szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A nagy válságok közös tulajdonsága, hogy a hirtelen jött pánikot és kapkodást idővel az általános kijózanodás követi. Ez az állapot lehetőséget ad arra, hogy a szakadékig vezető folyamatok minden résztvevője tanuljon saját hibáiból. Nyolcvan évvel ezelőtt, a szabályozási környezet hibáiból okulva – az akkori gazdaság romjain – Amerikában a tőzsde- és értékpapír-felügyelet életre hívásával a döntéshozók olyan kőkemény rendszert vezettek be a tőzsde ellenőrzésére és szabályozására, amelynek főbb elveihez az utódok azóta is szigorúan ragaszkodnak. Így volt ez az ezredforduló Amerikájában is, amikor az Enron milliárdos csődjét követően az amerikai kormány lényegében egyetlen tollvonással felülírta az üzleti élet néhány, addig kőbe vésettnek gondolt szabályát. Helyettük új, minden korábbinál szigorúbb keretrendszert hozott létre, amelyben – példának okáért – a könyvvizsgálók korábbi önszabályozó gyakorlatát felváltotta a komoly külső, hatósági szabályozás. Megszületett a Sarbanes-Oxley törvény, pedig az Enron összeomlása a költségvetésnek jóformán egyetlen centjébe sem került.

Ha igaz, hogy a világgazdaság jelenleg az 1929 óta volt legnagyobb válságát éli, logikusnak tűnik, ha azt várjuk, hogy legalább ekkora léptékű válaszlépésnek, felforgató erejű változtatásnak kell követnie. Ez a jelek szerint egyelőre várat magára, miközben óvatos optimizmus jelent meg szerte a világon a gazdasági elemzők körében. Sőt, némely hazai jelentés már a hitelezési kedv újbóli éledezését valószínűsíti, bízva abban, hogy a nehezén talán túl vagyunk. Meggyőződésem, hogy a helyzet nem így áll. Inkább úgy vagyunk, mint amikor valaki fizetés nélkül távozik egy étteremből. Adófizetők százmilliói finanszírozzák egy rossz rendszer keserű hozadékát, mindegy, hogy történetesen az USA vagy Magyarország állampolgárairól beszélünk.

A tétlenkedés persze nem fogja helyreállítani az elveszett bizalmat. Kézenfekvő, hogy a szabályalkotók kigyomlálják a jelenlegi pénzügyi rendszerekből azokat a bizonytalanságot növelő – és ezzel túlzott kockázatot jelentő – elemeket, amelyek részben felelősek a válságért. Felmerülhet például a kérdés, valóban a fejlődést szolgálja-e a sok éve alkalmazott, hatalmas nemzetközi ismertségre mégis csak a válság napjaiban szert tett „shortolás”, valamint a határidős ügyletek komoly kockázatot hordozó gyakorlata. Hová vezethet például a pénzügyi instrumentumok, befektetések, tárgyi eszközök úgynevezett „valós értékelésének” ma is igen széles körben alkalmazott módszere, amely a múltbéli eseményekre vonatkozó pénzügyi beszámolókba belevegyíti a jövőidejűséget, és bonyolult becslési módszerek révén egy jó adag bizonytalanságot is?

Bármilyen változásra kerül is sor a nemzetközi pénzügyi szabályozásban, annak hatása nem áll majd meg Magyarország határainál, sőt biztosan nem korlátozódik a pénzügyi szektorra, hanem a bankokon keresztül a gazdaság minden szereplőjét érinteni fogja. A bankok bizonyos értelemben máris megmutatták az utat, hiszen lényegesen óvatosabbak lettek, sokkal inkább odafigyelnek a kockázataikra. Ez a lépés az ő szemszögükből logikus, a cégeket mégis jórészt váratlanul érte. Olyannyira, hogy ma sokan éppen a megváltozott banki követelményrendszert tartják a legnagyobb üzleti akadálynak. Holott a legtöbb pénzintézet csupán olyan információkra – például részletes pénzügyi elemzésekre, kockázatanalízisre – kíváncsi a vállalkozások életéből, amelyeknek a cég menedzsmentje számára legalább ilyen fontosnak kellene lenniük.

A gyökeres, és elkerülhetetlen piaci újraszabályozás a legérzékenyebben a hazai tulajdonú, hazai piacon fejlődni szándékozó cégeket fogja érinteni. Ma nem lehet biztosan látni, hogy ezek a vállalatok megfelelően felkészültek-e olyan lehetséges forgatókönyvekre, amelyek szerint a hitelükről – bizonyos határon túl – a jövőben már a bankok régiós szolgáltató központjaiban születnek majd a döntések. Félő, hogy nincsenek erre felkészülve. Hogyan teljesítenek majd ezek a hazai vállalatok abban a mezőnyben, ahol a bank döntésében olyan egységes elbírálási kritériumok játszanak majd szerepet, mint a nemzetközi beszámolási standardok szerint bemutatott transzparens működés, a régió bármely cégével objektíven összehasonlítható eredmény és a bombabiztos, több eshetőségre is kész elképzelést prezentáló, a piaci realitásokat is figyelembe vevő üzleti terv? Ha ezek a hazai cégek nem mozdulnak időben, egyértelmű hátrányba kerülnek a régiós versenytársakkal szemben – most pedig az utolsó órában vannak.

GION GÁBOR

(A szerző a Deloitte tanácsadó cég vezérigazgatója)

Megnyomták a gombot az ausztrál tudósok, sosem volt még ilyen gyors az internet

Megnyomták a gombot az ausztrál tudósok, sosem volt még ilyen gyors az internet

Útra kelt a csoport, amelyik megméri a Mount Everest magasságát

Útra kelt a csoport, amelyik megméri a Mount Everest magasságát

Svájci közrádió: Orbán Viktor virtuálisan helyreállította Nagy-Magyarországot

Svájci közrádió: Orbán Viktor virtuálisan helyreállította Nagy-Magyarországot