Egyszerre próbál megálljt parancsolni az államháztartás túlköltekezésének és segíteni a leszakadó társadalmi rétegeken a március végi regionális választásokon leszerepelt francia jobboldal. A már-már lehetetlennek tűnő feladat megosztja a Raffarin-kabinetet.

Kormánya egységéről igyekezett meggyőzni a közvéleményt két évvel ezelőtti első kinevezése múlt heti évfordulóján adott tévéinterjújában Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök - a France 2 csatorna május 6-ai esti műsorát értékelő kommentátorok szerint nem sok sikerrel. A jobboldalnak a regionális választásokon elszenvedett súlyos márciusi veresége óta ilyen terjedelemben először nyilatkozó Raffarin a Libération című balos párizsi napilap szerint megmutatta ugyan, hogy még a helyén van, ám arról már csak kevesebb nézőt tudott meggyőzni, hogy sok mondanivalója volna. A kormányfő a reformok folytatása melletti eltökéltségét hangoztatta, igaz, hozzátette, nem annyira konok, hogy ne lássa be, "kevésbé brutális" változásokra van szükség. A népszerűségének zuhanását kissé erőltetett magabiztossággal ellensúlyozni igyekvő Raffarin önmagát "a kormányzati Airbus pilótájához" hasonlította, aki dönt, ha a miniszterek nem értenek egyet egymással, meghatározza az irányt, és ha kell, magára vállalja a csapásokat.

Nem volt könnyű dolga a francia kormányfőnek. Csütörtöki fellépését legerősebb miniszterének megnyilatkozása előzte meg. Az amerikai stílusban politizáló, elnöki ambícióit nem takargató Nicolas Sarkozy gazdasági és pénzügyminiszter sajtóértekezletén nagyívű programot vázolt fel a francia államháztartás rendbetételére és a gazdasági növekedés ösztönzésére, amihez képest két nappal később Raffarin már nemigen tudott újat mondani.

Annál nagyobb port kavart a miniszterelnök egyetlen igazán eredeti javaslata, az olasz és német mintára bevezetendő adóamnesztia-elképzelése. A magas adóterhek miatt külföldre menekített francia tőke repatriálása esetén Raffarin 15 százalék körüli átalányadó kivetését helyezte kilátásba azzal, hogy az így befolyó extrabevételt a szociális kohéziós tervvel kapcsolatos kiadások finanszírozására fordítanák. Raffarin ötletét a szocialista párt (PS) főtitkára, Francois Hollande a Le Monde hasábjain erkölcstelennek minősítette, és kétségbe vonta annak pénzügyi hatékonyságát is. Az elítélő vélemények kórusától csak a chiracista kormánypárt, az Unió a Népmozgalomért (UMP) képviselőjének helyeslése tért el.

Megkülönböztetett figyelem övezte sajtóértekezletén Sarkozy az "erőtlennek" ígérkező - az idén szerinte 1,7-1,8 százalékot elérő - gazdasági növekedés ösztönzésére helyezte a hangsúlyt, ami azonban a költségvetés szűk mozgástere miatt nem egyszerű feladat. A miniszter ugyanis elődjéhez, Francis Merhez hasonlóan egyértelműen kiállt az EU-tagállamok költségvetési hiányát a hazai össztermék (GDP) 3 százalékában maximáló stabilitási és növekedési paktum tiszteletben tartása mellett, aláhúzva, hogy Franciaország szavahihetőségéről van szó. Vagyis az idei évre tervezett 3,6 százalékos deficitet Sarkozy 2005-ben 2,9 százalékra kívánja lefaragni. A kitűzött cél teljesítésének egyik előfeltétele, hogy sem 2004-ben, sem jövőre nem nőhetnek a büdzsé kiadásai. Bárminemű adócsökkentés is csak akkor jöhet szóba - jelezte Sarkozy -, ha megtakarításokkal vagy többletbevételekkel előteremtik annak fedezetét. Sarkozy emlékeztetett arra, hogy nem pusztán külső kényszer hatására cselekszik; a francia költségvetés 23 éve rendre hiányt könyvel el, így az államadósság 1980 óta megháromszorozódott, és ma már meghaladja az ezermilliárd eurót, aminek az éves kamatterhe 40 milliárd euróra rúg.

A Sarkozy-féle költségvetési szigor ugyanakkor nehezen egyeztethető össze azzal a szociális érzékenységgel, amelyet Chirac vár a Raffarin-kabinettől. Miközben a hírek szerint a legelesettebb 2 millió család megsegítését célzó kohéziós terv akár több milliárd eurós pótlólagos terhet róhat a büdzsére, a Sarkozy által előterjesztett legutóbbi, 7 milliárd eurós takarékossági csomag 650 milliót venne el a Jean-Louis Borloo vezette szociális tárcától. Mindez súlyos konfliktusok árnyékát vetíti előre a kormány két legbecsvágyóbb tagja, Sarkozy és Borloo között. Ráadásul a szociális ügyekért felelős miniszter maga mögött tudhatja Chirac közvetlen támogatását, míg a kabinet második emberének számító Sarkozy és az államfő viszonya köztudomásúan igen feszült. Nem véletlen, hogy Sarkozy világosan értésre adta: ha a szociális szféra elsőbbséget élvez, más területekről - így például a Chirac szívügyének mondott ötéves katonai fejlesztési programtól - kell elvonni forrásokat. Sarkozynek tehát a kormányon belül és azon kívül is kemény csatákat kell megvívnia, ha olyan sikereket akar felmutatni a gazdasági csúcstárca élén, mint az előző két évben belügyminiszterként.

A kör négyszögesítésével próbálkozik a Raffarin-kormány erős embere - bizonygatják párizsi elemzők. Nem állítják persze, hogy eleve kudarcra lenne ítélve, hiszen Sarkozy ugyanúgy a kis és konkrét lépések bevált taktikáját alkalmazza, mint belügyminisztersége idején. La Fontaine meséjére utalva Sarkozy azt fejtegette sajtóértekezletén, hogy a francia államnak és a polgároknak szerepet kell cserélniük, az előbbinek ezentúl inkább hangyaként, az utóbbiaknak viszont inkább tücsökként kell viselkedniük. Ennek szellemében Sarkozy a háztartások fogyasztását akarja serkenteni, például oly módon, hogy 2004. június 1-jétől egy éven át a szülők és nagyszülők gyermekeik és unokáik mindegyikének egy alkalommal adómentesen maximum 20 ezer euró készpénzt juttathatnának, vagy hogy az áruvásárlási hitelek kamatait két éven keresztül 150 euró erejéig leírhatóvá tennék az adóból. Eme kevésbé látványos intézkedések egy kis szerencsével új minőségbe csaphatnak át - vélekednek a szakértők.

Kérdés, mennyire értékelik a Sarkozy által sugallt dinamizmust a szavazók, és hogy átragad-e a lendület az egész Raffarin-kormányra. A kommunikációra mindenesetre máris nagyobb súlyt fektetnek, amit jól érzékeltetett, hogy a halálos áldozatokat szedett tavaly augusztusi hőség keserves politikai tanulságaiból okulva az egészségügyi miniszter a minap nagy csinnadrattával mutatta be kánikulai akciótervét. A közvélemény-kutatások szerint a június 13-ai európai parlamenti választások nem sok jóval kecsegtetik a jobboldalt, viszont utána csaknem három kampánymentes év következik, ami a meggyengült Chirac számára elegendőnek látszik a meghirdetett reformok végrehajtásához és az utódjelölt kiválasztásához. Már amennyiben Chirac nem óhajt újra versenybe szállni az elnöki székért. Nem csak a francia államfő környezetében számolnak ugyanis ezzel a lehetőséggel. Az Ifop közvélemény-kutató friss felmérése szerint a megkérdezett franciák 72 százaléka úgy gondolja, hogy 2007-ben Chirac harmadszor is jelölteti magát - de csupán a 35 százalékuk szeretné, ha valóban így lenne.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Őrült driftbuszt építettek a gyáriak egy unalmas Hyundaiból - videó

Őrült driftbuszt építettek a gyáriak egy unalmas Hyundaiból - videó

Kiderült, miért vált csatatérré a mexikói város

Kiderült, miért vált csatatérré a mexikói város

Elegánsabb lesz az új Skoda Octavia

Elegánsabb lesz az új Skoda Octavia

Molnár Zsolt nem lesz alpolgármester

Molnár Zsolt nem lesz alpolgármester

Mészárosék érdekkörébe tartozó cég fejlesztheti a győri állatkertet

Mészárosék érdekkörébe tartozó cég fejlesztheti a győri állatkertet

Karácsony a Tiborcz-adóról: Már készül a jogszabály

Karácsony a Tiborcz-adóról: Már készül a jogszabály