Az Irakban politikai patthelyzetet teremtő síita lázadás nemcsak az amerikai kreációnak tartott Allavi-kormány hatalmát ássa alá, de hadat üzent az iraki síita arisztokráciának is. Az átmenet hitelét tovább csorbítja az ideiglenes törvényhozás megválasztásával kapcsolatos manipuláció.

Embert próbáló feladat jutott Galib al-Dzsizairi nedzsefi rendőrfőnöknek, akinek testvéreit félholtra verték, betegeskedő, 80 éves apját elrabolták, egyik rokonának pedig levágták a fejét. Emberei közül legalább negyvenet megöltek, többüket lefejezték, néhány tisztjének még a szemét is kivájták - ecsetelte a borzalmakat a Reuters hírügynökségnek a dél-iraki város főrendőre, aki szerint a Moktada al-Szadr vezette Mehdi Hadseregének fegyveresei és orvlövészei rettegésben tartják a félmilliós várost. Közben nem csitulnak a magukat az Ali Imám-mecsetbe befészkelő síita radikálisok, valamint az amerikai katonák és az iraki biztonsági erők között három hete kezdődött harcok sem, amelyek háborús övezetté változtatták a síiták szent városát, Nedzsefet. A több déli és középső városra - például Bagdad nyomornegyedeire - is átterjedt síita lázadás napról napra ássa alá Ijad Allavi július végén hivatalba lépett ideiglenes kormányának tekintélyét. Lapzártánkig nem született megállapodás a patthelyzet feloldására. Allavi kormánya - nyilván tanácstalanságában - hol a síiták legszentebb helyének tartott mecset megrohamozásával fenyegette meg al-Szadrt, hol pedig békeajánlatokkal ostromolta a lázadókat.

Ellentmondásos üzeneteket küldött az amerikai megszállással szembeni síita ellenállás jelképévé vált fiatal radikális prédikátor, al-Szadr is. Hol azt mondta, hogy az iraki és amerikai katonák elvonulása után hajlandó elhagyni a mecsetet, és átadni annak kulcsait a város vallási vezetésének, hol pedig a harc folytatását ígérte, miközben állítólag ő maga már nem is tartózkodik a szentélyben. Egyes vélemények szerint rajta is túlléptek az események: a neki politikai támogatást jelentő lázadás olyan méretűre duzzadt, hogy már ő sem tudja leállítani.

Bárhogy is alakul azonban al-Szadr sorsa, az Egyesült Államok és a bagdadi kormány nyíltan szembekerült az ország lakosságának többségét adó síiták egy részével. Holott Washington azt remélte, hogy Szaddám Huszein hatalmának megdöntése után az ország újjáépítéséhez éppen a síitákban talál biztos szövetségest, akik a legtöbbet szenvedtek a szunnita kisebbségre támaszkodó baathista diktatúra alatt. A tavalyi háború után azonban al-Szadr megnyert néhány radikális vallási vezetőt, akik az Amerika-ellenes retorikával és az áprilisi után immár a második lázadással a városok szegény síita tömegeinek egyre nagyobb részét tudták maguk mögé állítani.

Al-Szadr valójában kikezdte az iraki síita vallási hierarchiát, egyúttal a gazdagabb és az idősebb nemzedékeket képviselő síita elit hatalmát. Az amerikai megszállók elleni bírálatok azért is hatottak a városi nyomortelepeken élő síitákra, mert életkörülményeik alig javultak, pedig már lassan másfél éve vége a háborúnak. Al-Szadr azt is kihasználta, hogy a síita vallási elit - élén a londoni gyógykezelésen lévő Ali al-Szisztáni ajatollahhal - nem ítélte el az amerikai megszállást, még békés tüntetésekre sem szólított fel ellene.

A megszállással kapcsolatos eltérő hozzáállás a két vonal közti ideológiai különbséggel is magyarázható. A legfőbb iraki síita vallási méltóságnak számító al-Szisztáni szerint a papoknak nem szabad közvetlenül politizálniuk, al-Szadr és szövetségesei viszont - az iráni rendszerhez hasonlóan - sokkal aktívabb, napi politizálást látnak szükségesnek. Al-Szisztáni a hagyományos síita dogmát követi, amely elveti a forradalmi gondolkodást, míg al-Szadr az 1979-es iráni fundamentalista forradalom talaján áll, melynek végső ideológiai formába öntését és vezetését az a Khomeini ajatollah vállalta, aki előzőleg 14 évet nedzsefi száműzetésben élt.

Az al-Szadr és al-Szisztáni közötti ellentétben ráadásul a két család rivalizálása is szerepet játszik. Al-Szadrnak már Huszein által meggyilkoltatott nagybátyja és apja - mindkettő elismert vallási méltóság - is a szegényebb síita rétegeket igyekezett megszólítani, míg a síita arisztokrácia és kereskedőréteg al-Szisztáni mögé állt. Ez utóbbi ráadásul hallgatott, amikor al-Szadr felmenőivel végeztek. Az ellentéteket táplálja az is, hogy al-Szisztáni és idősebb társai ellenőrzik a zarándokok által Nedzsefben hagyott adományokat, amelyek békeidőben igencsak tetemesek.

A tét nemcsak a hatalom megszerzése, de valószínűleg Irak jövőbeni politikai berendezkedése is. A világi síita Allavi kormánya várhatóan újabb presztízsveszteséget szenved el azzal, hogy a bírálók szerint manipulálták a százfős átmeneti nemzetgyűlés múlt heti megválasztását, amit egyébként többek között a nedzsefi lázadók is bojkottáltak. Az iraki demokrácia felépítésében fontos állomásnak tartott testületet egy több mint ezerfős nemzeti konferencia szavazta meg, de - mint ahogy az számos résztvevő számára is csak az utolsó pillanatban derült ki - nem egyénekre, hanem listákra adták voksukat.

A listákat azonban úgy állították össze, hogy azok elsősorban a Huszein-rezsim alatt, száműzetésben létrejött ellenzéki pártokat, a jelenlegi kormány hátországát képviseljék, arcul csapva a kisebb, háború után alakult pártokat. A folyamat tisztaságáról sokat elárul, hogy - a brit BBC szerint - az ENSZ tisztségviselői Bagdadban csendben elhatárolódtak a választás végeredményétől. Bár a működését a jövő hónapban kezdő átmeneti törvényhozásnak alapvetően tanácsadó szerepe lesz, a januárra tervezett választásig kétharmados többséggel megvétózhatja a kormány döntéseit. De a múlt héten történtek miatt számos iraki szemében ismét hitelét vesztette az úgymond demokratikus átmenet.

Az Allavi-kormány számára az is csapást jelent, hogy a jelek szerint al-Szadr nemcsak Irakban, de az egész muszlim világban az amerikai megszállás elleni harc hősévé tudott emelkedni. Németországtól Indonéziáig a világ majd harminc országából érkezett 93 ismert muszlim személyiség a múlt hét végén Kairóban az Egyesült Államokkal és a bagdadi kormánnyal szembeni iraki ellenállás támogatására szólított fel. Az aláírók - köztük az egyiptomi Muszlim Testvériség mérsékeltnek mondott vezetői; Naszrallah sejk, a libanoni Hezbollah vezetője; Khaled Masal, a palesztin Hamász vezetője vagy a jemeni parlament elnöke - anyagi és morális támogatást kértek az iraki ellenállók számára.

Külön közleményben Ali Guma egyiptomi mufti - az egyiptomi vallási hierarchia második legrangosabb személyisége - elítélte az amerikai és szövetséges erők nedzsefi akcióit, és figyelmeztetett, hogy válaszul "a harag vulkánként törhet ki". Kemény nyilatkozata azért is szokatlan, mert egyiptomi vallási vezetők általában csak olyankor szólalnak meg nemzetközi politikai ügyekben, amikor a kormány már világossá tette pozícióját, Kairó azonban eddig nem tett ilyen értelmű állásfoglalást.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kétszer vette meg a Magyar Nemzeti Bank ugyanazt az épületet a Budai Várban

Kétszer vette meg a Magyar Nemzeti Bank ugyanazt az épületet a Budai Várban

Matolcsy hozzányúlna az euróhoz, ám ez egyelőre nem több játszadozásnál

Matolcsy hozzányúlna az euróhoz, ám ez egyelőre nem több játszadozásnál

Karácsonnyal együtt küzd a populizmus ellen Varsó liberális polgármestere

Karácsonnyal együtt küzd a populizmus ellen Varsó liberális polgármestere

Végre lezárhatjuk az ősi vitát arról, mi okozta a dinoszauruszok kihalását

Végre lezárhatjuk az ősi vitát arról, mi okozta a dinoszauruszok kihalását

Ukrajna mégis megkapja Irántól a lelőtt utasszállító fekete dobozait

Ukrajna mégis megkapja Irántól a lelőtt utasszállító fekete dobozait

Podcast: Miben kell még fejlődniük a fintech cégeknek?

Podcast: Miben kell még fejlődniük a fintech cégeknek?