Politikai pályafutásának egyik legnagyobb vereségét szenvedte el Ariel Saron izraeli kormányfő, miután pártja nem hagyta jóvá az egyoldalú gázai kivonulás tervét. Izraeli kommentárok szerint lehullt a lepel a Likudról: egy talpalatnyi területről sem hajlandó lemondani.

Eltökélt, igazi politikushoz méltóan, Ariel Saron izraeli kormányfő hétfőn közölte, legjobb tudása szerint vezeti tovább országát, kedden pedig máris jelezte, változtat az egyoldalú gázai kivonulás tervén. Pedig a 76 éves miniszterelnök 2001-es hivatalba lépése óta a legsúlyosabb politikai kudarcát volt kénytelen elkönyvelni, amikor pártja, a Likud - a 193 ezer tag körében tartott vasárnapi szavazáson - a vártnál is nagyobb, 59,5 százalékos arányban elvetette a kormányfő nevével fémjelzett tervet.

Saron apait-anyait beleadott, hogy meggyőzze párttársait saját igazáról, miszerint a Gázai övezetben lévő mind a 21 zsidó telep, valamint négy ciszjordániai kolónia felszámolása növelheti Izrael biztonságát. Nem sikerült azonban meggyőznie a Likud-tagok többségét, akik a palesztinokkal nem egyeztetett, egyoldalú kivonulást a terrornak adott engedménynek tekintik. Nyilván a maguk igazának alátámasztását látták abban is, hogy a szavazás napján két palesztin fegyveres a Gázai övezetben megölt egy 8 hónapos terhes izraeli asszonyt, négy kislányával együtt. A zsidó család egyébként épp egy gázai telepről autózott Izrael felé, hogy részt vegyen a Saron-javaslat elleni kampányban.

A Likud-tagok véleményét az is befolyásolhatta, hogy a kormány sem volt egységes az egyoldalú kivonulást illetően. Túl azon, hogy Saron szélsőjobboldali koalíciós partnerei sem támogatták az elképzelést, a Likud több minisztere is határozottan ellenezte a tervet, és a kabinet három meghatározó tagja - Benjamin Netanjahu pénzügy-, Szilvan Salom külügy- és Limor Livnat oktatásügyi miniszter - távol maradt a kampánytól, holott korábban vonakodva megígérte a támogatást.

A párt "árulása" annál is inkább fájdalmas lehet Saron számára, mert a kormányfő áprilisi washingtoni látogatásán történelmi engedményeket kapott az Egyesült Államoktól. Washington úgy adta áldását a gázai kivonulási tervre, hogy egyúttal kijelentette: cserébe Izrael ciszjordániai telepfürtöket tarthat meg, és nem kell visszafogadnia a palesztin menekülteket. Az izraeli-palesztin ügyekbe való közvetlen beavatkozástól eddig tartózkodó washingtoni kormány most zavarában jelezte, hogy továbbra is támogatja Saron elképzelését, és konzultál vele a következő lépésekről.

A győztes Likud ellenlábasait "törpék gyülekezetének" nevező kormányfőnek azonban nem lesz könnyű új életet lehelnie a kivonulási tervbe. Ezek után ugyanis még nehezebbnek ígérkezik, hogy elfogadtassa akaratát a kabinettel vagy a parlamenttel. Egy kneszetbeli szavazás óriási kockázatot jelent, hiszen egy második visszautasítás után a politikai támogatását vesztett Saron lemondásra kényszerülhet.

Furcsamód egy általános népszavazás legitimálhatná leginkább a tervét, mivel a felmérések szerint a megkérdezettek hatvan százaléka támogatja a Gázai övezet teljes kiürítését. Csakhogy a referendum megtartásához a kneszetnek törvényt kell alkotnia, ami egyrészt megint csak kérdéses, másrészt a szavazást csak hónapok múlva lehetne megtartani. Addig pedig Saron sorsát az is megpecsételheti, ha a legfőbb ügyész a felhozott korrupciós vádak alapján eljárást indít ellene - a döntés még ebben a hónapban várható.

A Likud "nem"-je azonban nem pusztán a vezetőjével szembeni bizalmatlanság megnyilvánulását jelenti, hanem egy stratégiai fordulat zsákutcába jutását. Az 1967-es háborúban elfoglalt Gázai övezet és Ciszjordánia zsidókkal való benépesítése annak idején Saron biztonságpolitikai hitvallásának alapja volt. A telepesítés "keresztapjának" nevezett Saron először 2001 februárjában adta jelét pragmatizmusának, kijelentve: "fájdalmas kompromisszumokra" van szükség a békéért. Akkor sokan csak egy újabb üres frázisnak tekintették a kijelentést, de tavaly májusban Saron azzal lepte meg barátait és ellenfeleit, hogy "megszállásnak" nevezte a palesztin területek izraeli ellenőrzését.

Napokkal később George W. Bush amerikai elnökkel és Mahmúd Abbász akkori palesztin kormányfővel egy jordániai csúcstalálkozón hivatalosan is útjára indították a Washington által támogatott legújabb békekezdeményezést, az útitervet, amely 2005-re életképes palesztin államot ígért. Az erőszak fokozódása azonban arról győzte meg Saront, hogy a palesztin oldalon nincs kivel tárgyalni. Amikor régi barátja és politikai riválisa, a munkapárti Simon Peresz 80. születésnapi partiján tavaly szeptemberben az erőszak melegágyának tartott Gázai övezetről való lemondásról beszélt, a kormányfő nem reagált érdemben. Három hónappal később azonban Saron bejelentette, Izrael egyoldalú lépésekre szánja magát, ha az útiterv kudarcot vall.

Politikai léggömberegetésnek titulálva az ötletet egyes elemzők még most sem hiszik, hogy Saron valóban feladná Gázát. Bárhogy is legyen, a kormányfő népszerűsége - az erőszak megfékezésének kudarca miatt - sokat csökkent, így előfordulhat, hogy saját tervébe bukik bele. Pártbéli riválisai - leginkább Netanjahu - csak az alkalomra várnak, hogy átvegyék a stafétabotot.

Az igazi kérdés azonban az, mi zajlik a Likudon belül. A Háárec baloldali-liberális lap arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a párt balra mozdult el, amennyiben egyre több tagja érzi szükségszerűnek egy palesztin állam létét, a kolóniák felszámolását. Ha Saron talpon marad, az általa vezetett Likud és a telepeslobbi közötti szakítás talán véglegessé válik. Ugyanakkor megdőlt a pártnak az a nézete, miszerint a kolóniák felszámolására, illetve a palesztinokkal való békekötésre csak a jobboldal - csak a Likud képes. Ha a párt készen is áll az engedményekre, egyelőre nem kér belőlük.

A Likud-szavazás eredménye az amerikai-izraeli kapcsolatokra is hatással lehet. Az Egyesült Államok legutóbb Ehud Barak volt izraeli kormányfő békekezdeményezése mögé sorakozott fel, Bill Clinton akkori elnök azonban - személyes befolyását is latba vetve - hiába rendezte meg 2000 nyarán a Camp David-i tárgyalásokat, az alkudozás nem vezetett sehova - legfeljebb az intifáda kitöréséhez. Washington most ismét egy izraeli kezdeményezés mögé állt, ami újfent elbukni látszik, fölöslegesen izgatva fel az amúgy is Amerika-ellenes arab közvéleményt. Jeruzsálemi kormánytisztviselők szerint mindez oda vezethet, hogy az amerikai diplomácia a jövőben még óvatosabban fogadja majd az izraeli elképzeléseket.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Egy mindenkiért

A gázai zsidó telepek felszámolásánál még rosszabb, ha veszélybe kerül a zsidók Izraelen belüli többsége - vallja Dan...

Úgy járt, mint Eminem? Akkor ezt érdemes tennie

Úgy járt, mint Eminem? Akkor ezt érdemes tennie

Németh Sándor: Lehet, 2 év múlva egy olyan fordulat fog történni, mint 2010-ben, csak fordítva

Németh Sándor: Lehet, 2 év múlva egy olyan fordulat fog történni, mint 2010-ben, csak fordítva

Nagymamákból lettek koszorúslányok egy amerikai esküvőn

Nagymamákból lettek koszorúslányok egy amerikai esküvőn

Pont úgy "üvölt" az új top Ferrari, ahogy egy hibridtől várni lehet – videó

Pont úgy "üvölt" az új top Ferrari, ahogy egy hibridtől várni lehet – videó

Gyengülhet Orbánék zsarolási potenciálja az EU-ban

Gyengülhet Orbánék zsarolási potenciálja az EU-ban

Nagy baj van Svájcban, úgy olvadnak a gleccserek, mint még soha

Nagy baj van Svájcban, úgy olvadnak a gleccserek, mint még soha