A vereség napja

Utolsó frissítés:

Vasárnap Groznijban ismeretlen merénylők meggyilkolták Ahmed Kadirov csecsen elnököt. A Moszkva oldalára átállt egykori szakadár politikus halála megakaszthatja az orosz rendezési törekvéseket, és a válság újbóli eszkalációjához vezethet.

"Így jár minden áruló" - hirdette hétfőn az Oroszországhoz tartozó Csecsenföldön tevékenykedő szakadár csoportok szócsövének számító Kavkazcenter internetes újság, miután vasárnap pokolgépes merénylet áldozatává vált Ahmed Kadirov csecsen elnök. A Moszkva szövetségeseként számon tartott politikust a második világháborúban aratott győzelemről megemlékező grozniji ünnepségen, a Dinamo-stadionban robbantották fel. A merénylők türelmesen vártak a kínálkozó alkalomra: a robbanószerkezetet néhány hete, a dísztribün átalakításakor rejtették az akkor készült betonba, így a távirányítással működésbe hozott pokolgépet nem vehették észre sem a tűzszerészek, sem pedig a különlegesen kiképzett kutyák.

A hatalmas robbanásban hivatalos beszámolók szerint hatan haltak meg, és több mint ötvenen - köztük Valerij Baranov, a térségben állomásozó orosz erők főparancsnoka - megsebesültek, nem hivatalos források viszont tizenöt halottról tudnak. A legnagyobb orosz ünnepnek számító május 9-ére időzített merénylet után hatalmas pánik alakult ki a stadionban, és miközben a helyszínen lévő biztonsági emberek és orosz katonák a levegőbe lövöldöztek, a merénylők elmenekültek a helyszínről.

Kadirov halála a Vlagyimir Putyin orosz elnök által hirdetett "csecsenizáció" végét vagy legalábbis lelassulását jelentheti. Kadirov négy évvel ezelőtt vette át a Moszkva által terroristának minősített és illegalitásba kényszerített Aszlan Maszhadovtól az elnöki tisztséget, és miután tavaly tavasszal a csecsenföldi lakosság többsége - legalábbis a hivatalos eredmények szerint - igennel szavazott az Oroszországhoz tartozást megerősítő alkotmányra, októberben megnyerte az elnökválasztást is. A csecsenföldi fejlemények Moszkva és Kadirov számára is elfogadhatóak voltak: Oroszországban azt állították, hogy megindult a válság politikai eszközökkel való megoldása, míg Kadirov és környezete orosz támogatással elfoglalhatta az olajban gazdag kaukázusi köztársaság valamennyi vezető tisztségét.

Kadirov országlása idején valóban érezhetően mérséklődött a harcok hevessége, ám ennek ellenére sem teljesült Putyin elnök négy évvel ezelőtti ígérete, miszerint leszámol a csecsen terroristákkal: Oroszország-szerte folytatódtak a merényletek - februárban Moszkvában negyvenen haltak meg a metróban elkövetett robbantásban (HVG, 2004. február 14.) -, Csecsenföldön pedig még mindig nem sikerült teljesen legyőzni a hegyekbe visszahúzódó szakadárokat. Bár az utóbbi hetekben Maszhadov több magas rangú embere is megadta magát, egyelőre elmaradt az "első számú közellenségek" egyikének tartott szakadár vezér elfogása, pedig halála előtt Kadirov többször is bejelentette, hamarosan kézre kerül a volt csecsen elnök. Az 52 éves Kadirov egyébként mintha megérezte volna, hogy közeleg a vég: míg korábban sohasem beszélt az őt fenyegető veszélyekről, május 7-én orosz újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette: ha Maszhadov megöleti is őt, a hatalom már nem kerülhet vissza az Oroszországtól való elszakadásért harcoló erők kezébe.

Nem ennyire magabiztosak az orosz politikusok és elemzők: a moszkvai parlament több tagja, köztük a Putyin mögött álló Egyesült Oroszország (JeR) néhány képviselője, illetve a nacionalista Rogyina (Haza) párttömörülés vezetője, Dmitrij Rogozin a közvetlen elnöki irányítás bevezetését és megtorló katonai akciók megindítását szorgalmazta. Több elemző szerint Kadirov emberei - köztük az elnöki biztonsági szolgálat vezetőjeként tevékenykedő Kadirov fiú, Ramzan - bosszúhadjáratot indítanak a feltételezett merénylők ellen. Ha az apja halála után első miniszterelnök-helyettessé kinevezett Ramzannal kapcsolatos félelmek beigazolódnak, akkor nehéz napok várnak a csecsen lakosságra: a csak "kadirovci"-ként ismert biztonsági szolgálat embereitől az utóbbi hónapokban jobban féltek a csecsenek, mint az orosz katonáktól. Az elemzők attól is tartanak, hogy a szakadár csoportok most magukra találnak, és gyakrabban támadják meg az orosz erőket, illetve a velük szövetséges "áruló" csecsen milíciák tagjait.

A merénylet másnapján szülőfalujában eltemetett Kadirov átmeneti utódának kiválasztása is arra utal, hogy Moszkvának még nincs meg a kiszemeltje: az elnöki teendők ideiglenes ellátásával Szergej Abramov miniszterelnököt bízták meg, aki az orosz parlament felsőházának egyik tagja, Ramazan Abdulatipov szerint nem ismeri megfelelően a csecsenföldi helyzetet. "Kadirov halála komoly vákuumot hagyott a térségben, hiszen a csecsenek nem fogadtak volna el egy Moszkvához teljesen lojális vezetőt" - mondta a politikus arra utalva, hogy a meggyilkolt elnök - a csecsen muszlimok vallási vezetőjeként - az első csecsenföldi háború idején a szakadárok oldalán harcolt, és csak 1999-ben állt át Moszkva oldalára, mivel nem értett egyet a Csecsenfölddel határos Dagesztánban végrehajtott csecsen betöréssel. Abdulatipov, aki 1999-ben közvetítőként egyengette az utat Kadirov átállása előtt, úgy vélekedett, hogy Biszlan Gantimirovnak, Groznij egykori polgármesterének van a legnagyobb esélye a csecsen elnöki tisztség átvételére.

Azért is nehéz megtalálni a hazájában meglehetősen népszerűtlen Kadirov utódát, mert az utóbbi négy évben az elnök - komoly moszkvai segédlettel - sokat tett esetleges versenytársai ellehetetlenítéséért. Így fordulhatott elő, hogy a tavalyi elnökválasztás előtt készített közvélemény-kutatások szerint minimális támogatottsággal rendelkező Kadirovnál népszerűbb politikusok - önszántukból vagy az illetékes bíróságok döntése alapján - sorra kihullottak a versenyből. Kadirov saját fiát, a jelenleg elvben egyetemre járó Ramzant szemelte ki utódául, aki rengeteget szerepelt a híradókban, és apja állítólag azt tervezte, hogy második elnöki mandátuma lejárta után adja majd át a helyét neki. Kadirov halála Ramzan esélyeit is jelentősen csökkenti, ám elemzők biztosra veszik, hogy a fiatalember indulni fog a várhatóan a nyár folyamán kiírandó csecsenföldi elnökválasztáson.

Egyelőre senki sem tudja, ki állt a merénylet mögött. Bár a grozniji illetékesek Maszhadovot nevezték meg a gyilkosság kitervelőjeként, a politikus cáfolta, hogy meg akarta volna öletni ellenfelét. Vannak, akik szerint nem kizárt, hogy Kadirov gyilkosai a Zelimhar Jandarbijev volt ügyvezető csecsen elnök elleni februári katari merényletet akarták megbosszulni: a grozniji robbantás szemmel láthatóan szakértők munkája volt. Olyanok is akadnak, akik szerint az orosz titkosszolgálatok a felelősek: Kadirov ugyanis sokak szerint túlontúl függetlenítette magát Moszkvától, és ezzel hosszabb távon veszélybe sodorhatta volna a kaukázusi orosz érdekeket. Moszkva már nem tudta volna leváltani a csecsen elnököt, így csak egy merénylettel tudott megszabadulni a kiszámíthatatlannak tartott politikustól. Az orosz részvételt feltételező teóriák szerint az akciót azért időzítették a Putyin győzelmét hozó márciusi elnökválasztás utánra, mert egy korábbi merénylet épp a választási kampány idején hívta volna fel a választók figyelmét a válságra és az államfői ígéretek teljesítésének elmaradására.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA