Tetszett a cikk?

Csodákra senki sem képes, de az biztos, Bertie Ahern ír miniszterelnöknek, az Európai Tanács soros elnökének jelentős érdemei vannak abban, hogy az EU állam- és kormányfőinek múlt heti értekezlete jóval többet hozott, mint az utóbbi egy-másfél év terméketlen vitákba torkollt csúcstalálkozói.

Az unióban általános nézet, hogy a hatalmi aspirációktól mentes kisebb tagállamok hatékonyabban töltik be a rotációs elnöki funkciókat, mint a nemzeti szempontjaikat gyakran összeurópai érdekké felpumpáló nagyok. A nagyotmondástól láthatóan irtózó ír Bertie Ahernt kivált alkalmasnak tartják arra, hogy antagonisztikusnak látszó érdekellentétek kezelésében edződött évtizedes politikai tapasztalatait az unió hasznára kamatoztassa. Az EU állam- és kormányfőinek múlt heti rövid, ám produktív értekezlete ezt látszott igazolni.

A csúcstalálkozó tovább tudott lépni az olyan fontos, de mégiscsak szimbolikus gesztusoknál, mint hogy a madridi szörnyűség napját, március 11-ét a terrorizmus áldozatainak emléknapjává avatta, és nyilatkozatot fogalmazott meg, amelyben a 25 jelenlegi és jövőbeni tagállam teljes szolidaritásáról biztosítja egymást bármiféle terrortámadás esetén. A katasztrófák megelőzéséhez konkrétabb eszközül ígérkezik, hogy a kormányfők Javier Solanát, a Tanács főtitkárát a tagállamok terrorizmusellenes operatív szervei - titkosszolgálatok, rendőri és nyomozó hatóságok - közti szorosabb együttműködés megszervezésével bízták meg, Gijs de Vries volt holland belügyi államtitkár személyében pedig antiterrorista koordinátort neveztek ki. Az ő feladata lesz, hogy a kiterjedt közösségi törvénykezésbe beillessze a terrorizmus elleni küzdelem speciális követelményeit, és megsuhogtassa az "ostort" azon tagállamok fölött, amelyek nem hajtják időben és pontosan végre a közös elhatározásokat.

Az utóbbi azért is elkel, mert az Európai Bizottságnak (EB) a bel- és igazságügyi fronton nincs szankcionálási lehetősége. A brüsszeli testület legfeljebb a "megnevezés és megszégyenítés" eszközével élhet, de eddig ezzel is óvatosan bánt. Pedig a madridi események kapcsán éles megvilágításba került, hogy a régi és új tagországok egy része adós az elvileg már hatályos terrorizmusellenes közösségi döntések hazai alkalmazásával (HVG, 2004. március 27.). Az ír EU-elnökség egyik jelentős tette, hogy nem engedett Gerhard Schröder német kancellárnak, aki országa bonyolult föderatív berendezkedésére hivatkozva újabb haladékokért lobbizott. A múlt heti csúcstalálkozón elfogadott közös dokumentum igen pontos ütemtervet rögzített, előírva a tagállamoknak, hogy mely már létező közösségi jogszabályokat kell legkésőbb idén júniusig áthajtaniuk saját törvényhozásukon, és precíz határidőket szabott meg a további direktívákban való megegyezésre is.

A jól előkészített megállapodást tekintve érthetetlen volt, hogy múlt csütörtök este Medgyessy Péter magyar miniszterelnök meglehetősen tájékozatlannak mutatkozott a fél órával korábban általa is elfogadott közös dokumentum tartalmát illetően. "Most majd meg kell néznünk a teendőinket" - fejtegette Medgyessy, holott a szűk határidők fényében a magyar kormánynak és Országgyűlésnek már eddig is látványosabb aktivitást kellett volna felmutatnia olyan, az unió belbiztonságát érzékenyen érintő ügyekben, amelyek például a schengeni határok feloldása szempontjából sem közömbösek.

A csúcs előestéjén - és ez jó példa arra, hogy egyes európai kormányok gondolkodásmódját mennyire más pályára állította március 11. - Londonban kinyilvánították: Nagy-Britannia lemond egyik "szent tehenéről", és beleegyezik, hogy az új EU-alkotmány megszüntesse a tagállami vétójogot a bel- és igazságügyi integráció bizonyos területein. Ez a fejlemény nem jelentéktelen szerepet játszott az ír elnökség másik múlt heti sikerében, nevezetesen, hogy az EU vezetői deklarálták, ismét felveszik az alkotmányvita fonalát, és legkésőbb a június 17-18-ai, következő csúcstalálkozón el is kötik. Mint emlékezetes, a két évvel ezelőtt elindított alkotmányozást lényegében az európai országoknak az iraki háború okozta tavalyi diszharmóniája ásta alá, aminek következményeként omlott össze a tárgyalásokat lezárni tervezett múlt decemberi kormányközi konferencia. A külpolitikai megosztottság enyhülése és a belbiztonsági fenyegetettség megerősödése viszont most soraik látványos zárására szorítja az európai politikai eliteket.

Valójában persze a következő hetek mutatják meg, hogy az új spanyol kormányfő mennyire gondolja komolyan a hatalomra kerülését követő első felindult órákban tett kijelentéseit, miszerint szakít elődjeinek merev, Spanyolország aránytalanul előnyös szavazati súlyához ragaszkodó álláspontjával. A decemberben még Madriddal szoros tárgyalási koalíciót alkotó Varsó külügyminisztere, Wlodzimierz Cimoszewicz múlt pénteken Brüsszelben ugyancsak "rugalmasságot" helyezett kilátásba, de a csúcs másnapján szétesett lengyel kormánypárt helyébe lépő vezetés magatartását és tárgyalóképességét is számottevő bizonytalanság övezi.

"Nem lesz könnyű" - ismerte el múlt pénteken a megegyezés kockázatát Ahern. A szavazati rendszerről szóló heves decemberi nézeteltérés gerjesztette füstben ugyanis homályban maradt, hogy számos vitapont van még függőben: a vétójogok szűkítése, az EB létszáma, az Európai Parlament (EP) hatáskörének kiterjesztése. Az idő viszont rendkívül szorít: az alkotmányozást azért is le kellene zárni az ír elnökség alatt, mert a következő, holland terminus idején az uniós politikusoknak már "gőzerővel" a 2007-től induló új közösségi költségvetés vitájára kell koncentrálniuk.

Az alkotmányegyezség időzítése sokak szemében immár jószerével fontosabbnak tűnik, mint annak tartalma. Egyes kormányok - például a német, a belga vagy a magyar -, amelyek belpolitikai előnyt remélnek csiholni az alkotmányozásból, már a június 13-ai EP-választások előtt meg szeretnék lobogtatni választóik előtt a kész uniós alaptörvényt. Elmar Brok, az Európai Néppárt egyik fő alkotmányozója szerint a május 9-ei Európa-nap volna a legalkalmasabb pillanat a történelmi aktusra. A különféle okokból népszerűségét vesztő Chirac francia elnök és Tony Blair viszont attól retteg, hogy az alkotmánnyal is megterhelt EP-választások még inkább szaporítanák a protestszavazatokat, és ezért a júniusi csúcsra halasztaná a záróalkut. A május 1-jei bővítéssel, az EP-választásokkal és az alkotmányegyezséggel az EU történelmének talán legeseménydúsabb három hónapja elé néz.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A luxustáska az új arany – legalábbis így látja egy tanácsadócég

A luxustáska az új arany – legalábbis így látja egy tanácsadócég

Ismét nemi erőszakkal gyanúsítják Gerard Depardieu-t

Ismét nemi erőszakkal gyanúsítják Gerard Depardieu-t

A női fociválogatott támadója is kiállt a szivárványcsaládok mellett

A női fociválogatott támadója is kiállt a szivárványcsaládok mellett