Tetszett a cikk?

Áttörésként is értékelhető, hogy az iraki vezetők aláírták az ország átmeneti alkotmányát, ám a síiták elleni merényletek máris az új erőviszonyok kikezdését célozzák. Az iraki síiták irányító pozícióba kerülése felbolygathatja az iszlám világon belüli síita-szunnita egyensúlyt.

A Bagdad középső részét megrázó, a véres valóságra emlékeztető hatalmas robbanással a háttérben az iraki kormányzótanács 25 tagja hétfőn aláírta az ország átmeneti alkotmányát, amely a hatalom tervezett átadása, június 30-a után lép életbe, és kijelöli a 2005 végéig tartó demokratikus átmenetet. A már a múlt hét elején jóváhagyott dokumentum több kérdésben is fontos kompromisszumot jelent, az alkotmány a nyugati típusú demokrácia valamennyi jegyét rögzíti, így például az igazságszolgáltatás függetlenségét, a hadsereg civil felügyeletét vagy a hatalmi ágak egymás által történő ellenőrzését.

Az iszlám a hivatalos vallás Irakban, de nem kizárólagos forrása a törvénykezésnek, és a kisebbségek szabadon gyakorolhatják saját vallásukat. Irak föderatív állam lesz, azaz a kurdok megőrizhetik önállóságukat, de nem terjeszkedhetnek tovább az általuk irányított három északi tartomány területénél, és - követelésük ellenére - nem kapnak százalékosan rögzített részt az olajbevételekből. Az amerikaiak által is elfogadott átmeneti alkotmány garantálja az emberi jogokat, beleértve a nők jogait is, akiket a törvényhozási helyek negyede illet meg.

A 275 tagú átmeneti törvényhozást legkésőbb 2005. január végéig választják meg, majd a testület elnöke és két alelnöke kijelöli a végrehajtó hatalommal felruházott kormányfőt. A törvényhozás egyúttal elfogadja a végleges alkotmányt, amelyet 2005. október 15-éig népszavazásra bocsátanak. Az átmeneti kormány feladata lesz, hogy a már szentesített alaptörvény alapján 2005 végéig újabb választást tartson, pontot téve a demokratikus átalakulás végére.

Elodázták viszont a döntést egyéb kényes témákban az iraki alkotmányozók. Nem világos például, hogy június 30-áig az amerikaiak milyen ügyvezető kormánynak adják át a hatalmat, és megoldatlan maradt a fegyveres milíciák jövője is. A kurdok ragaszkodtak ahhoz, hogy egyelőre ne fegyverezzék le pesmerga harcosaikat, és az egyik legnagyobb síita párt is megtarthatja a Badr Brigádok néven ismert alakulatát.

Kétszer is el kellett halasztani az aláírást, legutóbb múlt pénteken. A 25 tagú kormányzótanács több síita tagja ugyanis azt követelte, hogy a dokumentumból töröljék azt a passzust, amely vétójogot biztosít a lakosság ötödét kitevő, három északi tartományt irányító kurdoknak a végleges alkotmány elfogadásában (e passzus szerint az alkotmány elutasítható, ha azt három tartományban a szavazók kétharmada nem fogadja el). A síiták másik követelése az volt, hogy az elnökség ne három-, hanem ötfős legyen, és abban három helyet a síiták tölthessenek be.

Valójában azonban nem a tanács síita tagjainak voltak kifogásaik, hanem Ali al-Szisztani nagy ajatollahnak, a lakosság 60 százalékát kitevő síiták leginkább tisztelt vallási vezetőjének. Az átmeneti alkotmányt végül változatlan formában írták alá, mert a kurdok ragaszkodtak az eredeti szöveghez, és a dél-iraki Nedzsefben, a síiták vallási központjában élő, 73 éves al-Szisztani a múlt hét végi tárgyalások után végül is áldását adta a dokumentumra. Az ajatollah azonban nem mulasztotta el közölni, hogy az aláírt alaptörvény még nehezebbé teszi majd a végleges alkotmány kidolgozását.

Az első halasztásra a múlt kedden elkövetett véres merényletek (HVG, 2004. március 6.) után került sor. A síiták egyik legszentebb ünnepe, a 7. században mártírhalált halt Huszein imám vértanúságára emlékező asúra tetőpontján Bagdadban és Kerbalában egyidejűleg végrehajtott robbantásokban legalább 181-en vesztették életüket. Akár iraki szunniták, akár külföldi fegyveresek követték el a támadásokat, az üzenet nyilvánvalóan a hatalmat megragadni készülő síitáknak szólt. Irakban több évszázadon át a szunniták sajátították ki a vezetést, a szintén szunnita Szaddám Huszein megbuktatása és a demokrácia meghonosítása törvényszerűen vezet a többségi síiták hatalomra kerüléséhez. Ráadásul az újra beindult síita zarándoklat révén Kerbala és Nedzsef gazdasága ismét virágzásnak indult, a napi mintegy kétezer vendég jelentős összeget hagy adományok révén a mecsetekben.

A főváros legszentebb síita mecsetje és a kerbalai Huszein Imám-nagymecset elleni támadások elemi erővel mutattak rá az iszlám két legnagyobb, a szunnita és a síita ága között feszülő ellentétre, sőt gyűlöletre. A merényletek egyik gyanúsítottja, az al-Káida terrorhálózattal kapcsolatba hozott jordániai Abu Muszab al-Zarkavi például egy januári üzenetében "az emberiség leggonoszabb fajtájának" nevezte a síitákat, egyúttal közölte, a cél a polgárháború kirobbantása.

A Tunéziában és Egyiptomban a második évezred első felében uralkodó síita dinasztiák megdöntését a szunniták nagyobb győzelemnek nevezték, mint a keresztesek elüldözését a Szentföldről. Aztán, mintegy nyolcszáz évi viszonylagos nyugalom után, a 20. században ismét újjáéledt a szembenállás. A síitákkal szemben különösen a Szaúd-Arábiában államvallássá lett szunnita ortodox irányzat, a vahabizmus ellenséges, amely már a 19. század elején lerombolta a mekkai és a medinai síita szentélyeket, mondván, azok a bálványimádást szolgálták. A vahabisták hatással voltak a szunnita radikálisokra például Afganisztánban és Pakisztánban is. Az idei asúra kezdetekor pedig egy kuvaiti sejk azt találta mondani, hogy az iraki síiták a szunnita vezetők elleni összeesküvéssel a Perzsa-öböl olaját akarják megkaparintani, és létre akarják hozni a Washington-Tel-Aviv-Nedzsef gonosz tengelyt.

A síiták hatalomra kerülése Irakban nemcsak a világ második legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező ország életében jelentene fordulópontot, hanem a szélesebben vett Közel-Keleten is. A síiták, akik aránya Kuvaitban 30, Katarban 5, Bahreinben 70, Szaúd-Arábiában 5 százalék, általában másodrendű állampolgárok. Ráadásul a politikai jogaikat egyre harsányabban követelő szaúdi síita közösségek a Perzsa-öböl déli, olajban gazdag partvidékén élnek, nem csoda, ha arab hírszerzési források szerint szaúdi egyének bőszen támogatják az iraki szunnita ellenállókat és a terroristákat. Sokuk számára az amerikaiak csak másodlagos célpontot jelentenek, fő ellenségeik a síiták. Ám a hivatalos szaúdi vezetésnek sem igazán érdeke egy síita vezetésű, stabil Irak létrehozása, hisz már csupán ezáltal csökkenne Rijád térségbeli befolyása és fontossága Washington szemében.

Az iraki síita rendszer nyilván óriási hatással lenne a világon élő egymilliárd muszlim 17 százalékát kitevő síitákra, de először is talán a szomszédos Iránra. Több iráni reformer máris hangoztatta, hogy az iraki síiták talán tanulnak Teherán hibájából, és sikerrel elegyítik a vallást a demokráciával. Bár al-Szisztani iráni születésű - iraki síita riválisai ki is pellengérezik perzsa akcentusát -, az iraki ajatollah nem áll az 1979-es iráni iszlám forradalom egykori vezére, Khomeini nézeteinek befolyása alatt.

Míg a közvetlen választásokhoz való ragaszkodással al-Szisztani alaposan átformálta Washington Irakkal kapcsolatos terveit, egyáltalán nem követelte az iráni Őrök Tanácsához hasonló, vallástudósokból álló, mindenható testület felállítását, amely ellenőrizte volna a demokratikusan megválasztott testületeket. Sőt al-Szisztani és köre az iráni teokráciát "aberrációnak", az évszázados hagyománytól való elfordulásnak tartja, és úgy véli: a síita mullahoknak tartózkodniuk kell a politikától, feladatuk inkább a társadalmi és vallási útmutatás, a kormány elszámoltatása és a vallás védelme.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Blix az iraki válságról

Elsősorban Szaddám Huszein büszkeségét, valamint az amerikai titkosszolgálatok és vezetők "kritikai szellemének...

Az olcsó marketing miatt szeretik a kis cégek a Facebookot

Az olcsó marketing miatt szeretik a kis cégek a Facebookot

Mészáros Lőrinc és Rogán Cecília felé is hullott a Szerencsejáték Zrt. millióiból

Mészáros Lőrinc és Rogán Cecília felé is hullott a Szerencsejáték Zrt. millióiból

2,5 millióért ad egy ujjlenyomatot a Porsche

2,5 millióért ad egy ujjlenyomatot a Porsche