A Szecsuán tartományt májusban megrázó pusztító erejű földrengésre a kínai kormány annyi együttérzéssel, egyszersmind a nyilvánosság által is követhető módon reagált, hogy azzal megerősítette tekintélyét és a kínai néppel való kapcsolatát. Ven Csia-pao miniszterelnök oly vigasztalón szólt a túlélőkhöz, hogy azzal még a rendszer ádáz kritikusait is maga mellé állította.

A pekingi kormány számára azonban nem mindig adódnak efféle hősies mentőakciók. Ezért érdemes feltenni a kérdést: hosszú távon vajon miből nyerhet politikai legitimációt a kínai rendszer? A kommunizmus ugyanis mára elveszítette vonzerejét a kínai nép szemében. De mi lépjen a helyébe? A legtöbb nyugati gondolkodó úgy véli, hogy a liberális demokrácia lehet az örökös, s a 20. században sok kínai liberális is hasonló állásponton volt. Csakhogy van még egy jelentkező, amely a konfucianizmus ősi hagyományához nyúl vissza, amelynek felélesztését kormánytisztviselők, a rendszert kritikusan szemlélő gondolkodók és egyszerű emberek egyaránt szorgalmazzák.

Ennek az újjászületésnek a csúcspontja az olimpiai játékok nyitóünnepsége lesz: ezen már nem a Marxtól, hanem Konfuciusztól vett idézetek állnak majd a középpontban. Az olyan mondások, mint "a világ népei mindannyian egymás testvérei" és "az élet egyik legnagyobb öröme, ha messziről jött barátokat fogadhatsz", a kínai kultúra legjobb vonásaival ismertetik meg az emberek milliárdjait.

A dolog azonban nem olyan egyszerű. A Han-dinasztia kétezer évvel ezelőtti uralkodása óta a kínai kormányok mindig is a saját szájuk íze szerint manipulálták a konfucianizmus politikai tanításait. Ebben próbáltak igazolást találni arra, hogy miért kell vakon engedelmeskedni az uralkodónak, miért kell elnyomni a nőket, és miért kell durva büntetéseket alkalmazni. A manapság erőre kapó "hivatalos" konfucianizmus talán kevésbé veszélyes, de ettől még továbbra is konzervatív erkölcsi rendet tükröz.

Létezik azonban a konfucianizmusnak egy másik értelmezése is - ezt hívhatjuk "baloldali" konfucianizmusnak -, amely azt hangsúlyozza, hogy a szellem embereinek kötelességük a rossz politika bírálata, a kormánynak pedig gondoskodnia kell a nép jólétéről, támogatnia kell azokat, akiknek nincs családjuk, a nemzetközi kapcsolatokban nyitottabb szemléletet kell követni, és a politikai célok eléréséhez nem a katonai, hanem az erkölcsi erőt kell bevetni. Ez a felfogás a vallásos életet is plurálisan és toleránsan szemléli. Az oktatásban az esélyegyenlőséget tekinti elsődlegesnek, míg a kormányzásban a meritokráciát, vagyis azt, hogy a közösség legrátermettebb és legkiválóbb tagjai jussanak vezető szerephez. Ezek az ideák "az eredeti konfucianizmushoz" nyúlnak vissza, mielőtt még az állam kisajátította volna a tanítást. A császárság korában ezt a kritikai irányzatot számos tudós propagálta, ma pedig az új baloldaliak egyenesen egy "konfuciánus szocialista köztársaság" létrehozását javasolják.

A konfuciánus hagyomány e követői Kína mai politikájára is hatást akarnak gyakorolni, de elkülönülnek az állami hatalomtól és az ortodox konfucianizmustól, s nem restek felhívni a figyelmet az eszmények és a valóság közötti szakadékra. A status quo felrúgása a baloldali konfucianizmus egyik leglényegesebb eleme. A kommunizmustól eltérően ez a jövőkép a hagyományokra támaszkodik, és a múlt építőköveit - beleértve a szocialista hagyományokat - is felhasználja, nem pedig ezek lerombolásán fáradozik. A baloldali konfuciánusok háromkamarás parlamentet javasolnak: a demokratikusan választott Népi Kamarát, amely a kisemberek érdekeit szolgálná, a Példamutató Személyek Kamaráját, amely a kormányzás által érintett speciális csoportok - többek között a külföldiek és a kisebbségiek - szempontjait tartaná szem előtt, s végül a Kulturális Folyamatosság Kamaráját, amely a különféle kínai vallási formák és a hagyományok őre lenne.

Kínában alig kerülnek nyilvánosságra az efféle konkrét, a konfucianizmusra alapozott politikai reformtervek. Különös, hogy a liberális demokráciára épülő intézményekről folytatott vita nagyobb nyilvánosságot kaphat, mert a nyugati típusú, liberális demokrácia csak kevés kínait vonz. Ma a kínai politikai rendszer legéletképesebb alternatívájának a baloldali konfucianizmus tűnik.

DANIEL A. BELL

(A szerző a pekingi egyetem politikaelmélet-professzora)

© Project Syndicate

Hófürdőző cirkuszi elefántok szórakoztatták az orosz járókelőket

Hófürdőző cirkuszi elefántok szórakoztatták az orosz járókelőket

Több utcának is ugyanaz a neve Tolnán

Több utcának is ugyanaz a neve Tolnán

Az egyházak veszélyt jelentenek az országra?

Az egyházak veszélyt jelentenek az országra?

Egy helikopter gyakorlatilag megskalpolt egy óvatlan teherautót – videó

Egy helikopter gyakorlatilag megskalpolt egy óvatlan teherautót – videó

Szürreális videón kampányol Kövér a Fidesz győri jelöltje mellett

Szürreális videón kampányol Kövér a Fidesz győri jelöltje mellett

Konok Péter: Másik múlt kell, mert a meglévő nem tükrözi kellően a jelen elvárásait

Konok Péter: Másik múlt kell, mert a meglévő nem tükrözi kellően a jelen elvárásait