Tetszett a cikk?

Hamarosan megválik legnépszerűbb miniszterétől a Raffarin vezette francia kabinet. Nicolas Sarkozy gazdasági csúcsminiszter harcba száll a kormánypárt elnöki posztjáért, amit minden jel szerint meg is szerez. Az egyre súlytalanabb Raffarin helyett Jacques Chirac államfő új miniszterelnök kinevezését is fontolóra veheti.

Váratlanul szívélyes légkör jellemezte azt a találkozót, amelyen a francia jobboldal emelkedő csillaga, Nicolas Sarkozy gazdasági csúcsminiszter hivatalosan is tájékoztatta Jacques Chirac államfőt, hogy jelölteti magát a kormánypárt, az Unió a Népmozgalomért (UMP) elnöki tisztére. Pedig Chirac és Sarkozy között a viszony kifejezetten feszült. Az államfő nem tudja megbocsátani, hogy hetvenes évekbeli felfedezettje és tanítványa, lányának egykori udvarlója 1995-ben "elárulta" őt, amikor a másik jobboldali elnökjelölt, Edouard Balladur mellé szegődött, és az is bántotta, hogy Sarkozy már jó ideje nem leplezi államfői ambícióit.

Chirac most nem egyszerűen csak tudomásul vette Sarkozy - a sajtó által egyébként jó előre beharangozott - döntését, hanem támogatásáról biztosította a 49 éves politikust, ami némi meglepetést keltett azután, hogy a francia elnök környezete hónapokon át hasztalan igyekezett eltéríteni szándékától a Raffarin-kormány második emberét. Persze Chirac nemigen tehetett mást, mint hogy jó képet vágott a nyilvánvaló kudarchoz, hiszen az UMP tagságának zöme - egy minapi, a párton belül végzett közvélemény-kutatás szerint csaknem hatvan százaléka - Sarkozyt szeretné látni az egykori gaulle-ista párt, az RPR és más jobboldali erők összefogásával nem egészen két éve létrehozott tömörülés élén.

Egyvalamiben nem engedett Chirac. Ragaszkodott ahhoz, hogy Sarkozy távozzék a kormányból, mihelyt november végén megválasztják az UMP elnökének. A chiracista politikusok egy része Sarkozy azonnali lemondását szorgalmazta, maga az érintett viszont előbb azt akarta kieszközölni, hogy a kormánypárt vezéreként is megőrizhesse tárcáját, majd azt kérte, hogy legalább a 2005. évi költségvetési törvény decemberi végszavazásáig hivatalában maradhasson. Ám Chirac tartotta magát ahhoz a szigorú verdikthez, amelyet a július 14-ei nemzeti ünnep alkalmából adott hagyományos tévéinterjújában közölt (HVG, 2004. július 31.): Sarkozynek le kell mondania, amint az UMP elnökévé választják.

A pártvezetői és a kormányzati poszt egyidejű betöltésére az utóbbi évtizedekben rengeteg példát találni a francia jobboldal történetében; így 1986 és 1988 között éppen Chirac volt az, aki egyszerre irányította a kormányt és az RPR-t, majd 1995 és 1997 között Alain Juppé, az UMP - illegális pártfinanszírozási ügye miatt - júliusban visszavonult elnöke. Az Élysée-palotában mégis tetszetős érvet hoztak fel a tisztségek halmozásával szemben, mondván: ezzel a kormány kétfejűvé válna, nem lehetne tudni, ki határozza meg a politikát, a minisztertanács vagy az UMP elnöke. A fenti okfejtésnek mindössze az a szépséghibája, hogy az év elején Chirac még komolyan fontolgatta a kijelölt utódának tekintett Juppé részvételét a kormányban.

A francia média a Juppé választhatóságának tízéves felfüggesztésével járó januári bírósági ítélet (HVG, 2004. február 7.) kihirdetése óta nem kis elánnal találgatta, harcba száll-e az UMP elnöki székéért Sarkozy. A De Gaulle-i V. Köztársaság tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy csak annak az elnökjelöltnek lehet esélye a győzelemre, aki mögött felsorakozik valamelyik nagy párt. Vagyis az a körülmény, hogy Sarkozy lesz az UMP elnöke, akkor is predesztinálná őt arra, hogy sorompóba lépjen a 2007-es elnökválasztási kampányban, ha ezt a célját nem adta volna már korábban is világosan értésre. Nem csoda, ha Chirac és hívei - beleértve Raffarint is - minden követ megmozgattak, hogy megakadályozzák Sarkozy hatalomra kerülését az UMP-ben. Ám ezt nemcsak Juppé bukása nehezítette meg, hanem az is, hogy a kormánypárt az idén előbb a regionális, majd az európai parlamenti választásokon is alaposan leszerepelt, és az UMP-aktivisták jelentős részének Sarkozy lett az utolsó reménysége.

Sarkozy nem kis kockázatot vállal a kormányzati pozíció feladásával, bármennyire diadalmasnak ígérkezik is pártbeli választási győzelme. Kétséges, hogy a média világában rendkívül otthonosan mozgó Sarkozy pártelnökként fenn tudja-e tartani azt az ismertséget, amelyre a közszolgálatban tett szert. A francia jobboldali politikusok között kiemelkedő népszerűségét a 2002. májusi elnökválasztás után megalakult Raffarin-kormányban betöltött belügyminiszteri posztjának, a bűnözés visszaszorításában és a közlekedésbiztonság javításában elért sikereknek köszönheti, és a márciusi választási földindulás után gazdasági csúcsminiszterként sem kellett szégyenkeznie. Mi több, az augusztus 25-ei kormányülésen Sarkozy a gazdaság, a fogyasztás élénküléséről számolt be, a 2004-re eredetileg előirányzott 1,7 helyett 2,5 százalékos növekedést, és ezzel párhuzamosan mintegy négymilliárd eurós költségvetési többletbevételt prognosztizált. Igaz, a terven felüli pénz felhasználása máris vita tárgya: a liberális Sarkozy inkább az államadósság csökkentésére, míg Jean-Louis Borloo szociális miniszter - a katasztrofális tavaszi választási vereség miatt Chirac szemében elsőbbséget élvező társadalmi kohézióra hivatkozva - a munkahelyteremtésre költene. Mert júliusban ugyan az előző hónaphoz képest fél százalékkal csökkent a munkanélküliek száma - ami két éve a leglátványosabb javulás -, még mindig két százalékkal alacsonyabb a foglalkoztatottság, mint az előző év azonos időszakában.

Van félnivalója Chiracnak is. Fennáll a veszélye annak, hogy Sarkozy vezetése alatt az UMP túlságosan vehemensen fogja bírálni a kormányt, még akkor is, ha a párt erőit eleinte az EU-alkotmányról a jövő év második felére kitűzött népszavazás fogja lekötni. Párizsi sajtókörökben elterjedtek olyan értesülések, amelyek szerint Chirac az őszre várható kormányátalakítás helyett akár új miniszterelnök után is nézhet, mert Raffarin már gyengébb annál, semhogy ellensúlyt képezzen Sarkozyvel szemben. Sokan azt is tudni vélik, hogy Chirac egykori kabinetfőnöke, Raffarin külügy-, majd belügyminisztere, Dominique de Villepin élvezi az államfő bizalmát. A Raffarin sorsával kapcsolatos bizonytalanságot fokozza, hogy több miniszteréhez hasonlóan a kormányfő is jelöltette magát a szeptember végén esedékes részleges szenátusi választásokon, mintha csak menekülési útvonalat készítene elő maga számára.

Nyilatkozataiban mindazonáltal a Chirac és Sarkozy közeledése nyomán rohamosan háttérbe szoruló miniszterelnök változatlanul bizakodó. Az UMP múlt hét végi nyári egyetemén - ahol Sarkozy először jelent meg új, biztos befutó elnökjelölti szerepében az aktivisták előtt - Raffarin a pártegység és az államfő iránti lojalitás fontosságát hangsúlyozta. Az UMP jövendő vezére szintén békülékeny húrokat pengetett, de nem kerülte el a tudósítók figyelmét, hogy másfél órás beszédében egyetlenegyszer sem említette a miniszterelnök nevét. Megígérte, véget vet a francia jobboldalt 1981 - Francois Mitterrand elnök hatalomra kerülése - óta sújtó személyes ellenségeskedéseknek, sőt békejobbot nyújtott az UMP-hez csatlakozni ódzkodó riválisnak, a Francois Bayrou-féle Unió a Francia Demokráciáért (UDF) nevű pártnak is. Sarkozy közölte, kész segíteni Chiracnak abban, hogy második ötéves elnöki ciklusát "szép sikerré tegyék Franciaország számára". A kérdés csak az, hogy ki aratja majd le a babérokat. Párizsi elemzők szerint a 71 éves elnök valószínűleg az utolsó pillanatig halogatni fogja annak bejelentését, hogy 2007-ben elindul-e harmadszor is az elnökválasztáson, amivel megkeserítheti Sarkozy életét.

VIDA LÁSZLÓ

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Újabb 11 magyar halottja van a járványnak, egy nap alatt 78 új fertőzöttet találtak

Újabb 11 magyar halottja van a járványnak, egy nap alatt 78 új fertőzöttet találtak

Határozatlan időre hosszabbítják meg a kijárási korlátozást

Határozatlan időre hosszabbítják meg a kijárási korlátozást

Van egy iparág, ahol 25 millió állás került veszélybe a koronavírus miatt

Van egy iparág, ahol 25 millió állás került veszélybe a koronavírus miatt