Taktikát váltva a kartúmi kormány igyekszik együttműködni a dárfúri humanitárius katasztrófa elhárításában. A konfliktus azonban nem pusztán arab-afrikai szembenállás, az etnikai háttér jóval bonyolultabb, miközben élethalálharc folyik az élettérért - írja antropológus-afrikanista szerzőnk.

Az ENSZ-szankciók fenyegetésének árnyékában a szudáni kormány szombaton megállapodott a világszervezettel, hogy segíti a menekültek visszatérését az ország nyugati részén lévő Dárfúrba, egyúttal nagyobb beleszólást ad a dárfúriaknak körzetük irányításába. További kedvező jel, hogy a dárfúri lázadók képviselői és a kartúmi kormány hétfőn a nigériai Abujában tárgyalásokat kezdtek a konfliktus megoldására. Szudánt igencsak szorítja az idő, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsa augusztus végéig adott határidőt Kartúmnak, hogy lefegyverezze a Dárfúrban öldöklő - egyes vélemények szerint népirtást folytató - fegyveres milíciákat. Emberjogi szervezetek szerint azonban a nomád, arabul beszélő fegyveresek továbbra is üldözik és gyilkolják a földműveléssel foglalkozó helyi fekete-afrikai csoportokat. Az utóbbi majd másfél év alatt legalább egymillió ember kényszerült otthona elhagyására, kétszázezren a szomszédos Csádban találtak menedéket, és ötvenezren haltak meg.

A dárfúri konfliktust azonban - mutatnak rá szakértők - számos mítosz övezi, például az, hogy Kartúm teljes befolyást gyakorol a vérontással vádolt Dzsandzsavid arab milíciára, és ha akar, azonnal véget vethet a mészárlásoknak. Az is tévhit, hogy új keletű és tisztán arab-afrikai ellentétről lenne szó, a milíciákban például feketék is harcolnak.

Arab csoportok a 10. században kezdtek beszivárogni északról a mai Szudán területére, amely a rabszolga-kereskedelem forrásaként, a Nílus vízgyűjtő területeként, valamint elefántcsontja, aranya és fája miatt is fontos volt. Az arab hódítás azonban csak a 15. századtól indult meg erőteljesen, ám a jövevények könnyen ellenőrzésük alá tudták vonni előbb a keleti, a déli, majd a nyugati területeket, mivel az afrikai törzsek csak laza szövetséget, kisebb államokat alkottak. Az "együttélés" a kezdetektől fogva békétlen volt, a helyenként még a mai napig is folytatódó rabszolga-elhurcolás rányomta bélyegét az ellenségeskedésre.

A mai dárfúri konfliktus azonban nem csak arab-afrikai szembenállás. A Nílus felső vidékén élő népcsoportok egyrészt keveredtek az arab hódítókkal, de a fehérebb bőrű, úgynevezett kulturális araboknak számbeli arányuknál jóval nagyobb a társadalmi befolyásuk. Másrészt - mint arról a térségben 1927-ben járt Hugo Bernatzik kutató magyar nyelven is megjelent útleírásában beszámolt - sokan úgy tértek vissza a rabszolgasorból, hogy megtanultak arabul. Elindult egy sajátos arabizálódás, és kialakult egy fekete-arab kultúra. A dárfúri afrikai törzsek ugyan áttértek a muszlim hitre, de nem mindegyik vette át az arab nyelvet és tárgyi kultúrát, illetve törzsi szerveződést.

A Dárfúban élő népek fizikai jellegzetességeiből is kitűnik, hogy főleg a fekete-afrikai nílusi (nilota) és bantu népek vonásai a meghatározóak, tehát fizikai - antropológiai - szempontból inkább feketék, mint arabok. Michael Asher utazó - aki az 1980-as évek elején vágott keresztül Dárfúron - A negyvennapos út című, magyarul is megjelent könyvében említést tett tevehajcsár arabokról, de fekete bőrű, nem arab sivatagi nomádokról is. Az ősi dél-szudáni népcsoportnak számító niloták legtöbb közössége is nomád vagy félnomád életmódot folytat: hatalmas szarvasmarha-állományuk van, és kultúrájukban meghatározó ezen állatok tisztelete. Időszakos szállásaikon élnek, az évszakok és a legelőbőség függvényében hajtják állataikat egyik szállásról a másikra. A bantuk viszont inkább földművelő életmódot folytatnak. Így hát nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy az arabok vagy arab ősökkel rendelkezők kizárólag állattenyésztő, portyázó nomádok, az afrikaiak pedig csakis letelepedett földművelők.

Sokszor még a tudósok sincsenek egyetértésben az egyes népek embertani hovatartozását illetően. Ki a nyelv, ki a fizikai külső, ki pedig a kultúra alapján próbál skatulyázni. Arról nem is beszélve, hogy a dárfúri népek etnikai öntudata folyamatosan változik. Csoportok szakadnak el egymástól, kisebb közösségek válnak le a nagyobbról, és kezdenek új életet, vagy egyszerűen néptöredékek szegényednek el és telepednek le egy város körül. A vándorlás egyik meghatározó oka az elsivatagosodás, a Szahara terjeszkedése, amely elvonja a művelhető földeket a földművelő népek elől és a legelőterületet az állattartó népektől. Az etnikai ellentét mellett tehát a viszály meghatározó forrása a szűkös megélhetési forrásokért folyó küzdelem is.

A dárfúri konfliktus fellángolása szorosan kapcsolódik a kartúmi iszlámista-katonai rezsimben 1998-ban bekövetkezett szakadáshoz is. Omar al-Basir elnök szembekerült korábbi főideológusával, Hasszán al-Turábival, aki támogatni kezdte a központi hatalom ellen már évtizedek óta alacsony szintű fegyveres ellenállást tanúsító dárfúri lázadókat. Egyes vélemények szerint mindez - sajátos módon - komoly szerepet játszott abban, hogy előrelépés történt egy másik évtizedes szudáni polgárháború rendezése felé. Basir megpróbált kibékülni régi ellenségével, a déli Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) vezérével, John Garanggal; jószerével már csak a békemegállapodás aláírása lenne hátra az eddig megkötött alkuk alapján.

Fordult a kocka azonban tavaly februárban, még Kartúmot is meglepte a dárfúri lázadók két szervezetének, a Szudáni Felszabadítási Hadseregnek (SLA) és a kisebb Igazság és Egyenlőség Mozgalomnak (JEM) a nyílt lázadása. Ráadásul - mint az a térségben már hagyomány - a Szudánnal nem éppen jó kapcsolatokat ápoló Csád a JEM-et, Eritrea pedig az SLA-t támogatta. A kartúmi vezetés pedig újabban azt állítja, hogy az SPLA 1 millió dollárral segíti a dárfúri felkelőket. Mindez arra indíthatja a szudáni kormányt, hogy újra támogatni kezdje az ugandai rebellis mozgalmat, az Úr Ellenállási Hadseregét (LRA), veszélyeztetve az észak-déli rendezést. Az ugandai-szudáni határ mindkét oldalán jelen lévő LRA már több mint tíz éve 1,8 millió embert kergetett el otthonaiból, tízezrek életét oltotta ki, ami legalább olyan súlyos humanitárius katasztrófa, mint a dárfúri.

RÉGI TAMÁS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Ozzy Osbourne Parkinson-kóros

Ozzy Osbourne Parkinson-kóros

Miért nem mindegy, milyen szavakkal beszélünk az éghajlatváltozásról?

Miért nem mindegy, milyen szavakkal beszélünk az éghajlatváltozásról?

Zseniális képpel reagált a Coca-Cola Schobert Norbert házasságbuktató elméletére

Zseniális képpel reagált a Coca-Cola Schobert Norbert házasságbuktató elméletére

Előadás közben egy nyest zuhant a nézők közé a miskolci színházban

Előadás közben egy nyest zuhant a nézők közé a miskolci színházban

Elcukisodik a Csillagok háborúja: megérkezett Baby Jabba

Elcukisodik a Csillagok háborúja: megérkezett Baby Jabba

Szigort ígért a kormány, de ez sem akadályozta volna meg a győri gyerekgyilkosságot

Szigort ígért a kormány, de ez sem akadályozta volna meg a győri gyerekgyilkosságot