Súlyos vereséget szenvedett a franciaországi regionális választásokon a kormányzó jobboldal. A kudarc a népszerűtlen reformok lassítására vagy elhalasztására késztetheti Jacques Chirac államfőt, aki azonban mégsem menesztette Jean-Pierre Raffarin miniszterelnököt.

"Április 21-e fordítva" - velősen így értékelte a regionális választások vasárnap megrendezett második fordulóját Francois Fillon szociális miniszter alig 20 perccel az után, hogy bezártak a szavazóhelyiségek, és napvilágot láthattak az első exit poll közvélemény-kutatási eredmények. A Jean-Pierre Raffarin vezette francia kormány egyik erős emberének számító politikus a 2002-es elnökválasztás első fordulója okozta politikai földrengésre utalt, amikor a szocialista párt (PS) színeiben induló Lionel Jospin akkori kormányfő minimális szavazatkülönbséggel a harmadik helyre csúszott Jacques Chirac és Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) jelöltsége mögött. Most ráadásul Raffarin személyesen is megalázó kudarcot vallott. A kormánypárti UMP-UDF a jobboldal megannyi "történelmi fellegvára" mellett abban a Poitou-Charentes régióban is alaposan leszerepelt, amelynek elöljárója 1984 és 1998 között a jelenlegi kormányfő volt.

A 22 anyaországi régióból 20 került a PS és kisebb szövetségesei - zöldek, kommunisták, radikálisok, két szélsőbalos párt és a PS-ből kivált Jean-Pierre Chevenement Köztársasági és Polgári Mozgalma - irányítása alá, a parlamentben szilárd többséggel rendelkező chiracista Unió a Népmozgalomért (UMP) a liberális Unió a Francia Demokráciáért (UDF) párttal összefogva is csak az elzászi régióban és Korzikán tudott győzni. Országos összesítésben a választók több mint fele voksolt a baloldal listáira, vagyis a március 21-ei első fordulóhoz képest a PS és szövetségesei további 6 százalékot javítottak, míg az UMP és az UDF csak 37 százalékot kapott. "Harmadik erőként" megszilárdította pozícióit az FN is, amely kissé visszaesett ugyan, de így is begyűjtötte a szavazatok több mint 12 százalékát.

A baloldal elsöprő térnyerése talán a szocialistákat lepte meg a legjobban, akik még a két választási forduló között is feltűnő óvatossággal latolgatták esélyeiket. Ami nem is csoda az után, hogy a Jospin fiaskóját betetőző 2002-es parlamenti választásokon a sebtében gründolt chiracista uniópárt padlóra küldte a PS-t. A mindössze nyolc anyaországi régiót ellenőrző szocialisták tavaly májusi dijoni kongresszusán Francois Hollande főtitkárt ellenfelei még megmosolyogták, amikor azt ígérte, hogy "30 százalékos pártot" csinál a PS-ből, és lám, a baloldal Francois Mitterrand elnök 1988-as újraválasztása óta először ismét többséget szerzett. Ám ez az előretörés sokkal inkább Chirac és a Raffarin-kabinet, semmint a legnagyobb ellenzéki párt "érdeme". "A kormánynak tovább nem szabad azt hinnie, hogy Franciaország mögötte áll, csak azért mert 2002-ben az emberek tömegével Chiracra szavaztak. Az egy kényszerű választás volt" - adott jellemző magyarázatot a párizsi Libération hasábjain egy középkorú párizsi szociális munkás arra a kérdésre, hogy miért büntették az urnákhoz járulók az UMP-t.

Amikor 1992-ben a szocialisták vereséget szenvedtek a regionális választásokon, Mitterrand leváltotta Edith Cresson akkori kormányfőt - idézte fel a közelmúlt történetét a március 21-e óta Raffarin jövőjét találgató párizsi sajtó. Chirac azonban hallgatásba burkolózott. Raffarin a kiábrándító első fordulót követő nap estéjén az UMP La Rochelle-i választási gyűlésén voltaképpen maga mondta ki azt, mi lehet Chirac legfontosabb szempontja, amikor a sorsáról dönt: "Ki fogok tartani, mert nem saját magamért küzdök." Az elnök iránt minden körülmények között feltétlenül hűséget tanúsító Raffarin lojalitása sokak szerint többet nyom a latban, mint akár az a vasárnap publikált, a CSA közvélemény-kutató jegyezte felmérés, amelyből kiderült, hogy a megkérdezettek 54 százaléka azt szeretné, ha Chirac új kormányfőt nevezne ki, miközben 45 százalékuk kitart a reformok folytatása mellett. Raffarin túlélésére engedett következtetni a befolyásos UMP-elnök, Alain Juppé is, midőn vasárnap este a választások tanulságait fejtegetve leszögezte, hogy nem "személyi kérdésről" van szó, hanem arról a "politikai projektről", amelyre Franciaországnak szüksége van.

De vajon meghagyhatja-e posztján a népszerűsége mélypontján lévő miniszterelnököt Chirac anélkül, hogy a választók akaratának semmibevételével vádolnák? Szakértők a két forduló között több érvet is felsorakoztattak Raffarin mellett. Az UMP-nek valószínűleg a júniusi európai parlamenti választáson sem sok babér terem, ráadásul napirenden a társadalombiztosítás 2003-ban mintegy 10 milliárd eurós hiányt elkönyvelő egészségbiztosítási ágának a reformja, ami várhatóan legalább akkora társadalmi ellenállásba fog ütközni, mint annak idején a nyugdíjrendszer átalakítása. A halogatás viszont kínos lenne, hiszen Chirac azt ígérte, hogy még a július 14-ei nemzeti ünnep előtt keresztülviszik a törvényt a parlamenten. Ez az erőpróba önmagában is elegendő ahhoz, hogy az esetleges új kormányfőt politikailag lenullázza, ezért ésszerűnek tűnhet, hogy a tekintélyében már úgyis megtépázott Raffarin igya ki fenékig a méregpoharat.

A jobboldal hitelvesztését elemzők szerint legfeljebb az UMP legnépszerűbb politikusa, Nicolas Sarkozy belügyminiszter kormányfői kinevezése tudta volna megállítani, ám rendkívül feszült a Chirachoz fűződő viszonya. Az államfő nem tudja megbocsátani, hogy Sarkozy 1995-ben "elárulta" őt, amikor a rivális jobboldali elnökjelölt, Edouard Balladur mellé szegődött, és nehezen viseli azt is, hogy az utóbbi hónapokban a belügyminiszter több ízben nyíltan hangot adott elnöki ambícióinak. Sarkozy ugyanakkor nem véletlenül adott bele apait-anyait a kampányba; feltehetően azt remélte, hogy ha az UMP valamelyest javítani tudott volna a második fordulóban, nélkülözhetetlenné válik Chirac számára.

Hosszas mérlegelés után Chirac kedden mégis újra Raffarint kérte fel kormányalakításra, aki előzőleg benyújtotta lemondását. A Matignon-palota lakója tehát nem változik, politikája viszont a jelek szerint annál inkább, még ha nem is annyira "mélyrehatóan", miként azt a Raffarint "szociális regresszióval" vádoló baloldal sürgeti. A jobboldali kormányzás új súlypontja a "társadalmi kohézió" helyreállítása lesz, ami a pénzügyi és gazdasági tárca várományosaként emlegetett Fillon szerint annak felismerését jelenti, hogy "a nép támogatása nélkül nem lehet reformálni". Vagy ahogy Chirac környezetében a múlt héten kiszivárogtatták, a versenyképességet növelő szerkezeti reformokat tovább kell vinni, de úgy, hogy a kormány ne keltsen olyan benyomást, mintha a gazdagoknak kedvező liberális politikát folytatna. A kör négyszögesítésére emlékeztető feladat megoldásától függ, hogy Chirac mandátumának lejárta után 2007-ben jobb- vagy baloldali elnöke lesz Franciaországnak.

VIDA LÁSZLÓ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Koronavírus: hazaértek a magyar diákok Észak-Olaszországból - a karanténba

Koronavírus: hazaértek a magyar diákok Észak-Olaszországból - a karanténba

Egyiptom "a Nílus ajándéka", de mostantól Etiópia is az akar lenni

Egyiptom "a Nílus ajándéka", de mostantól Etiópia is az akar lenni

Minden villanyautót, a Teslát is legyorsulja az első elektromos Porsche

Minden villanyautót, a Teslát is legyorsulja az első elektromos Porsche

Karanténba zárják az Olaszországból hazaérkező magyar diákokat

Karanténba zárják az Olaszországból hazaérkező magyar diákokat

A tábornokok vesztegetési perének 17 vádlottja közül ketten vonulnak börtönbe

A tábornokok vesztegetési perének 17 vádlottja közül ketten vonulnak börtönbe

Armani nézők nélkül mutatja be legújabb ruhakollekcióját

Armani nézők nélkül mutatja be legújabb ruhakollekcióját