"Nem mondok le, és ha leváltanak is, újra indulok az elnökválasztáson" - közölte határozottan Rolandas Paksas litván államfő annak kapcsán, hogy a múlt héten a parlamentben megkezdődött az elmozdítását célzó alkotmányos vád alá helyezési eljárás. A hivatalát épp egy éve elfoglalt 48 éves politikust ezúttal Algirdas Brazauskas kormányfő szólította fel a lemondásra - az utóbbi négy hónapban a litván társadalom szinte minden szereplője megtette már ezt -, mondván, önkéntes távozásával megalázó procedúrát kerülhetne el, ami úgyis bukásával végződik. A nemzetközi diplomáciai körökben egyre inkább nemkívánatos személlyé vált államfő távozása Brazauskas szerint azért is szükséges lenne, mert a közel öt hónapja húzódó belpolitikai botrány a NATO- és EU-csatlakozás előtt álló Litvánia hírnevének is rendkívül sokat ártott.

A tavaly októberben a parlament elé tárt titkosszolgálati jelentés alapján Paksast többek között azzal vádolják, hogy elnökként törvénytelenül állampolgárságot adott az orosz származású Jurij Boriszov üzletembernek, akinek helikopterek bérbeadásával és árusításával foglalkozó cége, az Avia Baltica egymillió litas (1 euró = 3,45 litas) támogatást adott az elnökválasztási kampányhoz. Emellett magánszemélyekkel szembeni kötelezettségvállalásával az elnök tetemes kárt okozott az államnak, ráadásul közvetlenül és tanácsadóin keresztül befolyásolni próbálta egy állami részvénytársaság privatizációját. Nem is szólva arról, hogy nem akadályozta meg egyes tanácsadói hivatali hatalommal való visszaélésnek minősíthető tevékenységét.

A legsúlyosabb vád a szovjet időkben műrepülő-oktató, légi akrobata államfő kapcsolata a kétes hírű Boriszovval. Az üzletember állítólag még tavaly is szállított fegyvereket és harci bevetésre is alkalmas helikoptereket az amerikai embargó alatt álló Szudánnak és Líbiának, és Boriszov támogatásáért cserébe Paksas - a titkosszolgálatok információja szerint - a litván állampolgárságon kívül számos más szívességet is megígért. Boriszovnak a botrány nyomán távoznia kell Litvániából: az alkotmánybíróság még tavaly év végén megállapította, törvénytelenül kapta meg az állampolgárságot, amiről néhány éve, amikor üzleti érdekei úgy kívánták, egyszer már lemondott. Tartózkodási engedélyt pedig nem kapott, és várhatóan a döntés megváltoztatására irányuló fellebbezését is elutasítják.

Nemzetbiztonsági szempontból támadhatóvá, zsarolhatóvá vált Paksas azzal, hogy közvetlen tanácsadóin keresztül az orosz hírszerzéssel, sőt talán az ottani alvilággal is kapcsolatba került. A litván titkosszolgálatok több telefonbeszélgetést rögzítettek, ami az elnök azóta menesztett tanácsadója, Remigijus Acas és Anzor Akszentyijev Kikalisvili orosz üzletember, az egyik legbefolyásosabb alvilági csoport fedőcégeként ismert XXI. Század Rt. tulajdonosa között folyt. Személyét a néhány hete kémkedésért - NATO- és EU-információk utáni kutakodásért - Litvániából kiutasított három orosz diplomatával is megpróbálják összefüggésbe hozni.

Paksas mindent tagad, a litván politikai elit összeesküvéseként állítja be a történteket. Pedig politikai pályafutása legalább annyira szerteágazó, mint a mostani botrány. A konzervatív Haza Szövetség (TS) jelöltjeként választották 1997-ben Vilnius főpolgármesterévé, majd hamarosan a lemondott konzervatív kormányfő helyére került. De csak öt hónapig, mert onnan is idő előtt távozott. Akkor a Baltikum egyetlen olajfinomítója, a Mazeikiu Nafta privatizációja körül kirobbant vita miatt szembekerült kormányával, pártjával és az akkori, a függetlenség elnyerése után az USA-ból hazatért Valdas Adamkus államfővel, akik mindannyian az amerikai Williams céget preferálták az általa favorizált orosz állami Lukoillal szemben (a jelenleg 46 százalékban állami tulajdonú olajfinomító fennmaradó hányada egyébként ma már az orosz Jukoszé).

A szabad idejében Harley-Davidsonjával a motorozásnak is hódoló Paksas egyből pártot váltott: az akkori parlamentben egyetlen mandátummal rendelkező jobbközép Litván Liberális Szövetség elnöke lett, amelyet a 2000. októberi választáson hatalomra is vitt. A választáson győztes exkommunista Brazauskasszal ugyanis egyetlen párt sem állt szóba, ezért Paksas alakíthatott koalíciót. Hét hónap után újból ment, miután privatizációs vita miatt felbomlott a kormánya. Hatalmi céljai érdekében a nyughatatlan természetű politikus szétrobbantotta pártját, a szakadárokból létrehozta a Liberális Demokrata Pártot, amelynek jelöltjeként megnyerte a 2002-es államfőválasztást.

A politika nagy túlélőjének számító Paksasnak ezúttal is komoly esélye van hatalma megőrzésére. Még akkor is, ha a parlament - a jelenlegi erőviszonyok alapján - az április elejére tervezett végső szavazáskor minden bizonnyal meneszti hivatalából. Erre utal, hogy decemberben az alkotmányban előírt minimum 36 honatya helyett 86-an kezdeményezték a leváltási procedúra megindítását, ami már önmagában elegendő megbuktatásához (lásd Az eljárás című írásunkat). Ráadásul öt miniszteri posztot betöltő képviselő - etikai megfontolásokból - tartózkodott az aláírástól, akik a végső titkos szavazáskor már aligha hezitálnak. Menesztésével azonban aligha oldódik meg a helyzet, hiszen annak nincs jogi akadálya, hogy a megüresedett államfői posztra kiírandó választáson újból induljon. Az alkotmány szerint a leváltását követő tíz napon belül a palamentnek ki kell írnia az új államfőválasztást, amit aztán két hónapon belül meg is kell rendezni.

Márpedig Paksas bejelentette, hogy a június 13-ai európai parlamenti választásokkal egy időben tervezett elnökválasztáson indulni kíván. Nem is esélytelenül, hiszen a litván társadalom erősen megosztott: egy közelmúltbeli közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 42 százaléka úgy vélte, Paksas hivatalban maradása felérne a demokrácia vereségével, a válaszadók 51 százaléka viszont úgy nyilatkozott, ha mégsem sikerülne leváltani az elnököt, az az ártatlanságát bizonyítaná. Már csak azért sem mond le, mert tisztában van vele, hogy az idő neki dolgozik: minél tovább húzódik az eljárás, annál inkább el tudja hitetni, ő csupán áldozat, a politikai elit üldözöttje. Az utóbbi időben helikopteren kampányol vidéken, és populista szólamaival egyre inkább belopja magát az emberek szívébe. Legalábbis erre utal, hogy a decemberben még lemondását követelők mintha elbizonytalanodtak volna, jelenlegi támogatottsága 20 százalékkal még mindig a legmagasabb. Kétségtelen, hogy a felmérések szerint inkább a vidékiek és a nyugdíjasok, a rendszerváltás kárvallottai rokonszenveznek vele, lemondását elsősorban a nagyvárosokban élők, a magasabb iskolai végzettségű és jövedelmű rétegek sürgetik.

TÁLAS ANDREA