Tetszett a cikk?

Tizenöt választás lesz az idén Németországban: öt tartományban a parlament, nyolcban a helyhatóságok összetételéről döntenek a szavazók, június közepén pedig az európai parlamenti választások lesznek napirenden. A legfőbb figyelem mégis a májusi államfőválasztást övezi.

Lassan kötetbe lehetne gyűjteni Angela Merkel válogatott hallgatásait. A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöknője azonban kitartó, és sem párttársai, sem az újságírók nem tudnak egy szót sem kihúzni belőle azt illetően, kit szeretne látni Németország államfői székében.

Pedig az idő sürget, hiszen rövidesen lejár Johannes Rau jelenlegi szövetségi elnök mandátuma, és május 23-án új "első polgárt" kell választania a szövetségi közgyűlésnek. Ez a sajátos grémium csak az elnökválasztás céljából ül össze: 1206 tagja közül 603 - tehát pontosan a fele - a szövetségi parlament alsóházának, a Bundestagnak a képviselője, a közgyűlés másik fele pedig a tartományi parlamentek delegáltjaiból áll. A szövetségi közgyűlésben azonban megfordulnak a hétköznapi politikai erőviszonyok: annak ellenére, hogy a törvényhozás alsóházában a szociáldemokrata-zöld koalíciónak van többsége, az elnök személyéről szavazó szövetségi közgyűlésben a CDU-nak és bajor testvérpártjának, a CSU-nak, valamint a konzervatív-liberális FDP-nek összesen 620 voksa van - tehát ők a királycsinálók.

Most már csak az a kérdés, ki is legyen a jelölt, aki az első vagy második menetben megkaphatja az abszolút többséget, vagyis a 603 plusz egy szavazatot (egy esetleges harmadik menetben már a relatív többség is elegendő). A berlini politikai "fogadóirodákban" ma elsőként mindenki Wolfgang Schäuble nevét említi. A Kohl-kormány volt belügyminisztere, a CDU-CSU parlamenti frakciójának hosszú éveken át volt vezetője, aki Helmut Kohl és Angela Merkel között egy rövid ideig a CDU elnöke is volt, valóban szinte minden feltételnek megfelel: tekintélye, politikai tudása és tapasztalata, nemzetközi ismertsége mind alkalmassá tennék a poszt betöltésére.

Ami ellene szól, az a múltja: örök második volt Kohl mögött, és frakcióvezetőként mindig keresztülverte a saját (illetve Kohl) akaratát. Ez pedig sok, még ma is aktív uniópárti képviselőben olyan mély nyomokat hagyott, hogy berlini elemzők valószínűnek tartják: a Schäubléról szóló szavazás során most törlesztenének. Az is ellene szól, hogy nem felhőtlen a viszonya Angela Merkellel. Máig nem tisztázott egy, a CDU pártfinanszírozási botrányának egyik elemét alkotó 100 ezer márkás adomány útja: másképp emlékszik rá a párt akkori kincstárnoka, és másképp Schäuble.

Így aztán még korántsem biztos Schäuble jelölése, annak ellenére, hogy a bajor CSU már kiállt mellette. Igaz, nem Edmund Stoiber pártelnök, hanem "csak" Michael Glos, a CSU frakciócsoportjának vezetője és Horst Seehofer pártalelnök jelezte, egyetértene Schäuble államfővé választásával. Hacsak Edmund Stoiber meg nem gondolja magát, és nem dönt úgy, hogy mégis indul az elnökválasztáson. Ebben az esetben ugyanis ő biztosan számíthatna Angela Merkel teljes támogatására - hiszen így már most eldőlne, hogy ez utóbbi lesz az uniópártok közös kancellárjelöltje a 2006-os parlamenti választáson (a képlet fordítva is igaz: a CSU nyilván még Schäublénél is szívesebben támogatna egy Angela Merkel nevű jelöltet).

A kialakult patthelyzetben számos jelölt felmerült már: a Saar-vidéki CDU bedobta például Klaus Töpfer, a Kohl-kormány egykori környezetvédelmi minisztere, jelenleg az ENSZ környezetvédelmi programjának igazgatója nevét, aztán szóba került Rita Süssmuth, egykori parlamenti elnök is. És amint az ilyenkor szokásos, a kisebbek is megpróbálják megsütni a maguk pecsenyéjét: Guido Westerwelle, az FDP elnöke - emlékeztetve arra, hogy csak az FDP szavazataival együtt van meg a jobboldali többség - feltette a kérdést, miért ne lehetne egy köztiszteletben álló liberális személyiség az ország elnöke. Az sem titok, kit szeretne ezen a poszton látni: szerinte Wolfgang Gerhart, a párt parlamenti frakcióvezetője, aki ma a "második ember" Westerwelle mögött (nem kevés megfigyelő szerint különben felkészültebb politikus, mint az FDP-elnök), kitűnő államfő lehetne.

A szociáldemokraták az esélytelenek nyugalmával figyelhetik a jobboldal taktikázását, és inkább abban reménykednek, az öt tartományi választás (előbb Hamburg, majd Türingia, végül szeptemberben a Saar-vidék, Brandenburg és Szászország) valamelyikén javíthatnak valamit pozíciójukon. A leghamarabb talán Hamburgban, ahol február 29-én lesznek előrehozott választások, miután felbomlott a korábbi, 44 évi szociáldemokrata kormányzást felváltó jobboldali koalíció a CDU és a populista Ronald Schill pártja között (HVG, 2003. december 13.). Ha ugyanis az SPD-nek sikerülne legalább egy nagykoalíciót kikényszerítenie, akkor mérsékelni lehetne a tartományok képviselőiből álló felsőházban a jobboldal előnyét. Ha pedig a júniusi türingiai választásokon is sikerülne megtörni a CDU abszolút többségét, akkor megszűnne a Schröder-féle reformtervek útját eddig igencsak megnehezítő konzervatív többség a felsőházban.

WEYER BÉLA / BERLIN

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Letartóztatták a férfit, aki szándékosan elgázolt egy rendőrt Sopronban

Letartóztatták a férfit, aki szándékosan elgázolt egy rendőrt Sopronban

Gombapincében termesztett kannabiszt

Gombapincében termesztett kannabiszt

Ingyenessé tették a menstruációs termékeket Skóciában

Ingyenessé tették a menstruációs termékeket Skóciában