Négy hónappal ezelőtti betiltása óta először a minap újra az utcákra került Zimbabwe utolsó független napilapja, a Daily News, Robert Mugabe elnök egyik legádázabb bírálója. A független zimbabwei sajtó ezen utolsó mohikánja azonban csak múlt péntekig lődözhette nyilait az elnökre, mert a hatóságok ismét ürügyet találtak az elhallgattatásra. A bíróság a bezáratás óta eddig már négy alkalommal döntött az újramegjelenés mellett, ám alig nyomták ki az első példányokat, a rendőrség máris ott termett a szerkesztőségben, megakadályozva a munkát, és újságírókat véve őrizetbe.

Nem tudni, ezúttal meddig tart a Daily News kényszerszabadsága, a hatalom ugyanis mintha békülni akarna. Mugabe két fekete-afrikai pártfogója, Thabo Mbeki dél-afrikai és Olusegun Obasanjo nigériai elnök a napokban bejelentette, hogy kétévi politikai bénultság után a zimbabwei elnök pártja, a Zanu-PF és az ellenzéki Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) tárgyalóasztalhoz ül. Ráadásul a függetlenség 1980-as kiharcolása óta hatalmon lévő, 79 éves Mugabe első alkalommal szólt esetleges visszavonulásának lehetőségéről, most, hogy - úgymond - földreformja befejeződött.

Az ellenzéki MDC azonban kétkedését hangoztatja, egyrészt azért, mert a hatalmon lévő párt hivatalosan még nem kereste meg, másrészt pedig mivel a két fél álláspontja igen távol áll egymástól. Mugabe ugyanis azt követeli, hogy az MDC először is ismerje el a 2002. márciusi elnökválasztási győzelmét, és szóvivő útján jelezte, kitöltené 2007-ig tartó mandátumát. Az MDC azonban Mugabe távozását akarja, hogy az ezután felállítandó nemzeti egységkormány új választásokat írjon ki. Közben folyik az ellenzék vezére, Morgan Tsvangirai elleni bírósági eljárás hazaárulás vádjával, amiért akár halálbüntetést is kiszabhatnak rá.

Mugabe kiszámíthatatlan és szeszélyes viselkedése miatt nehéz megítélni, hogy az elnök valóban véget vet-e politikai ámokfutásának. A nemzetközi nyomás mindenesetre egyre erőteljesebb. Tavaly decemberben Mugabe már el sem utazott a Nemzetközösség nigériai csúcstalálkozójára, mert esélye sem volt rá, hogy a szervezet visszavegye soraiba Zimbabwét (melynek tagságát a 2002-es elcsalt választás miatt függesztették fel). Mugabe előszeretettel vádolja a Nemzetközösség fehér tagállamait azzal, hogy a feketéknek kedvező földreformja miatt közösítették ki, de úgy tűnik, a "csendes diplomáciát" választó afrikai kollégáinak is fogy a türelme. A tavaly decemberben Hararéban járt Mbeki a legutóbbi időkig még az afrikai szolidaritás húrjain játszott, de kérdés, ugyanilyen megértő lesz-e az áprilisban esedékes dél-afrikai elnökválasztást követően is.

Ha a zimbabwei elnök nyugdíjba vonul is, pártjának potentátjai közül többen szívesen a helyére lépnének, ami aligha hozna változást. Az igazságosság és a gyarmati örökség felszámolásának jegyében 1998-ban meghirdetett földreform is úgy alakult, hogy a nincstelen fekete parasztok helyett sok esetben pártemberek, városi bürokraták jutottak parcellákhoz. Még Mugabe kormányának egy - igaz, nem publikált - tavalyi jelentése is megállapította, hogy miniszterek kaptak illegálisan földet, és jóval kevesebben részesültek a földosztásból, mint amiről a hivatalos jelentések szólnak. A korrupcióra jellemző, hogy a Transparency International nemzetközi megvesztegetésellenes csoport 133-as listáján Zimbabwét tavaly a 112. helyre sorolta.

Bár kevés szakértő kérdőjelezi meg a földreform szükségességét, a végrehajtás egyértelműen Mugabe politikai céljait szolgálta. A termőterület 70 százalékát kitevő 4500, fehérek tulajdonában lévő farm java részét - mintegy tízmillió hektárt - kisajátították, és mindössze 120 farmernek fizettek kártalanítást. A fehér gazdaságok közül néhány száz érintetlen maradt, lényegében csak ezek működnek: az új tulajdonosok közül sokan még el sem foglalták új szerzeményüket.

Csak fokozta a mezőgazdaságban kialakult kaotikus állapotokat a termelőeszközök, magok, műtrágya és üzemanyag hiánya, az új farmtulajdonosok hozzá nem értése, valamint a szárazság, aminek következtében az öt éve még Afrika éléstárának tartott Zimbabwében a legfőbb alapélelmiszernek számító kukorica termése a szükségletek harmadát fedezi, az állatállomány megtizedelődött. A farmokon dolgozó napszámosok körében pusztít az AIDS, amelynek vírusa a felnőtt lakosság harmadát fertőzte már meg. Olyan sokan halnak meg a betegségben, hogy virágoznak a temetkezési vállalkozások, közülük a legnagyobb tavaly decemberben jelentette be: öt új szalont nyit az országban, ami máris olyan spekulációkat indított el, hogy a cég megjelenik a helyi tőzsdén.

Az ENSZ világélelmezési programjának (WFP) idei jelentése szerint az ország 12 milliós lakosságából 7,5 millióan szorulnak segélyekre, számuk csak tavaly kétmillióval nőtt. Az éhínség annál is inkább komoly veszély, mert a világban az utóbbi két évben - Irak, Afganisztán, Etiópia és más afrikai országok szorult helyzete miatt - szűkössé váltak a segélykeretek. Ráadásul a donor országok vonakodnak Zimbabwe számára pénzt adni - például azért, mert az amerikai Human Rights Watch emberjogi szervezet szerint a kormány csak azoknak oszt fejadagot, akik a Zanu-PF pártigazolványát fel tudják mutatni.

A legfőbb bevételi forrásnak számító mezőgazdaság összeomlása - például a dohányexport jelentős csökkenése - révén a zimbabwei gazdaság a tönk szélére jutott. Miközben a munkanélküliség 70 százalékos, az infláció 700 százalék körüli - jelenleg a világon a legmagasabb -, a hazai össztermék (GDP) 1998 óta 48 százalékkal csökkent. A feketepiacok szárnyalása mellett általános az áruhiány, hosszú sorok kígyóznak a benzinkutak előtt, a zimbabwei dollár mesterségesen magasan tartott árfolyama miatt kevés a deviza. Tony Hall, az ENSZ mezőgazdasági szervezetéhez (FAO) és a WFP-hez akkreditált amerikai nagykövet szerint "Zimbabwe egyedülálló példája annak, hogyan tehet tönkre egyetlen személy egy országot".