerpiacain is. Mindez lényeges változást jelent a korábbi időszakhoz képest. Az élelmiszerárak az ENSZ élelmezésügyi szervezetének (FAO) adatai szerint a 2006. évi 9 százalékos növekedés után 2007-ben mintegy 40 százalékkal emelkedtek. Különösen nagy mértékben növekedtek a gabona-, a rizs- és a tejtermék-árak. Megfordult az élelmiszerek reálárainak - vagyis az általános inflációtól megtisztított árak - hosszabb ideje tartó csökkenése: az utóbbi három évben e reálárak jelentős mértékben nőttek.

Vajon mennyire tartósak ezek az irányzatok? Folytatódik-e az élelmiszerárak, egyúttal a reálárak emelkedése, az élelmiszerexport cserearányainak új keletű javulása? Kell-e, lehet-e agrárpolitikai eszközökkel az élelmiszer-kínálatot növelni?

Érdemes először azokat a tényezőket áttekinteni, amelyek az elmúlt évtizedekben alacsonyan tartották az árakat. Az élelmiszerek reálárai az 1970-es évektől 2005-ig terjedő időszakban csökkentek, mert a világ élelmiszer-termelése gyorsabban nőtt, mint a népesség, illetve az élelmiszer-kereslet. 1970-től az egy főre jutó kukoricatermelés 37 százalékkal, a rizstermelés 20 százalékkal, a búza előállítása pedig 15 százalékkal nőtt. Ugyanezeknek a termékeknek a reálárai 2005-ig 43 százalékkal, 33 százalékkal, illetve 38 százalékkal mérséklődtek. A termelés növekedésének három fő oka volt: a technológia folyamatos fejlődése (jobb vetőmagok, növényvédelem, a korábbinál jobb gazdálkodási gyakorlat); a mezőgazdaság növekvő piacosodása, főleg a fejlődő és a feltörekvő gazdaságokban; végül a nemzetközi kereskedelem kiszélesedése, következésképp az árkülönbségek mérséklődése a különböző régiók és évszakok között, s a komparatív előnyökre épülő termelési formák előtérbe kerülése.

Az élelmiszer-termelés a kínálat növelésével válaszolni fog a magas árak ösztönzésére. A terméshozamok - intenzívebb módszerek alkalmazásával - tovább javíthatóak. Növelhető a megművelt földterület is. Az előző évtized végén mintegy 40 millió hektár földterületet vontak ki a termelésből Európában és Észak-Amerikában. Ha annak csupán a felén gabonát termelnének, a világ gabonakészlete ismét az 1980-as magas szintre emelkedhetne.

A világ élelmiszerpiacai előbb-utóbb stabilizálódnak. 2008 elejétől már az árak némi mérséklődése mutatkozik. A FAO jelentősen növekvő gabonatermelést jelez előre. A Nemzetközi Gabonatanács a gabonakínálat növekedésére és a gabonaárak mérséklődésére számít.

Ám a megszilárduló nemzetközi piacokon is a 2005 előttit tartósan meghaladó árakkal kell számolni. A feltörekvő gazdaságok növekvő, jelentős részben "nyugati stílusú" élelmiszerekre irányuló kereslete, illetve a bioüzemanyagok előállításához igényelt növekvő mennyiségű termék egyaránt ebben az irányban hatnak.

Ugyanakkor egyes tényezők a bizonytalanságot növelik. A kőolaj esetleges további drágulása egyfelől a termelők költségeit duzzasztja. (Nemcsak az üzemanyag, hanem - egyebek mellett - a felhasznált kemikáliák növekvő ára következtében.) Másfelől az olajárak folytatódó emelkedése arra ösztönözhet, hogy nagyobb területeket fordítsanak bioüzemanyag-célú gabonafélék és olajnövények előállításárára.

Az agrárpolitikák előszeretettel avatkoznak be az agrárpiacokba, az élelmiszer-kínálat szűkösségére hivatkozva. Az ENSZ szakértőinek összesítése szerint a világ népességének egyharmada olyan országban él, amelyben élelmiszerár-ellenőrzést vagy exporttilalmat tartanak fenn. E beavatkozások súlyos piactorzuláshoz vezethetnek. Oroszországban és Ukrajnában körülbelül 23 millió hektár gabonatermelő terület kihasználatlan. A belső élelmiszer-ellátás biztosítása és a hazai árak rögzítése érdekében korlátozták az exportot. A belföldi ár így túl alacsony a termelés növelésének bátorításához.

Ez a példa is jól mutathatja: a mezőgazdasági piacok világméretű protekcionista védelme járhatatlan út. A globális élelmezési biztonság alapfeltétele a termelési fluktuáció kockázatainak lehető legnagyobb földrajzi területre történő szétterítése. Csupán a nyitott piacok mozdíthatják elő az élelmiszer-kínálat megnövekedését és a nemzetközi árak megszilárdulását.

A változó nemzetközi agrárpiacokon továbbra sem csökken a versenyképesség kényszere. Az emelkedő élelmiszerárak nem eredményeznek a termelők számára kényelmes feltételeket. A növekedés, sőt a fennmaradás feltétele a versenyképes termelés, a rugalmas piaci alkalmazkodás. Nagy ambíciójú agrárpolitikák sem iktathatják ki a globalizálódó élelmiszer-termelés meghatározó mechanizmusait.

HALMAI PÉTER

(A szerző közgazdász)

Szeretettel Bécsből: Ausztriában az állam fizeti a wellnesst, de csak ha komolyan veszik

Szeretettel Bécsből: Ausztriában az állam fizeti a wellnesst, de csak ha komolyan veszik

Mi értelme van olyan könyvet írni, amit csak 100 év múlva olvashatunk el? – Knausgård megmondja

Mi értelme van olyan könyvet írni, amit csak 100 év múlva olvashatunk el? – Knausgård megmondja

Tóta W.: Merre tovább, Fidesz?

Tóta W.: Merre tovább, Fidesz?

Botránnyal kezdődött az ülésszak a Parlamentben: Orbán, Hadházy és Gyurcsány a főszerepekben

Botránnyal kezdődött az ülésszak a Parlamentben: Orbán, Hadházy és Gyurcsány a főszerepekben

Három helyettest már kinézett Karácsony

Három helyettest már kinézett Karácsony

Karácsony "a budapestiekhez fordul" a stadionberuházások ügyében

Karácsony "a budapestiekhez fordul" a stadionberuházások ügyében