Beismerték vereségüket az iráni reformerők - méghozzá jó pár nappal a múlt pénteki parlamenti választás előtt. A kudarcban azért lehettek biztosak, mert a voksolás napján az eredeti 8200 jelöltnek alig több mint a felére lehetett csak szavazni, mivel az Őrök Tanácsa - a parlament felett álló, 12 tagú konzervatív testület - mintegy 2500, főként reformer indulót kizárt a versengésből, további 1200 pedig tiltakozásul önként visszalépett. A szinte ellenfél nélkül maradt konzervatív jelöltek így könnyedén visszaszerezték az uralmat a reformerek által 2000-ben elsöprő többséggel meghódított parlamentben. A lapzártánkig ismertetett részleges eredmények szerint a törvényhozás 290 mandátumának valószínűleg legalább kétharmada a konzervatívoké lesz.

A reformereket megosztotta a választás bojkottálásának kérdése. A Mohamed Khatami mérsékelt elnök fivére vezette legnagyobb reformpárt, az Iszlámista Iráni Részvétel Frontja (IIPF) távolmaradásra szólított fel, amit a radikális reformerek követtek is. Melléjük állt a tavaly Nobel-békedíjjal kitüntetett Sirin Ebadi emberi jogi aktivista, aki nyilvánosan bejelentette: nem megy el szavazni. A mérsékeltebb reformerők által sebtében létrehozott Iráni Koalíció - amelynek élén az elnök által vezetett Harcos Papok Ligája áll - azonban nemcsak szavazásra buzdított, de az utolsó pillanatban még jelölteket is állított.

A kegyelemdöfés az volt a reformkurzus számára, hogy be nem váltott ígéreteik miatt a csalódott szavazók jó része nem ment el voksolni. A szavazóhelyiségek nyitva tartásának háromszori meghosszabbítása ellenére minden eddiginél alacsonyabb részvételi arányt mértek: csupán a jogosultak 50,6 - Teheránban, a reformerők egykori fellegvárában pedig mindössze 33,8 - százaléka járult az urnákhoz. Az apátia a politikailag amúgy élénk diákságot is elérte, legnagyobb reformpárti szervezetük, az Egység Megszilárdításának Irodája (OCU) például élesen bírálta Khatamit a választás megtartásáért. Az OCU kíméletlen nyilatkozatban hangoztatta: a nyitás programjával 1997-ben megválasztott - majd a posztján 2001-ben megerősített - elnök feláldozta az igazságot, a szabadságot és az emberi jogokat.

Parlamenti győzelmükkel a konzervatívok jelentős lépést tettek az összes hatalmi pozíció visszavétele felé. Egy éve - ugyancsak az alacsony részvétel okán - a reformerek által 1999-ben megszerzett helyhatóságokat hódították vissza, a másfél év múlva esedékes elnökválasztáson pedig az államfői posztot is megkaparinthatják. Khatami ugyanis nem indulhat harmadszor, az esetleges új reformpárti jelölteket pedig - a mostani recepthez hasonlóan - könnyen diszkvalifikálhatják.

Az iráni iszlám teokrácia demokratikusabbá tételének belső kísérlete egyelőre elbukni látszik. Sokan máris azzal riogatnak, hogy folytatódni fog a kampány során tapasztalt konzervatív elnyomás. A választás előtti napokban például a még megjelenő néhány liberális lap közül kettőt betiltottak, mert közzétették száz törvényhozó levelét, akik bírálták Ali Khamenei legfőbb vallási vezetőt. Baljós jel az is, hogy az eredmények bejelentését követően Dél-Iránban vasárnap nyolcan meghaltak a tüntetők és a rendőrök összecsapásában.

A konzervatívok sem a régiek már - vélik azonban elemzők, akik szerint ez a reformmozgalom eredményének tekinthető. Aligha akarhatják például a konzervatívok elidegeníteni maguktól a fiatalokat azzal, hogy megbüntetik a kéz a kézben sétáló párokat, leszedetik az illegálisan felszerelt parabolaantennákat - és egyáltalán: érvényt szereznek a szigorú, de az utóbbi években be nem tartott öltözködési és viselkedési szabályoknak. Mohamed Ali Abtahi alelnök szerint az is a liberálisok érdemének tudható be, hogy számos konzervatív jelölt a reformerek jelszavaival és programjával kampányolt.

Valójában - vélik egyes iráni újságírók - a konzervatívok sem egységesek, és lényegében csak a síita teológia és a Khamenei legfőbb vallási vezető iránti hűség tartja össze őket. A pragmatikusok például rendeznék a kapcsolatot az Egyesült Államokkal, folytatnák a társadalmi reformokat és privatizálnák a gazdaságot. A keményvonalasok azonban péntekenként még mindig "Halál Amerikára" jelszavakkal tüntetnek, ellenzik az IMF és a Világbank tanácsait, és fenntartanák a gazdaság állami ellenőrzését. Figyelemre méltó mindazonáltal, hogy az új parlamentben valószínűleg nem lesz női képviselő.

A konzervatívoknak kedvez, hogy Irán gazdasága az utóbbi két év 7 százalékos gyarapodása után a következő két évben is 6,5 százalékos növekedést érhet el a magas olajáraknak köszönhetően. Nyilvánvalóan a szénhidrogénekre alapozott gazdasági erő növelését célozza, hogy Teherán a múlt héten 2 milliárd dolláros kőolaj-kitermelési szerződést írt alá egy japán cégcsoporttal. Ugyanaznap a török Türkcell vezette konzorciumnak ítélték az első nem állami mobiltelefon-koncessziót, amelynek értéke 3,1 milliárd dollár. Könnyen lehet, hogy az ilyen horderejű kérdésekben döntő konzervatívok így akarták kifogni a szelet a reformerek vitorlájából, hiszen a két beruházás nemcsak a legnagyobbak közé tartozik 1979 óta, de mérföldkő a külföldi tőke - a reformerek által régóta szorgalmazott - becsalogatása terén is.

Egyes vélemények szerint a teheráni rendszer megkeményedésében komoly szerepet játszott Irán amerikai "bekerítése": az USA katonai jelenléte Afganisztánban, Irakban és a Perzsa-öbölben, illetve gazdasági, főként kőolajipari érdekeltsége Azerbajdzsánban. Az iráni konzervatívok választási sikerüket is az Egyesült Államok és Izrael felett aratott győzelemként állították be. A Khamenei köréből származó források szerint a legfőbb vallási vezető úgy véli, az iszlám köztársaságnak szüksége van "az amerikai ellenségre", vagyis az állandó fenyegetettség érzésére. Ennek azonban ellentmond, hogy az áhított regionális gazdasági vezető szerephez - elemzők szerint - elengedhetetlen a nyugati nyitás.

A radikalizálódás és egyúttal az ország hatalmi törekvéseinek jeleként értékelték azt is, hogy mind többet lehet tudni Irán - fegyvertisztaságú - urándúsítási képességének részleteiről, amire Teherán inkább büszke, minthogy megbánást mutatna. Nyugati diplomaták a hét végén hangoztatták: a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) egyre biztosabb abban, hogy Iránnak atomfegyverprogramja van, és - bár együttműködik az ENSZ felügyeleti szervével - a jelek szerint nem is hagy fel nukleáris ambícióival.