Tetszett a cikk?

Szaddám Huszein elfogása az egyetlen kézzelfogható eredménye az egy éve Irak ellen indított, az Egyesült Államok által vezetett háborúnak. Az állítólagos tömegpusztító fegyverek nem kerültek elő, az ország biztonsági, politikai és gazdasági helyzete ingatag, és a térség sem vált demokratikusabbá.

Irak, amely brutális diktatúra alatt sínylődött, rátért a demokrácia felé vezető útra - nyilatkozta vasárnap Colin Powell amerikai külügyminiszter az Irak ellen 2003. március 20-án indított háború első évfordulója kapcsán, egyúttal jelezve, hogyan helyeződött át a háború indoklásában a hangsúly a feltételezett, de meg nem talált iraki tömegpusztító fegyverekről a bukott rezsim emberjogi visszaéléseire. "Jól döntöttünk, és boldog vagyok, hogy megtettük" - nyilatkozta a háborúról Donald Rumsfeld védelmi miniszter, Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig azt mondta, Szaddám Huszein jóval nagyobb veszélyt jelentett, mint Észak-Korea. Mégpedig azért - hangzik Washington mai érve -, mert szándékában állt ilyen fegyvereket gyártani.

Az amerikai kormány lelkendezése azonban nem áll összhangban az iraki biztonsági helyzettel. Ugyanezen a hétvégén hat amerikai katona halt meg út széli pokolgépek következtében, a veszteség lassan a hatszáz fő felé közelít, és az elesettek többsége nem a tavaly május 1-jén lezártnak nyilvánított háborúban, hanem az azóta tartó gerillatámadásokban vesztette életét. Az iraki gerillák és az országba szivárgott külföldi fegyveresek nem kímélik az újjászülető iraki biztonsági szervezeteket sem, azok áldozati listája az amerikainál is hosszabb.

Az iraki újjáépítés egyik legfontosabb biztosítéka az önálló és életképes helyi rendfenntartó erő lenne. Bár az ország új rendőrsége, hadserege, polgári védelme és határőrsége együtt már mintegy 150 ezer főt számlál, jelentős részük Huszein egykori elnyomó apparátusának tagja volt, és legfeljebb három-négy hetes - főként a nyugati stílusú gyakorlatokra és értékekre oktató - kurzuson esett át.

A besúgórendszer sem sokat változott az irakiak szerint, az informátorok - gyakorta a volt titkosszolgálat tagjai - szomszédot, barátot, sőt néha családtagot is bemártanak, sokszor csak a személyes leszámolás céljával. Annak ellenére, hogy plakátokon halállal fenyegetik a kollaboránsokat, Paul Bremer amerikai helytartó környezete szerint a hírszerzés rendkívül sokat javult Huszein tavaly decemberi elfogása óta, és a bukott rendszer keresett tagjai közül lényegében csak Izzat Ibrahim al-Dúri, Huszein egyik legfőbb bizalmasa bujkál még.

Az utóbbi egy év során sem sikerült azonban pontosan kideríteni, hogy kik irányítják az ellenállást. Feltételezések szerint az amerikaiak és a helyiek elleni kisebb akciókat irakiak hajtják végre, a sok áldozattal járó és komolyabb szervezést igénylő merényletek hátterében viszont külföldiek állnak. Az olyan véres merényleteknek, mint például a bagdadi és a kerbalai síita mecsetek elleni márciusi vagy a kurdok elleni februári támadásoknak nem a hódítók megleckéztetése a célja, hanem polgárháború kirobbantása.

Komoly probléma, hogy a síita és a kurd pártok saját milíciákat tartanak fenn, amelyek felszámolását valójában nem írja elő a március elején elfogadott ideiglenes alkotmány. A három északi tartományban kvázi autonómiát élvező kurdok pesmerga félkatonai alakulata ötvenezer tagot számlál, de a síiták két legnagyobb fegyveres csoportja is több ezret. Az egyik a Dzsais al-Mahdi, amely a nyíltan Amerika-ellenes, radikális Muktada al-Szadr szervezete, a másik, az Iránból átszivárgott Badr Brigádok a legnagyobb síita politikai párthoz, az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsához (SCIRI) tartozik.

A SCIRI a leginkább tisztelt síita vallási vezető, Ali al-Szisztani nagy ajatollah mögött áll. A háború után még több síita vezető is magának követelte a vezérszerepet - közülük többeket az utóbbi 12 hónap során egész egyszerűen meggyilkoltak -, ám mára al-Szisztani, aki az elmúlt jó egy évtized alatt állítólag ki sem lépett nedzsefi házából, az iraki politika kulcsfigurájává nőtte ki magát, kétszer is felforgatta az Irakkal kapcsolatos amerikai terveket. Nyilvánvalóan azért, hogy a több évszázados szunnita uralom után biztosítsa a lakosság 60 százalékát kitevő síiták vezető szerepét. Ha sikerrel jár, akkor a hatalmi szerkezet megváltozásával Irak lesz az egyetlen arab ország, ahol a - világ muszlimjai körében amúgy kisebbségben lévő - síiták lesznek hatalmon.

Az ajatollah tavaly először ahhoz ragaszkodott, hogy gyorsítsák fel a hatalomátadás menetét, amire Washington - elvetve a 2005-re tervezett választások ötletét - kitalálta, hogy idén június 30-áig átadják a stafétabotot egy ideiglenes kormánynak, majd jelölőgyűléseken átmeneti parlamentet választanak. A gyűlések bonyolult rendszerében nem bízva azonban al-Szisztani decemberben közvetlen választásokat követelt a hatalomátadás előtt. A kompromisszum felemásra sikeredett: Washington a novemberi amerikai elnökválasztás időszámításában élve ragaszkodott a június 30-ai határidőhöz, de beleegyezett a választásba, amire viszont - az ajatollah engedményével - legkésőbb 2005. január végéig kell sort keríteni.

Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a térség kétségtelenül egyik legliberálisabb átmeneti alkotmánya lépésről lépésre rendelkezik a 2005 végéig tartó demokratikus átmenetről, de semmit nem mond arról, ki és mi módon veszi át az irányítást ez év közepén. Nagyon valószínű, hogy a hatalomátadás csak jelképes lesz, a választásokig továbbra is az amerikaiaké lesz a végső szó: Bremer jelenlegi kormányzatát a világ legnagyobb amerikai követsége váltja fel, mintegy háromezer alkalmazottal.

Közben az iraki gazdaságot a szabályozatlan szabad piac, a bizonyos termékek iránt hirtelen támadt, majd ugyanolyan gyorsasággal megszűnő kereslet rángatja ide-oda. Miközben az amerikai költségvetés által finanszírozott újjáépítés lassan halad, a 30-40 százalékos gazdasági növekedést, illetve a kereskedelmet egyes szakértők szerint a Huszein-rezsim alatt elrejtett dollármilliók és a háborút követő fosztogatások során ellopott dinármilliárdok táplálják.

Az északi Kirkukot a török Ceyhan kikötővel összekötő, számos szabotázsakció által megrongált kőolajvezeték nemrég történt üzembe helyezésével az iraki exportkapacitás viszont majdnem elérte a háború előtti napi 2,2 millió hordós szintet. Olajipari szakértők szerint tavaly 5 milliárd dollár folyt be az újjáépítés számára oly fontos ágazatból, az idén 14 milliárdot várnak, a kettő együtt több, mint a Bush-kormányzat által az iraki újjáépítésre tavaly jóváhagyott költségvetés.

A Huszein-rezsim eltűnésével mindazonáltal - Washington hangoztatott reményei ellenére - nem javult, sőt inkább romlott a helyzet az izraeli-palesztin fronton, és nem történt előrelépés a közel-keleti arab országokban a demokratikus reformok terén. Sőt a mélyreható változásoknak ugyancsak ellenálló Szíria Irakkal és Törökországgal határos térségében a múlt hét végén súlyos kurd lázadások törtek ki, melyek során 14-en meghaltak. Szíria 17 milliós lakosságából mintegy kétmillióan kurdok, akiket emberjogi és kurd szervezetek szerint Damaszkusz nem tekint kisebbségnek, ehelyett a nemzeti egységet hangsúlyozza.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Újsághirdetésben keresik a Hableány-tragédia utolsó áldozatát

Újsághirdetésben keresik a Hableány-tragédia utolsó áldozatát

Dido, a Jazz+Az és a Postmodern Jukebox is jön az idei VeszprémFestre

Dido, a Jazz+Az és a Postmodern Jukebox is jön az idei VeszprémFestre

Tüntetést szerveznek a fóti gyermekotthonban történtek miatt

Tüntetést szerveznek a fóti gyermekotthonban történtek miatt