Etikuss

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Verseny nélkül egysejtűek lennénk - állapította meg Dr. House, az amerikai kórházsorozat indolens, ám közkedvelt dokija. Nehéz lenne vitába szállni vele, a kérdés csak az, miben is kell versenyezni ahhoz, hogy eljussunk a törzsfejlődés magasabb fokára. A betegségek diagnosztizálásában, a gyógyításban, ahogy azt a sorozat sugallja, vagy a "hagyományőrzésben", ahogy az nálunk szokás. Eger az utóbbi időben élen jár az utóbbiban - legalábbis a kórház 1400 dolgozója közül néhányan. Most éppen formabontó módon két turnusban, ketten váltva egymást, éheznek a megyeháza előtt, hogy gyomruk korgásával is tiltakozzanak közalkalmazotti státusuk karvalytőke általi megtépázása ellen. Nyilván többről is szó lehet, hiszen a kórház üzemeltetésére kiszemelt Hospinvestről a szakmában köztudott, hogy a nála dolgozó főorvosok nem fogadhatják munkaidőben a gyógyszer- és műszerismertető céges képviselőket, s nincs is kizárólagos befolyásuk ezen javak beszerzésére. Megszűnik a "majd én elintézem, jóban vagyok fontos emberekkel a városban-megyében" lehetősége is.

Lássuk be, súlyos érvágás ez, és ha van támogatás - nem okvetlenül a kórházból, hanem a köztulajdont "megvédő" jobbról és jobb szélről -, minden megoldás szóba jöhet. Így került máig felderítetlen módon veszélyes mérgező anyag, bróm-cianid a kórházi gyógyszertárba, gyalázkodó leveleket, végül fehér port kapott az igazgató, gojok túráztatták motorjaikat a helyszínen, agilis dolgozók ragadták ki kollégáik kezéből a hospinvestes munkaszerződést, nehogy véletlenül aláírják. Az egyik kórházvédő, Mánya Kristóf, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára odáig ment, hogy etikai eljárással fenyegette meg azokat az orvosokat, akik maguktól nem látják be, hogy a farkassal nemcsak veszélyes, hanem szakmai erkölcsbe ütköző parolázni. Így tehát a szakmai érdekképviselet egyik prominense olyannyira elvetette a sulykot, hogy az egyébként az "ott teszek keresztbe, ahol tudok" kijelentés büszke tulajdonosa, Éger István, ha nem határolódott is el, de finom távolságtartásra kényszerült. A HVG kérdésére leszögezte ugyanis, hogy mindenki azt jelent fel, akit akar, vagyis Mánya nem hivatalos munkássága részeként nyilatkozott. Ez persze hihető is, mivel a gyermekgyógyász főorvos sokirányú politikai aktivitásáról ismert: a Fideszből kizárt doktor megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor 2006-ban hírét vette, hogy a MIÉP és a Jobbik választási szövetségre lépett egymással, s mindkettő képviselőjelöltje lehetett. A MOK elnöke "csak úgy általánosságban" - biztosan nem szervezetük titkárára célozva - azt is megjegyezte, hogy a feljelentőknek korántsem kell ismerniük a kamara etikai kódexét.

Tegyük hozzá, míg a kódex tartalma bárki számára megismerhető, az etikai testületek döntései, állásfoglalásai szigorúan belügyek maradnak. Így hiábavaló emlékezetünkben vagy akár az interneten keresgélni, az exminiszter Molnár Lajos ügyén kívül más etikai kázusnak nem találni nyomát. Molnár vétsége az volt, hogy a Financial Times tudósítójának a hálapénzről mint a hazai egészségügy egyik rákfenéjéről beszélt. De nem volt ügy abból, hogy Hódmezővásárhelyen vizsgálat nélkül elküldték a beteget, aki útközben meghalt, hogy agysebész a saját eljárását és persze önmagát fényezve szólta le nyilvánosan kollégáit - amit a szakma belső zúgolódása kísért. Úgy látszik, egyik esetben sem akadt feljelentő. A MOK a jelek szerint azt sem találta etikátlannak, hogy szélsőjobbos portálokon főállású orvos tesz tolerálhatatlan megjegyzéseket - amelyeket a kamara honlapja kommentár nélkül szemlézett. Hosszú közéleti vita után aztán lagymatag bocsánatkérés következett.

A potenciális betegek így sosem tudhatják meg, milyen is az etikátlan orvosi magatartás. Igaz, Egerben sem sok szó esik a páciensekről, mintha a várvédők megfeledkeztek volna róluk. Vagy talán mégsem: zárt internetes csevegőfórumukon néhány öregasszony akciójának minősítették az egri civilek morgolódását, akik nem rejtették véka alá, gyógyítást, nem hősies ellenállást várnak doktoraiktól.

GÁTI JÚLIA

(A szerző a HVG munkatársa)