Egy éven belül immár másodszor kerül megalázó helyzetbe az ENSZ az iraki probléma kapcsán. Tavaly az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az ENSZ Biztonsági Tanácsának áldása nélkül indított háborút az arab ország ellen, most pedig az iraki hatalomátadás kemény dióját kellene feltörnie a világszervezetnek. A szombaton Bagdadba érkezett kilencfős küldöttséget vezető Lakhdar Brahimi egykori algériai külügyminiszter, Kofi Annan ENSZ-főtitkár tanácsadója állítólag vonakodott a feladattól, de az amerikai kormány nyomására mégis elutazott. Jelenlétéből megfigyelők arra következtetnek, a küldöttség aligha csak technikai jellegű adatokat gyűjt arról, hogy lehet-e - mint azt Ali al-Szisztáni ajatollah, a többségi síiták vallási vezetője követeli - választásokat tartani Irakban az amerikaiak által június 30-áig tervezett hatalomátadás előtt.

Az utóbbi két évben az ENSZ afganisztáni megbízottjaként ügyes közvetítőnek bizonyult Brahiminek az új iraki kormány megválasztását illetően olyan kompromisszumos megoldást kell találnia, amely Washingtonnak és a síitáknak is megfelel. Az Egyesült Államok eredetileg az átmeneti parlament tagjainak küldöttgyűléseken való megválasztását javasolta, ám kiszivárogtatások szerint az amerikai kormány elbizonytalanodott, és már a hatalomátadás időpontjának elhalasztása is felmerült. Al-Szisztáni mindenesetre előre jelezte, hogy elfogadja majd az ENSZ helyzetértékelését. A 25 tagú iraki kormányzótanács azonban megosztott a kérdésben, és kijelentette, a világszervezet ítélete nem kötelező érvényű. Brahimi egyébként óvott a közvetlen választásoktól, szerinte ugyanis a túl korai szavazás több kárt okoz Iraknak, mint amennyi előnnyel jár.

Kétségtelen, hogy a választási kampány csak tovább élezné az etnikai és vallási ellentéteket, amelyek már-már az ország egységét fenyegetik. A dél-iraki síita szent helyeken - például Nedzsefben - tapasztalható zarándokturizmus által gazdaságilag is erősödő síiták több évszázados elnyomás után ezúttal aligha mondanak le a politikai hatalom megszerzéséről, ami egy közvetlen választás esetén sima ügynek látszik. Nem tudni azonban - erről a síita vezetők hallgatnak -, mit szólnának ahhoz, ha az ország síita, szunnita és kurd egységekre szakadna.

A két nagy kurd párt ellen Erbílben a minap elkövetett öngyilkos merénylet ugyanakkor megerősítette a kurdoknak azt az óhaját, hogy egy föderatív Irakon belül megőrizzék jelenlegi északi autonómiájukat, amelyet eddig jórészt elkerült az erőszak. Bagdadban azonban attól félnek, hogy ez egyet jelentene az ország szétszakadásával. Siamand Banna, a regionális kurd kormány londoni képviselője szerint a kurdokat nagyon meglepte és megijesztette, hogy a kormányzótanács a föderációval kapcsolatban etnikai alapon megosztott. "A szunniták, a síiták és a világiak, illetve a liberálisok, a konzervatívok és a baloldaliak közti nézeteltérések ellenére a kérdés kurd-arab problémává vált" - fejtegette a Reuters hírügynökségnek.

Ráadásul a kurdok további területeket követelnek, elsősorban is Kirkuk városát, amelynek arabizálása már Szaddám Huszein hatalomra jutása előtt elkezdődött. A tavalyi háború óta azonban a kurdok és a Kirkukot szintén maguknak követelő turkománok tömegesen térnek vissza, egyre komolyabb etnikai feszültséget keltve. Mivel Irak két nagy olajmezője délen és északon található, az ország feldarabolódása legkevésbé a Bagdad környéki szunnitáknak volna kedvező, akik Huszein bukásával valószínűleg elvesztik a politikai hatalmat. Szakértők szerint ez lehet a legtartósabb oka a főként az úgynevezett szunnita háromszögre jellemző erőszaknak.