Az EU-csatlakozás utáni magyar uniós munkavállalási lehetőségek bővítését a Külügyminisztérium, valamint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium - a napokban kiadott közleménye szerint - részben a már meglévő kétoldalú államközi foglalkoztatási egyezmények módosításával képzeli el. Jelenleg a 15 EU-tagállam közül mindössze négy ország - Ausztria, Franciaország, Luxemburg és Németország - esetében van érvényben efféle megállapodás. A többi tagállammal azért nem jött létre foglalkoztatási egyezmény - mondta el a HVG kérdésére Kovács Géza, a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője -, mert nem mutatkozott számottevő igény az ilyen jellegű munkavállalásra. Ily módon a többi EU-tagállam esetében egyéni munkavállalásra nyílik lehetőség, ám erről - átfogó nyilvántartási rendszer híján - csak hozzávetőleges információja van a magyar hatóságoknak.

Pedig a kétoldalú foglalkoztatási egyezmények előnye, hogy az uniós tagállam munkaadója a nélkül foglalkoztathatja a magyar munkavállalókat, hogy előzetesen felmérné, az adott állást hazai, illetve uniós munkaerővel tudná-e betölteni. A részvétel ugyanakkor szigorú feltételekhez kötött, ezért a tapasztalatok szerint a kétoldalú foglalkoztatási egyezményekben megszabott kontingenseket a magyarok nem mindig használják ki. Az ilyesfajta munkavállalás célja a szakmai és nyelvi továbbképzés, ennek megfelelően korhatárhoz - általában 18-35 év közöttiek vehetik igénybe -, szakmai végzettséghez és nyelvtudáshoz kötöttek. Az ily módon kapott munkavállalási engedély általában legfeljebb egy évre szól, és csak egy alkalommal vehető igénybe.

Külön kategóriának számít Németország és Ausztria, amelyekkel egyéb egyezmények is biztosítják a legális munkavállalást. Németországban egy kormányközi megállapodás lehetővé teszi, hogy az ottani piacon megbízást nyert magyar vállalatok hazai alkalmazottaikkal dolgoztathatnak. Egyszerre azonban így legfeljebb 7100 magyar dolgozhat Németországban, és hazatérésük után az újbóli munkavégzéshez legalább annyi időt kell itthon eltölteniük, mint amennyit kint. A csatlakozás utáni új keretszámokat most dolgozzák ki. Emellett idénymunka is végezhető a vendéglátás, a mezőgazdaság, a zöldség-, gyümölcs- és fafeldolgozás területén évente három hónapig, létszámkorlátozás nélkül. Ezzel a lehetőséggel tavaly 3800 magyar élt. Mindemellett egyéni munkavállalóként is dolgoznak magyarok Németországban: 2003. júniusi adatok szerint mintegy 12 ezren álltak alkalmazásban német vállalatnál.

Az érvényben maradó korlátozások ellenére Németországban is jár azonban néhány könnyebbség majd a május 1-jei csatlakozással. Az egyéni munkavállalási engedéllyel rendelkezők munkaviszonyuk megszűnése után szabadon kereshetnek munkát, jóllehet eddig állásukkal együtt tartózkodási engedélyüket is elvesztették (a csatlakozási szerződés értelmében minden EU-tagországra igaz, hogy aki már legalább 12 hónapig tartó jogszerű munkaviszonnyal rendelkezik, az a csatlakozás után abban a tagállamban szabadon vállalhat munkát). Könnyebb lesz a legális munkavégzés engedélyezése is: május 1-jétől a munkavállalási engedély iránti kérelem a területileg illetékes német munkaügyi hatósághoz közvetlenül benyújtható, és természetesen már vízum sem kell majd hozzá.

Ausztria esetében a kétoldalú államközi megállapodáson túl határ menti, úgynevezett ingázó munkavégzésre ad lehetőséget az 1998 óta hatályban lévő egyezmény Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye lakosainak, akik a szomszédos osztrák tartományban és járásban dolgozhatnak fél évre szóló, lejáratkor meghosszabbítható munkavállalási engedéllyel. A létszám tavaly 1700 főben volt korlátozva, nagy a sorban állás, újak a gyakorlatban csak akkor tudnak munkát vállalni, ha valaki "kiesett", illetve, ha a kontingenst bővítik. Ezen felül az osztrák munkaügyi hivatal 10 920-ra tette a 2003 decemberében legálisan ott dolgozó magyarok számát.