Továbbjut-e Vladimír Meciar, és ha igen, kinek lehet vele szemben a legnagyobb esélye? - ez az áprilisi szlovákiai elnökválasztás első fordulójának nagy kérdése. A korábbi kormányfő, illetve ideiglenes államfő Meciar politikai súlya ugyan jócskán megcsappant az utóbbi években, de a mostanában ismét aktívabbá vált egykori bokszoló újfent bebizonyítja: nem lehet egykönnyen kiszorítani őt a szlovák belpolitika ringjéből. A korábbi hatalmi visszaélései miatt külföldön nem igazán szalonképes Meciar visszatérése azonban igencsak kellemetlen lenne az EU-ba tartó Szlovákia számára.

A szlovák államfői hatáskörök - jóllehet éppen Meciar néhány hónapos, 1998-as ideiglenes államfősége bizonyította, hogy ezzel a hatalmi poszttal is vissza lehet élni - nem túl erősek. Jól látszik ez Rudolf Schuster jelenlegi elnöki tevékenységén, aki négy éve ugyan a kormánykoalíció jelöltjeként győzte le a második fordulóban Meciart, mégis a kormány szinte összes reformtörvényét visszautalta újratárgyalásra a parlamentnek. Rendre belpolitikai torzsalkodásokat okozó döntéseivel azonban mindössze annyit ért el, hogy a parlament - mely a több mint 150 tervezetet az újbóli szavazások után jóváhagyta - több időt töltött el feleslegesen a törvényekkel, melyek aztán úgyis életbe léptek.

Már tavaly kiderült, hogy a kormánykoalíció az együttesen vallott jobboldali értékek ellenére sem lesz képes közös elnökjelölt állítására. Nincs azonban könnyebb helyzetben az ellenzék sem. A kilencvenes évek meghatározó kormánypártja, a Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (HZDS) számára adott volt az indulását mindvégig lebegtető Meciar személye, a jelenleg legnépszerűbb baloldali Smer viszont nem állított saját jelöltet, s csak az utolsó pillanatban sorakozott fel a párt kegyeit kereső Schuster mögé.

A tizenkét induló közül az elemzők szerint csak hatnak van esélye a második fordulóba jutásra. A népszerűségi listát Eduard Kukan külügyminiszter vezeti, aki Mikulás Dzurinda kormányfő Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniójának (SDKÚ) jelöltjeként a felmérések szerint 26 százalékra számíthat. Őt Meciar követi 19 százalékkal. A Schuster számára a harmadik helyet biztosító 16 százaléknyi támogatás meglepetés, hiszen a közvélemény-kutatások éveken keresztül mindössze 4-5 százalékos népszerűséget mértek számára. Korábban sok elemző arra számított, nem is jelölteti magát újra, ám a kedvező adatok hatására a jelek szerint meggondolta magát. Jelölése azonban nem ment simán: az őt támogatók aláírását tartalmazó íveket a jogászok formailag hibásnak találták, így azokat elvben el kellett volna utasítani. A Smer és a Szlovák Kommunista Párt (KSS) parlamenti képviselői azonban gyorsan az államfő segítségére siettek, és összeszedték a szükséges 15 honatyai aláírást. A KSS támogatása jól jött ugyan, ám meglehetősen kellemetlen is az egykor a legfelső kommunista vezetéshez tartozó Schuster számára, aki ma már inkább azt hangsúlyozza, hogy mélyen katolikus. Ezt demonstrálandó többször elzarándokolt Rómába, legutóbb a múlt hét végén. Az útból nem kis botrány kerekedett. A 3500 hívő zarándokútja a pápa tavalyi szlovákiai látogatását köszönte meg, ám a kormányfő, a házelnök, illetve a kormánypártok képviselői a szűk körű pápai audiencia ellenére sem fogadták el a Püspöki Konferencia meghívását, mondván: Schuster a vizitet kampánycélokra használja fel.

A negyedik helyen Meciar egykori közeli munkatársa, Ivan Gasparovic volt házelnök áll. Az ő nevéhez fűződik az államfői intézményt ért eddigi legnagyobb atrocitás: a Michal Kovác akkori államfő ellen a kilencvenes évek közepén a HZDS által vezetett durva kampányok idején a házelnök egyszer elfelejtette kikapcsolni a mikrofonját, így ország-világ egyenes adásban hallhatta, amint szomszédjához fordulva trágár kifejezéssel illette az országértékelő beszédét éppen befejező államfőt.

A szlovák értelmiség úgynevezett polgári jelöltje a listán Gasparovicot követő Martin Bútora. A sorban az első, kommunista múlttól mentes induló egykor alapítója volt a rendszerváltást levezénylő Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalomnak, és Václav Havel első számú szlovákiai tanácsadójaként külföldön is nevet szerzett magának. Bútorát a parlament egyik legnépszerűbb tagja, az egykori katolikus rendszerellenes mozgalom legendás alakja, Frantisek Miklosko követi. Miklosko azonban sokat veszített támogatottságából azzal, hogy nem is tagadja: az elnöki poszton a - katolikus doktrínát a mostani kormánykoalícióban minden eszközzel érvényesíteni igyekvő - Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) érdekeit képviselné. A futottak még kategória előtt Lubo Roman, a szintén koalíciós tag ANO (Igen) jelöltje zárja a sort. Hiába támogatja a befolyásos Markíza kereskedelmi televízió, a sajtó nemrég megszellőztette, hogy a pártja irányítása alatt működő gazdasági minisztérium 4 millió korona állami támogatást adott fia Au Cafe nevű pozsonyi éttermének átalakítására.

A kormánypártok közül egyedül a Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem állított saját jelöltet. Hiába hozott létre a pártvezetés e célból különbizottságot, egyetlen kiszemelt jelölt sem állt kötélnek. Egyelőre az sem tisztázott, hogy végül támogat-e valakit a párt az első fordulóban. Kukan már hónapokkal korábban eldöntötte, hogy a magyar szavazatok helyett inkább az enyhén nemzeti érzelmű, jóval nagyobb eredménnyel kecsegtető választóbázisra épít. Ennek részeként a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos vitákban odáig ment, hogy az MKP deklarálta: elnökjelöltként ne számítson a párt támogatására. Schuster a koalíciós reformok akadályozása miatt nem jöhet számításba, bár Bugár Béla MKP-elnök egy nyilatkozatban utalt rá: véleménye szerint a magyarok egy része megszokásból valószínűleg mégis rá fog szavazni. Meciar támogatása ugyan szóba sem került, az exkormányfő ennek ellenére próbálkozik: kampányát Dunaszerdahelyen, Pázmány Péternél, az MKP egyik legismertebb polgármesterénél kezdte. Eddig a párt nem adott választ Bútora együttműködési ajánlatára. Pedig Bútorának oroszlánrésze volt abban, hogy a kilencvenes évek elején a magyarok is jelen lehettek a rendszerváltó kormányban.

Időben gondoskodott Schuster arról, hogy az államfői kampány ne laposodjon Meciar visszatérésének szimpla show-műsorává. Az elnökválasztás napjára, április 3-ára írta ki a Smer és a szakszervezetek által 660 ezer aláírással támogatott petícióban követelt, előrehozott parlamenti választásokat kérő népszavazást. Ezzel a kormánykoalíció mellett a többi induló dühét is kiváltotta, Schuster ugyanis szerintük a kormányellenes szavazók támogatását igyekszik ily módon megnyerni magának.

Schuster döntését követően Dzurinda nyomban a népszavazás bojkottjára szólította fel a lakosságot. Ez azonban nem bizonyult szerencsés húzásnak: az ellenzék "aggódni" kezdett a demokrácia gyakorlásának legközvetlenebb formájáért. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője meg is üzente a kormányfőnek, hogy hasonló ötleteit ezentúl először a koalíciós tanácsban vesse fel. Bárdos sokkal meggyőzőbbnek tartaná, ha a választók számára a jelenlegi kormány esetleges bukásának következményeit vázolnák fel. Az sem biztos egyébként, hogy egy eredményes népszavazás azonnal előrehozott választásokat eredményezne, a referendum kötelező jellegével kapcsolatban - a politológusok és jogértelmezők vitája miatt - valószínűleg az alkotmánybíróságnak kellene állást foglalnia. Kérdés viszont, hogy az igencsak megingott támogatottságú kormánykoalíció mennyire merne ellenszegülni a népakaratnak.

TUBA LAJOS / POZSONY