Az utóbbi hetek legforróbb témája Japánban, hogy Tokió egy decemberi kormánydöntés alapján katonákat küld Irakba. A szigetország második világháború utáni legnagyobb külföldi fegyveres akciója sokak szerint nem a Washington iránti töretlen hűséget mutatja, inkább Japán új nacionalizmusának a jele.

Japán örökre lemond mindenféle fegyveres erő alkalmazásának jogáról, nemzetközi konfliktusainak kezelése érdekében nem él a fegyveres fenyegetés eszközével - mondja ki az ország 1946-ban, amerikai sugallatra megfogalmazott alkotmányának kilencedik cikkelye. Ennek megfelelően a második világháborúban totális vereséget szenvedett Japán vállalta, hogy nem hoz létre szárazföldi, légi és tengeri hadipotenciált, csak saját területének védelmére hivatott önvédelmi erőket állít fel. E szigorú önkorlátozásban szerepet játszott, hogy a háborús kudarcot követő szenvedések nyomán Japánban általános félelem alakult ki a nacionalizmus újjáéledésének következményeitől. A győztes USA-nak pedig elemi érdeke volt, hogy csírájában fojtson el mindenféle jövőbeli japán agressziót, ugyanakkor szert tegyen egy megbízható szövetségesre a térségben.

Mára azonban mindkét álláspont megváltozott, amit jól szemléltet a kiotói egyetem egyik professzorának az észak-koreai atomkonfliktus kapcsán hangoztatott véleménye: Japán csak akkor tud eredményesen válaszolni a nukleáris fenyegetésre, ha maga is felszerelkezik atomfegyverrel. E nézetet több vezető politikus is magáévá tette, sőt a tavaly Kínában tárgyaló amerikai küldöttség is utalt arra, ha Peking nem gyakorol megfelelő nyomást Phenjanra, Tokió esetleg felfegyverzi magát nukleáris töltetekkel.

Hogy a második világháború megsemmisítő és megalázó atomcsapását elszenvedő szigetországban felmerülhet a saját atomfegyver előállításának gondolata, annak oka elemzők szerint az új japán nacionalizmus eszméjének megjelenése. E nacionalizmus azonban korántsem tévesztendő össze a korábbi, fasiszta alapokra épült eszmékkel. Nem más nemzetek ellen irányul, csupán vissza akarja adni a japánoknak elveszett büszkeségüket.

Az új nacionalista gondolkodók nem akarják az országot a térség hódító urává tenni, de céljuk, hogy a nemzetközi porondon kiharcolják Japánnak mindazon jogokat, amelyek gazdasági nagyhatalmi státusa és a nemzetközi szervezeteknek fizetett hozzájárulásai alapján úgymond megilletik. Az 1980-as és 1990-es években Japán egyike volt az ENSZ, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) legnagyobb befizetőinek, mégsem élvez ezzel arányos befolyást e szervezetekben. Fájlalják, hogy nincs például állandó helye az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és még egyszer sem adhatta a Világbank elnökét. A japán öntudat helyreállításán fáradozó új nacionalisták célja az alkotmány módosítása, különösen az ominózus kilencedik paragrafus törlése. Egy ütőképes hadsereg létrehozása, mely a világ nagyhatalmai közül egyedül Japánnak nincs - szólnak az érvek -, a katonai kiadások révén a gazdasági növekedést is gerjesztené.

Az alkotmánymódosítás témája Koizumi Dzsunicsiro miniszterelnök nyilatkozataiban is gyakran felmerül, miközben az önvédelmi erőkre fordított állami kiadások évről évre nőnek, olyannyira, hogy immár a világ negyedik legnagyobb katonai költségvetéseként emlegetik a japánt. A gyakorlatilag több mint negyven éve hatalmon lévő Liberális Demokrata Párt (LDP) azonban rendre csak ígéri a reformokat.

Ezt a tétlenkedést kárhoztatja az új nacionalisták vezéralakjának tekintett Isihara Sintaro, Tokió tavaly nagy fölénnyel újraválasztott polgármestere. A párton kívüli politikusról sokan úgy vélik, ha csatlakozna az LDP-hez, még a népszerű Koizumit is meg tudná szorongatni, és esélye lenne a miniszterelnöki poszt megszerzésére. A szókimondásáról, sokszor radikális nézeteiről ismert politikus - aki ünnepelt íróként kezdte pályafutását - beszédeiben előszeretettel ostorozza a Japánban élő külföldieket mint az ország testéből vért szipolyozó, erkölcstelen elemeket. Elismeri ugyanakkor, hogy az elöregedő Japánnak szüksége van adófizető bevándorlókra. Radikális nézetei ellenére a japán közvélemény Isiharában nem a múlt eszméit felélesztő nacionalistát látja, hanem olyan politikust, aki szívén viseli Japán sorsát.

Az új nacionalizmus térnyerésének egyik oka, hogy a mai fiatal felnőttek már nem élték át a háború borzalmait, és azt sem tapasztalták a saját bőrükön, milyen ideológiai terror fejlődhet ki a nacionalizmust meglovagló populista eszmékből. Él viszont bennük a csalódás az 1960-as évek villámgyors gazdasági fejlődése után az 1990-es években kezdődött és a mai napig tartó gazdasági hanyatlás miatt.

A fellendülés idején ugyanis a szigetország lakói elhitték, hogy Ázsia - és talán a világ - vezető hatalmává emelkedhetnek, és képesek töretlenül növelni az életszínvonalat. Ezzel szemben az ezredfordulón a gazdaság egy helyben toporog, miközben az elöregedés miatt az előrejelzések szerint negyven év múlva már csak másfél aktív dolgozó jut majd egy nyugdíjasra, és könnyen lehet, hogy az új generációk rosszabbul fognak élni elődeiknél. Az új nacionalisták körében számos vállalati döntéshozó is van, akik a nyugati típusú menedzselés hívei, s - a fiatalabbaknak tetszően - olyan jellegzetes japán vállalati szokásokkal szállnak szembe, mint a szenioritáson alapuló bérezési rendszer.

Japán ugyanakkor irigykedve figyeli a rohamléptekkel fejlődő Kínát, melyről azt tartja, gazdasági növekedése nagyrészt az ő működőtőke- és technológiaexportjának az eredménye. Az utóbbi években japán nagyvállalatok sora helyezte át termelését Kínába, a japán egyetemeken pedig kínai diákok ezrei tanulnak. Ráadásul Kína a növekedésből származó bevételeiből katonai kiadásainak évente két számjegyű növelését is finanszírozza.

A legnyilvánvalóbb veszélyt azonban Észak-Korea fenyegetése jelenti az ázsiai térségben, amire Japán - valódi hadsereg nélkül - nem tud érdemben válaszolni, Amerika segítségére szorul. Az iszlám terrorizmus elleni harcban lekötött USA azonban a védelem helyett inkább Japán újrafegyverkezési törekvéseit bátorítja. Koizumi tisztában van vele, hogy az iraki részvétel - 500-700 nem harcoló, csak a rendfenntartásban, a lakosság ellátásában részt vevő és a harci körzeteken kívül tevékenykedő katona odaküldése - csendben saját hadseregfejlesztését is "legitimálhatja". Azzal is számolnia kell azonban, hogy egy nemrég végzett közvélemény-kutatás szerint a japánok 60 százaléka igazságtalannak tartja az iraki háborút. Ennél is nagyobb hányaduk érzi úgy, hogy az USA-nak nem Irakban kellene vélt tömegpusztító fegyvereket keresnie, hanem Kim Dzsong Il észak-koreai vezető fenyegetéseire kéne koncentrálnia. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta pedig sokan Amerika szuperhatalmi státusát is megkérdőjelezik, és azt hangoztatják: Washington ha akarná, se lenne képes megvédeni Japánt.

PÁSZTOR AURÉL / TOKIÓ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Szóimportkorlátok

Online, adatbázis, fórum, mecenatúra - többek között ezeknek az idegen szavaknak a japán megfelelőjét keresik annak a...

Fontmilliókkal támogathatták oroszok a Brexit-pártiakat

Fontmilliókkal támogathatták oroszok a Brexit-pártiakat

Elkezdődött a romániai elnökválasztás

Elkezdődött a romániai elnökválasztás

A lakosság nem akarja, a város viszont ismét megpróbálja megépíteni a kikötőt Balatonföldváron

A lakosság nem akarja, a város viszont ismét megpróbálja megépíteni a kikötőt Balatonföldváron

Világszínvonalú otthont kapott Budán az európai hírű dizájnegyetem

Világszínvonalú otthont kapott Budán az európai hírű dizájnegyetem

Putyin elindította az Afrika-hadműveletet

Putyin elindította az Afrika-hadműveletet

Hongkong: megint éles lőszerrel lőtt a rendőrség

Hongkong: megint éles lőszerrel lőtt a rendőrség