Hivatalosan még II. János-Ádámnak hívják Liechtenstein uralkodóját, a tényleges hatalmat azonban már 36 éves fia, Alajos gyakorolja. A trónörökös folyamatosságot ígér, megfigyelők azonban inkább engedelmességet sejtenek.

Formálisan még csak próbaidős uralkodó Alois von Liechtenstein, azaz Alajos, a mindössze 160 négyzetkilométernyi miniállam egyelőre cím nélküli irányítója, de valószínűtlen, hogy hamarosan ne vegye át a címeket és a rangokat is atyjától, a hercegséget jó húsz esztendeje kemény kézzel vezető II. János-Ádámtól. A hatalom átadása pontosan megtervezett ütemben zajlik, a jelenlegi uralkodó - ereje teljében - már egy esztendeje bejelentette, hogy 2004 augusztusában 36 esztendős fia veszi át az operatív irányítást. Mint fogalmazott: "helyettesként gyakorolja az uralkodás jogát", akkortól, amikor már megérett a 33 ezer lakosú miniállam vezetésére, felkészült rá, és az uralkodási szándék is megérett benne.

Meglepetést tehát nem okozott, hogy Alajos érdemben már a trónon ül, személye azonban még csupa kérdőjel. Pontosabban, amit eddig mutatott magából, az roppant kevés, és arra talán a szürke jelzőt használni sem túlzás. Egész eddigi élete az uralkodásra való készülődés jegyében telt. Gyermekkorát az - Alajos szerint huzatos - ódon vadúzi várban töltötte, és a miniállam egyszerű gyermekeivel együtt járta végig általános és középiskoláit. Jóllehet Liechtenstein 1866 óta nem rendelkezik hadsereggel, az angliai Sandhurstben katonatiszti akadémiát végzett, majd hadnagyként szolgált a hongkongi brit gárdában. Mindazonáltal alattvalói szerint Alajos nem katonás alkat, merevsége legfeljebb visszahúzódó természetéből adódik. A hadi képzést a salzburgi jogi egyetem elvégzése követte, ott 1993-ban diplomázott, majd az okulást megkoronázandó egy londoni könyvvizsgálónál szerzett hároméves gyakorlatot. Azóta ismét a miniállam fölé magasodó vadúzi várban él, ahol feleségének, Zsófia bajor hercegnőnek négy gyermeket nemzett. Alajos eddig leginkább londoni ismereteit hasznosította, legfőbb feladata ugyanis a nemességét 1136-ig visszavezető fejedelmi dinasztia folyamatosságának biztosítása mellett a családi vagyon gondozása volt. Mondják, a csendes Alajos igazi kincsre talált Zsófiában, aki férjével ellentétben zseniális kommunikátor.

A hercegi család szigorú tradíciói közé nem csupán az tartozik, hogy az aktuális uralkodó nem ragaszkodik haláláig a trónhoz, hanem az is, hogy az irányítás stafétabotját akkor adja át sarjának, amikor ehhez kellően nyugodtnak tartja a pillanatot. II. János-Ádám elégedett lehet önmagával, hiszen olyan pillanatban válik meg a kormányzás mindennapi nyűgétől, amikor egy öldöklőnek mondható tízéves jogi háborút lezárva, minden korábbinál nagyobb hercegi hatalmat tud átadni fiának.

A miniállam politikai erői igyekeztek ugyan formálissá degradálni a Liechtensteinek uralmát, az érdemi döntéseket a kormánynak és a parlamentnek követelték, a herceg azonban, miután a képviselőházzal nem boldogult, népszavazással erőszakolta ki elképzeléseit (HVG, 2003. március 22.). Volt még egy "csodafegyvere", a duzzogás: azzal riogatta népét, hogy ha kedve ellenére döntenek, akkor családostul áttelepül Ausztriába, ahonnan évszázadokkal ezelőtt elindultak a Liechtensteinek birtokszerző hadjárataikra. Márpedig a liechtensteini pénzügyi központnak szüksége volt és van a hercegi márkanévre, az ezzel járó legalitásra és stabilitásra, ezért inkább a demokratikus berendezésekből engedtek. A hercegi család kizárólagos jogot szerzett a köztisztviselők kinevezésében, és lehetőséget kapott arra is, hogy - indokolt esetben - szükségállapotot vezessen be. Történt mindez annak ellenére, hogy az Európa Tanács szakértői lesújtónak minősítették a változásokat.

Alajos állítólag nem apja makacs, szigorú természetét örökölte, hanem a joviális nagypapáét, II. Ferenc Józsefét. Lojalitásához azonban eddig sohasem fért kétség, minden ütközetben hűségesen apja mellett állt. Kérdéses, hogy külpolitikai nézeteiben is azonosul-e felmenőjével, aki igyekezett következetesen egyensúlyozni a két meghatározó szomszédállam között, pontosabban mondva, a svájci gazdasági fölényt az osztrákbarátsággal kompenzálni. II. János-Ádám már a hetvenes években szorgalmazta, hogy a "fejedelemség bújjon ki a svájci hátizsákból", és legyen gazdaságilag önállóbb (persze nem annyira, hogy az unióba is kérje felvételét, megelégszik az Európai Gazdasági Térségben való részvétellel). Tavaly aztán a herceg többet szerepelt az ausztriai nyilvánosság előtt, mint egész addigi életében, és mindezek megkoronázásaként megnyitotta Bécsben a bőkezűen átépített Liechtenstein-palotát, ahol az 1500 képből álló családi műgyűjtemény legszebb darabjait mutatják be a közönségnek. A főként régi mesterek alkotásaira épített gyűjtemény állandóan gazdagodik, amit évi 15 millió eurós beszerzési költségvetése tesz lehetővé.

A liechtensteinieket persze nem a külpolitika izgatja elsősorban, hanem az, hogy a sokak által atyja marionettfigurájának vélt uralkodó-trónörökös képes lesz-e oly ügyesen megőrizni a miniállam különleges pénzügyiközpont-státusát, mint tette azt a papa, akinek a pénzmosás nemzetközi vádjával kellett szüntelenül konfrontálódnia.

A Vorarlberg és Svájc közé szorult hegyvidék lábánál háromezer vállalat, 358 vagyonkezelő, 17 alapkezelő cég "húzódik meg", és munkájukat 16 bank segíti. De a zsebkendőnyi területre 75 ezer postafiókcég is regisztráltatta magát, nem is szólva a vagyonok milliárdjait rejtő alapítványokról, amelyek számát mindmáig hétpecsétes titokként kezelik. Aki a pénzét legálisan liechtensteini alapítványban óhajtja tartani, nem jár túl jól, mert ajándékozási adóval sújtják, aki viszont már az adózás elől a hercegségbe juttatta pénzét, annak kezelésére mindig kínálkozik különleges "diszkrét megoldás". A banktitok a nemzetközi támadások ellenére ma is kőkemény, a hatóságok csak különleges esetekben hajlandóak fellebbentésére.

A két férfi, amennyiben Alajos kellő határozottsággal bír, hamarosan maradéktalanul szerepet cserél: a fiú az állami ügyekbe merül, az apa pedig a nemesi család ötmilliárd eurósra becsült képgyűjteménye, illetve magánvagyona kezelésének szentelheti idejét. Mindenekelőtt az 1324 embert foglalkoztató, 1,1 milliárd eurós hercegi és 31,4 milliárdos "mezei" portfóliót kezelő LGT (Liechtenstein Global Trust) banknak, amelyet 1967-ben, egy Leonardo da Vinci-kép (Ginevra de Benci) értékesítésével alapoztak meg. De nagyobb figyelme lesz majd a Ricetec nevű rizstermesztő, -értékesítő és -fejlesztő birodalomra, a 3500 hektáros erdőségre Wifersdorfban, a halastavakra, kastélyokra, szőlőségekre és a mintegy 23 ezer négyzetméternyi bécsi ingatlanvagyonra is.

Az időskori ellátás, a képzés, az Európai Unióhoz fűződő viszony és a jövő nagy kérdései tartoznak elsősorban hercegi programjába - így Alajos, aki a küzdésben sem óhajt lemaradni apja mögött: Németországgal kíván csatázni a Csehországban elveszített vagyon utáni kártérítésről.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Peter Pomerantsev: Moszkva a dantei Pokol, Putyin pedig maga a hit

Peter Pomerantsev: Moszkva a dantei Pokol, Putyin pedig maga a hit

Kamondy Ágnes a TRIP hajón folytatja visszatérését

Kamondy Ágnes a TRIP hajón folytatja visszatérését

A megengedett 100 helyett 214 km/h-val fotóztak le egy elektromos Porschét

A megengedett 100 helyett 214 km/h-val fotóztak le egy elektromos Porschét

Csinált egy új funkciót az Adobe a videószerkesztőjéhez, sokkal gyorsabb lesz vele a munka

Csinált egy új funkciót az Adobe a videószerkesztőjéhez, sokkal gyorsabb lesz vele a munka

Erő Zoltán Budapest új főépítésze

Erő Zoltán Budapest új főépítésze

Épül a berlini Tesla-gyár, hét világháborús bombát már találtak is

Épül a berlini Tesla-gyár, hét világháborús bombát már találtak is