Tetszett a cikk?

Míg a szunniták és - meglepetésre - a kurdok a január 30-ára kiírt iraki választás elhalasztását, a többségi síiták és a hozzájuk csapódó turkománok a szavazás megtartását követelik. Az etnikai-vallási ellentéteket tovább élező vita mögött a hatalomért folyó harc áll.

"Elképzelhetetlen, hogy az iraki társadalom jelentős és fontos része kimaradjon a politikai folyamatból" - jelentette ki Adnan Pacsacsi veterán politikus, miután múlt pénteken 15 szunnita és világi csoportosulás, illetve a két nagy kurd párt petíciót írt alá a január 30-ára kitűzött választások fél évvel történő elhalasztását követelve. Az aláírók szerint a szunnita többségű területeken olyan rossz a biztonsági helyzet, hogy az emberek aligha szavazhatnának félelem és fenyegetettség nélkül. A közleményhez Ijad Allavi ideiglenes kormányfő pártja, az Iraki Nemzeti Szerződés is csatlakozott, miközben maga a miniszterelnök a nyilvánosság előtt továbbra is a szavazás január végi megtartása mellett kardoskodik.

A válasz nem sokáig váratott magára: szombaton 42 síita és turkomán párt közleményben állt ki a választásnak a tervezett időben való megtartása mellett. Köztük a két legbefolyásosabb síita vallásos szervezet, a Dava Párt és az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsa (SCIRI) is, amelyek nagy valószínűséggel a pártlistás szavazás nyertesei lesznek. Nem enged a január 30-ai időpontból az ország legtekintélyesebb síita vallási vezetője, a közvetlen politizálástól magát távol tartó Ali al-Szisztáni ajatollah sem, így a választás elnapolásának - egyelőre - nem sok az esélye. A síiták azzal érvelnek, egyáltalán nem biztos, hogy fél év múlva alábbhagy az erőszak, sőt szerintük ez év elején jóval alkalmasabb volt a helyzet a szavazásra, mint most.

Úgy fest, hogy a gerillaháború és törvénytelenség által sújtott Irak a politikai rendezés tekintetében is megosztott. Ráadásul a választás kérdése egyre inkább zsákutcának tűnik, hiszen egyrészt háborús körülmények közepette valóban nem lehet szavazni, másrészt viszont ha a szunniták - akár az erőszak, akár egy esetleges általános bojkott révén - kimaradnak a szavazásból, az még közelebb visz az ország szétszakadásához.

A helyzet kuszaságát csak fokozza, hogy a választási bizottság egyik tagja közölte, a testület egyedül nem dönthet a halasztásról. Az időpontról - pontosabban arról, hogy január végéig választást kell tartani - ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott ideiglenes alkotmány rendelkezett. Így hát valószínűleg a világszervezet bevonásával lehet csak új dátumot találni - az ENSZ egyébként szintén azon a véleményen van, hogy az erőszak dúlta Irakban nem lehet az urnákhoz szólítani az embereket. A most megválasztandó, 275 fős parlament, illetve az általa kijelölt új kabinet feladata lenne a végleges alkotmány elfogadása, és a menetrend szerint a jövő év végéig újabb választást szerveznének, amelynek eredményeképpen alakulna meg Irak független, felelős kormánya.

A vita azonban nemcsak a kétségtelenül fontos szempontnak számító biztonsági helyzetről, hanem legalább ennyire a hatalomról is folyik. A 25 milliós lakosság 60 százalékát kitevő síiták szeretnék végre kezükbe kaparintani az ország irányítását. Elemzők szerint a síiták - élükön al-Szisztánival - úgy gondolják, itt a történelmi pillanat, hogy 80 év után az ország élére álljanak. Az első világháború után létrejött Irakban a kisebbségi szunniták gyakorolták a hatalmat egészen Szaddám Huszein tavalyi bukásáig. Sőt egyesek szerint 1300 évi sérelem érhet véget, amennyiben az iszlám - nem sokkal a vallás megszületése utáni - szakadása óta elnyomásban élnek a muszlimok körében kisebbséget alkotó síita arabok. Al-Szisztáni októberben fatvában, azaz vallási rendeletben tette kötelezővé a választáson való részvételt, amivel így szinte olyan kötelességek sorába emelte a szavazást, mint például a ramadán alatti böjt vagy a napi ötszöri imádkozás.

A lakosság 20 százalékát kitevő szunnita arabok nemcsak privilegizált helyzetük elvesztésétől, hanem az esetleges alárendelt szereptől is tartanak - valószínűleg ez a szunnita fegyveres ellenállás egyik oka is. Az ő esetükben persze komoly érv az erőszak is: az amerikaiak által félig szétlőtt, jelenleg kísértetvároshoz hasonlító Faludzsában, a harcok dúlta Moszulban vagy a Bagdadtól délre lévő, az amerikai-iraki offenzíva és a gerillák akciói miatt "a halál háromszögének" nevezett szunnita területen valószínűleg az átlagosnál is kisebb lehet a választási hajlandóság. A legtekintélyesebb vallásos szunnita pártok egyike, a Muszlim Imámok Szövetsége már ki is hirdette a választás bojkottálását. A világi pártok pedig azért csatlakoztak a tizenhetek felhívásához, mert attól félnek, hogy a vallásos síita pártok térnyerése marginalizálja a szekuláris erőket.

Váratlan fordulatnak számít, hogy az eddig gyaníthatóan inkább a januári választás mellett lévő két nagy kurd párt, a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) és a Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) is a halasztást kérte. A PUK és a KDP ugyanis jól szervezett erők, amelyeknek - a szunnitákkal ellentétben - nincs szükségük több időre a felkészülésre. Ráadásul a választással megerősíthetik hatalmukat a lényegében autonómiával rendelkező északi kurd területen, amelynek parlamentjét is megválasztják az ugyancsak január 30-án tartandó külön voksoláson.

Ám a kurdok is félnek attól - még ha talán kevésbé is, mint a szunniták -, hogy a síiták majd korlátok nélkül gyakorolják a hatalmat. Éppen ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy az ideiglenes alkotmány vétójogot biztosítson számukra az állandó alaptörvényt illetően, amit a síiták elleneztek. A kurdok többsége egyébként szunnita vallású, és bár Szaddám Huszein alatt a kurdokat is elnyomták, ők az egykori sorsközösség ellenére inkább gyanakvással tekintenek a síitákra, akiknek hatalomra jutásával - félnek egyes kurd politikusok - tovább erősödhet az iráni befolyás Irakban.

A kurdoknak azért is állhat érdekükben a halasztás, mert a parlamenti választással egyidejűleg szavaznak az ország mind a 18 tartományának a vezetőire is. Márpedig a kurdok maguknak követelik az északi Kirkukot és olajban gazdag környékét, ahova módszeresen költöztetik vissza a városból Huszein alatt erőszakosan kitelepített társaikat. A térség arab és turkomán lakossága azt állítja, hogy olyan kurdok is letelepednek, akik korábban nem is laktak Kirkukban vagy a szomszédságában. Nyilvánvaló, hogy minél később tartják a választást, a kurdoknak annál több idejük marad az etnikai arányoknak az arabok és turkománok kárára történő megváltoztatására.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!