Egyszer volt, hol nem volt, talán még Hegyeshalmon is túl, volt egyszer egy európai ország... Akár így is lehetne kezdeni, pedig nem mese következik.

Szóval Németországban az idén szeptemberben parlamenti választások lesznek. Az elsőségért – mint a szövetségi köztársaság fennállásának hat évtizedes történetében hagyományosan – a két nagy néppárt, a konzervatív-jobboldali keresztény CDU–CSU és a baloldali szociáldemokrata SPD vetélkedik.

Mivel már csak alig több mint nyolc hónap van hátra a mindent eldöntő voksolásig, mindkét tábor sorompóba állította már a listavezetőjét. Azt a két embert, aki megküzd majd egymással, s valamelyikük győz, a másiknak pedig a vesztes szerepe marad. Az egyikük Angela Merkel, a CDU elnöke, a másik Frank-Walter Steinmeier, az SPD alelnöke.

Ehhez képest a múlt héten oly békés egyetértésben ültek egymás mellett, s a berlini sajtóközpontban oly tökéletes összhangban ismertették a német gazdaság élénkítésére összeállított konjunktúracsomag részleteit, hogy még a legravaszabb sajtórókák sem értették ezt a nagy harmóniát. És a választási kampány? – kérdezte egyikük. Arra is lesz még idő – nyugtatták meg, most mást kellett megoldani. Az ország reagálását a nemzetközi pénzügyi válságra.

Természetesen az is a képhez tartozik, hogy hivatali beosztásuk is kötelezi őket az együttműködésre, lévén Merkel kancellár a nagykoalíciós kormány feje, Steinmeier pedig az ő helyettese, külügyminiszter-alkancellár. Ugyanis a két nagy párt a legutóbbi választás óta – mivel más konstellációt egyikük sem tudott összehozni – nagykoalícióban, afféle politikai érdekházasságban él együtt. De a közös kormányzásból már alig van hátra, s jön a választás, a harc.

S mikor kínálkozik kitűnőbb alkalom a különbségek kiemelésére, a másik elképzeléseiben rejtőző gyengeségek leleplezésére, mint egy bonyolult intézkedéscsomag részleteinek kidolgozása kapcsán? S éppen most, amikor nemcsak az országos választás, hanem még egy sor tartományi parlament megújítása is napirenden van. Ehhez képest a két listavezető, a két rivális úgy végszavaz egymásnak, mint akiknek semmi más nem lebeg a szemük előtt, csak a közös előadás sikere. A konjunktúracsomag másnapi, parlamenti ismertetése során elmondott beszédeiket már egyenesen úgy minősítette egy tekintélyes kommentátor, hogy duell lehetett volna, s duett lett belőle.

Úgy tűnik, amikor egészen súlyos kérdésekről van szó, így is lehet politizálni.

Nem mindig volt ilyen idilli a hangulat. Sőt, sokáig egyáltalán nem ilyen volt. „Ha a nap ránk mosolyog, a CDU jól dolgozott. / Ha hó van, jég és pocsolya, ennek az SPD az oka” – így hangzik szabad fordításban az a kínrímes mondóka, amit az ötvenes-hatvanas években idézgettek a felszólalók az akkor még Bonnban ülésező Bundestagban.

Vagyis hosszú utat kellett megtenni a kelet-közép-európai számára mesebelinek tűnő együttműködésig. Ennek egyik legfontosabb stációja volt, hogy egyszer, 1966 és 1969 között már kipróbálták a nagykoalíciót, s ha az nem töltött is ki egy teljes választási ciklust, azért a kormányüléseken nem volt veszélyben a miniszterek testi épsége. Tudtak beszélni egymással, s az évek-évtizedek alatt kialakult az a politikai alapállás, hogy a demokratikus pártok képviselőinek mindig úgy kell küzdeniük a mai ellenfelekkel, mint lehetséges holnapi koalíciós partnerekkel. Mindehhez nem kis mértékben járultak hozzá a közszolgálati médiumok, elsősorban a televíziók vitaműsorai, ahol hetente több alkalommal ültették-ültetik össze a pártok képviselőit, hogy felkészült, a vitát valóban vezetni tudó moderátorral kénytelenek legyenek érveket felsorakoztatva, nem pedig indulatokat gerjesztve érvényt szerezni igazuknak.

Mindazonáltal be kell látni, hogy eme idilli állapotnak jelentős hátrányai is vannak. Mégpedig a választóra nézve. Hiszen ha a pártok nem egymás fikázásával vannak elfoglalva, hanem vitatkozni is képesek, vezetőik netán, ha kell, még az együttműködésre is hajlandóak, akkor kit lehet utálni? S hogy lehet majd így zsigerből szavazni?

WEYER BÉLA

(A szerző a HVG munkatársa, berlini tudósító)

Az ELTE tudósai megfejtették, miért hisszük el az álhíreket

Az ELTE tudósai megfejtették, miért hisszük el az álhíreket

Gondoskodnak az államtitkári tisztségéből felmentett Kara Ákosról

Gondoskodnak az államtitkári tisztségéből felmentett Kara Ákosról

Fegyvert és éles lőszereket találtak egy német autóban Röszkén

Fegyvert és éles lőszereket találtak egy német autóban Röszkén

Cuki meglepetéssel rukkolt elő a Google a Jóbarátok születésnapjára

Cuki meglepetéssel rukkolt elő a Google a Jóbarátok születésnapjára

Ami Mészárosnak a Balaton, az Seszták és körének a Rétközi-tó

Ami Mészárosnak a Balaton, az Seszták és körének a Rétközi-tó

Kiderült, Boldog István fideszes képviselő egy félkész parkolót adott át a gyerekek gyűrűjében

Kiderült, Boldog István fideszes képviselő egy félkész parkolót adott át a gyerekek gyűrűjében