Tetszett a cikk?

Az utóbbi hetekben elkövetett oroszországi terrorakciók ráirányították a figyelmet az Észak-Kaukázusra, ahol Magyarországénál alig nagyobb területen félszáznál is több nemzetiség él. A Szovjetunió idején szőnyeg alá söpört ellentétek újult erővel törtek felszínre a potenciális válsággócokkal teli térségben.

Ha a minapi beszlani terrortámadás kiagyalói azt akarták, hogy lángba boruljon az Oroszországhoz tartozó Észak-Kaukázus, akkor közel kerültek céljukhoz. Miközben a hatóságok és a biztonsági szervek tehetetlenségével elégedetlen oszétok ezrei követelték napokon át az észak-oszétiai fővárosban, Vlagyikavkazban Alekszandr Dzazohov köztársasági elnök lemondását, Moszkva lezáratta a köztársaság határait, hogy megakadályozza az 1992-es oszét-ingus fegyveres konfliktus kiújulását. A félelmek nem alaptalanok, hiszen az utóbbi napokban több alkalommal is felheccelt fiatalok százai verődtek össze, hogy az Észak-Oszétiában élő ingus kisebbségen vegyenek elégtételt a történtek miatt. Nemcsak azért, mert a közel négyszáz ember halálával végződött túszszedő akció végrehajtói között állítólag ingusok is voltak, hanem mert Észak-Oszétia-szerte az ingusokat cinkosként feltüntető rémhírek terjednek.

Provokátorok szítják az indulatokat, azt híresztelve, hogy Beszlan ingus nemzetiségű polgárai jó előre elhagyták a várost, az ingus gyerekek jó része így el sem ment a tragédiába torkollott évnyitóra - jelentette a moszkvai Kommerszant napilap észak-oszétiai tudósítója helyi rendőrökre hivatkozva. A bűnrészességgel meggyanúsított ingusok egy része a beszlani iskola elfoglalása után valóban jobbnak látta, ha elutazik, de rettegés lett úrrá a szomszédos Ingusföld határ menti övezeteiben is, ahol attól tartanak, hogy a pravoszlávoknál szokásos negyvennapos gyász letelte után az oszétok tömegesen állnak bosszút gyermekeik és rokonaik haláláért. Nem csoda, ha napról napra nő a feszültség az eddig éppen az ottani viszonylagos stabilitás okán a Csecsenföld körzetében összevont szövetségi csapatok főhadiszállásaként szolgáló Észak-Oszétiában.

Az oszétok és ingusok közötti viszálykodás gyökerei a második világháborúig nyúlnak vissza. A szovjet kormány 1944-ben a német megszállókkal való együttműködés vádjával a karacsájokkal, balkárokkal, kurdokkal és csecsenekkel együtt az ingusokat is kitelepítette szülőföldjükről. Joszif Sztálin egy tollvonással megszüntette a csecsen-ingus autonóm köztársaságot, és az ingusok lakta Prigorodnij járást Vlagyikavkaz egy részével együtt Észak-Oszétiához csatolta, így oszétok foglalták el az üresen maradt ingus falvakat. A Szibériába és Közép-Ázsiába száműzött kaukázusi népeket 1956-ban részben rehabilitálták, a csecsenek és ingusok zöme vissza is tért hazájába, ám az újra felállított csecsen-ingus köztársaságnak nem adták vissza az 1944-ben Oszétiához csapott ingus területeket, cserébe viszont Groznij fennhatósága alá került Sztavropol megye Tyerek folyótól északra fekvő, főként kozákok lakta három járása.

A nyolcvanas évek végén, más szovjetunióbeli nemzetiségekhez hasonlóan az ingusok is az önállóság jelszavát - az 1924 és 1933 között már létezett Ingus Köztársaság visszaállítását - tűzték a zászlajukra. Reményeiknek tápot adott, hogy 1991 tavaszán az orosz parlament elfogadta a megtorlás áldozatául esett népek rehabilitálásáról szóló törvényt, amely kilátásba helyezte a deportálások előtti határok visszaállítását. Sőt 1992 júniusában az orosz legfelsőbb tanács - a lázadozó csecsenek meggyengítésének mögöttes szándékával is - jóváhagyta az önálló Ingus Köztársaság létrejöttét, anélkül azonban, hogy annak határait pontosan meghatározta volna.

Véres összecsapások törtek ki ilyen előzmények után az ingusok és az oszétok között 1992 októberében, amelyek nyomán az észak-oszétiai ingusok túlnyomó többsége - mintegy harmincezer ember - földönfutóvá vált. Az orosz szövetségi csapatok beavatkozása ellenére csak 1994-ben hallgattak el a fegyverek a térségben, ám közben a szomszédos Grúziához tartozó Dél-Oszétiából a vlagyikavkazi hatóságok támogatásával több tízezer oszét menekült települt át az elüldözött ingusok hátrahagyott házaiba. Az észak-oszét kormány az 1994-es rendezési megállapodás ellenére mindenféle bürokratikus akadályokkal hátráltatja az ingus menekültek visszatérését.

Bár az egyazon, vejnah nyelvcsoporthoz tartozó csecsenek és ingusok rokonok, e két nép között sem felhőtlen a viszony, aminek az a magyarázata, hogy az ingus politikai elit már a kilencvenes évek elején sem értett egyet Dzsohar Dudajev néhai csecsen elnök egyre radikálisabb függetlenségi törekvésével. Az Ingusföldet 2001-ben a Kreml által kikényszerített lemondásáig irányító Ruszlan Ausev - akinek tekintélyére jellemző, hogy Beszlanban személyesen tárgyalt a terroristákkal, majd 26 túszt hozott ki az iskolából - a politikai szeparatizmus helyett minél szélesebb gazdasági autonómiát igyekezett elérni; kiharcolta, hogy a köztársaság offshore státust kapjon, és meggátolta, hogy az ingusok nagy számban és szervezetten vegyenek részt a csecsenföldi háborúban, amit a csecsenek árulásként éltek meg.

Az ingus kormány hivatalos kívülállása mellett Ausev folyamatosan közvetíteni próbált Moszkva és a mindenkori csecsen elnök között, miközben Ingusföld amolyan természetes hátországuk lett a csecsen szakadároknak. Ugyanakkor a csecsen szélsőségesek nem tettek le arról, hogy elégedetlenséget keltsenek a kevésbé heves vérmérsékletűnek mondott ingusok között. Legutóbb júniusban törtek be csecsen fegyveresek Ingusföldre (HVG, 2004. június 26.), és mint utólag kiderült, a száz ember halálát okozó akció szervezői között ingus rendőrök is voltak. Elemzők szerint Ingusföldön azóta szimpatizálnak növekvő számban a csecsen szeparatistákkal, amióta a családi összefonódások ellenére rendkívül népszerű Ausevet 2002-ben az állambiztonsági szolgálat tábornoka, Murat Zjazikov váltotta fel. Zjazikov hatalomra kerülése óta jelentősen romlott a közbiztonság a köztársaságban, és egyre gyakoribbak az emberrablások.

A Kaukázus északi előterében lévő köztársaságok közül a tizennégy államalkotónak elismert nemzetiségen kívül több tucatnyi más etnikumnak is otthont adó Dagesztánt tartják a legveszélyesebb potenciális válsággócnak. A törékeny politikai stabilitás a legnagyobb nemzeti közösségek közötti hatalommegosztás írott és íratlan szabályain nyugszik. Így az alkotmány szerint a végrehajtó hatalmat a tizennégy tagú államtanács gyakorolja, ám az már csupán szokásjog, hogy a három legmagasabb közjogi méltóságot - az államtanács és a parlament elnöki posztját, valamint a kormányfői széket - mindig a három legnépesebb etnikum képviselője, egy avar, egy darg és egy kumik tölti be. Noha a Szovjetunió 1991-es széthullása után Dagesztánban is kiéleződtek a nemzetiségi ellentétek, eddig sikerült megőrizni a törékeny politikai egyensúlyt, ami sokak szerint kész csoda.

Viharos évek azonban voltak. 1992-ben előbb a lakok és a csecsenek között törtek ki kisebb összetűzések, majd néhány hónappal később a lakok és a közben szövetségeseikké lett csecsenek csaptak össze a kumikokkal. Hat évvel később pedig a lakok voltak azok, akik egy napra megszállták a fővárost, Mahacskalát, hogy tiltakozzanak nemzetiségi vezetőik őrizetbe vétele ellen. A két legnagyobb etnikai közösség, az avarok és a dargok között is vannak súrlódások. A dargok szerint az avarok számbeli fölényükkel visszaélve át akarják venni Dagesztán irányítását, míg az avarok rossz szemmel nézik, hogy a dargok népességen belüli arányuknál jóval nagyobb politikai hatalommal rendelkeznek mindenekelőtt abból kifolyólag, hogy képviselőjük, Magomedali Magomedov immár tizenhét éve a köztársaság első számú vezetője. Dagesztánban az azeri határ térségében élő lezgek is mozgolódnak, és a legradikálisabb erők, mint például a Lezg Nemzeti Front a dagesztáni és az azerbajdzsáni lezg területek önálló köztársaságban való egyesítését szorgalmazzák - egyelőre az Oroszországi Föderáción belül.

A többségükben ortodox keresztény oszétok kivételével muszlim (szunnita) lakosságú Észak-Kaukázusban - ahol a húszmilliónyi oroszországi muszlim egyötöde él - a Szovjetunió felbomlása óta az iszlám újjászületése zajlik. Történelmileg az iszlám befolyása a régióban éppen Dagesztánban a legerősebb, míg onnan nyugat felé egyre gyengül. Noha az észak-kaukázusi népek körében eredetileg a liberálisabb iszlám vallási iskolák hódítottak teret, a nyolcvanas évek vége óta egyre több hívet szerez a térségben a konzervatív vahabita tanok keményvonalas változata. Az ilyen fundamentalisták arányát az észak-kaukázusi muszlim népességen belül a különböző források 5-20 százalékra becsülik, közülük akár tízezren is lehetnek olyanok, akik fegyverrel is hajlandók terjeszteni az iszlám tanait.

A szélsőséges nézetek számára kiváló táptalajt teremt a súlyos szociális és gazdasági helyzet. Az észak-kaukázusi köztársaságok Oroszország legelmaradottabb régiói közé tartoznak, a munkanélküliség Dagesztánban eléri a 60, Ingusföldön a 32 százalékot, nem beszélve Csecsenföldről, ahol a munkaképes lakosság legalább háromnegyedének nincs állása. Állandó feszültségforrás, hogy az oroszországi átlagot meghaladó népszaporulat mellett kevés és drága a termőföld, így sok helyütt csak bűnözésből vagy az azzal határos seftelésből lehet megélni. Ugyanakkor a kaukázusi hagyományoknak megfelelően szinte minden háztartásban akad lőfegyver, ami különösen riasztó az olyan vidéken, ahol az egymásra rakódó etnikai, vallási és szociális ellentétek miatt akár egy banális piaci verekedés is bármikor pogrommá fajulhat. Igaz ez a hírekben ritkábban szereplő Karacsáj- és Cserkeszföldre, valamint Kabard- és Balkárföldre is, ahol az utóbbi években nem jegyeztek fel sem komolyabb etnikai összeütközést, sem terrorcselekményt. Ez persze nem jelenti azt, hogy az abház-adige népcsoporthoz tartozó kabardok és cserkeszek, illetve a türk nyelvű balkárok és karacsájok között harmonikus lenne az együttélés. A Kaukázus előterének legnyugatibb pontján, a dél-oroszországi Krasznodar megyébe enkláveként beékelődő Adigeföldön viszont már-már idilli a helyzet, ami alighanem annak köszönhető, hogy az államalkotó adige nemzet kisebbségben van az oroszokkal szemben.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Világ

Putyin keményít

Az újabb oroszországi terrortámadások megelőzése érdekében Vlagyimir Putyin orosz elnök a törvényhozói és végrehajtói...

A járvány hozta el Orbán Viktornak azt, amire mindig is vágyott

A járvány hozta el Orbán Viktornak azt, amire mindig is vágyott

A rák több mint 50 típusát mutatja ki egy új vérvizsgálat

A rák több mint 50 típusát mutatja ki egy új vérvizsgálat

Megöltek egy férfit Gödöllőn

Megöltek egy férfit Gödöllőn