Tetszett a cikk?

Folytatódni látszik a török gazdasági csoda: küszöbön áll az új készenlétihitel-megállapodás az IMF-fel, esnek a kamatok, és változatlan a gazdasági növekedés dinamikája. A kibontakozást segítette az Erdogan-kormánynak a kereskedelmet támogató regionális politikája is.

Tízmilliárd dolláros új készenlétihitel-megállapodás aláírása várható Törökország és az IMF között akár már április első felében - jelentette be a múlt csütörtökön Ali Babacan török gazdasági miniszter, jelezve, hogy az ország gazdasága továbbra is reménykeltő pályán marad. A három évre szóló megállapodás a februárban sikerrel befejeződött előző, 19 milliárd dolláros IMF-csomagot követi, amelynek révén Törökország - nemzetközi szakemberek számára is figyelemre méltó módon - kilábalt a 2001-es pénzügyi válságból és a második világháború utáni legsúlyosabb recessziójából.

Az aláírás azonban nem automatikus, Ankarának - az IMF újabb elvárásai szerint - tovább kell reformálnia a bankszférát, az adókat, a társadalombiztosítást és a beruházásösztönzést. További kihívás az agrárgazdaság racionalizálása: miközben a mezőgazdaság a munkaerő 30 százalékát foglalkoztatja, az ágazat 2003-ban csak 12 százalékban részesedett a hazai össztermékből (GDP). Tetemes a GDP 74 százalékára rúgó államadósság is, amelynek nagy része rövid lejáratú devizahitel. Mindez sebezhetővé teheti a gazdaságot, de tavaly a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 5,2 százalékára csökkent, a központi bank pedig a múlt héten ismét száz bázisponttal 15,5 százalékra mérsékelte az irányadó kamatot, amely tavaly év végén még 20 százalékos volt.

A kamatvágásokat az tette lehetővé, hogy a stabil pénzügyi helyzet következtében január 1-jén - a sikeres gazdaság jelképeként - bevezették az új török lírát, hat nullát levágva a régi, elinflálódott valutából. A bizalom jeleként az új pénz az utóbbi hetekben erősödött a dollárral szemben. Továbbra is kedvezőek az inflációs előrejelzések. A török gazdaság sikertörténetében egyébként éppen az infláció lefékezése volt a csodával egyenértékű fejlemény. Az áremelkedés több évtizeden keresztül meghaladta az évi 100 százalékot, a kilencvenes években még 150 százalék fölé is emelkedett, aztán pár évvel ezelőtt fordult a kocka. Tavaly pedig 30 év óta először 10 százalék alá, egészen pontosan 9,3 százalékig süllyedt.

Az infláció csökkenését biztató ütemű gazdasági növekedés kísérte. Az utóbbi három évben átlagosan évi 5 százalékkal nőtt a gazdaság, tavaly közel 9 százalékkal, és a várakozások szerint az idén is 6-7 százalékos lesz a bővülés. Ráadásul a GDP 30-50 százalékára taksálják a feketegazdaságot, amelynek kifehérítése egyébként érdeke a kormánynak is az elmaradó adóbevételek miatt. Eközben a munkanélküliség tíz százalék körül mozog, ami kisebb az Európai Unió átlagánál. Igaz, az állástalanok aránya egyenetlenül oszlik el: a keleti, főként kurdok lakta vidékeken a munkaképesek 60-70 százalékának nincs állása.

Sokan a gazdaság talpra állását Recep Tayyip Erdogan 2002-ben hivatalba lépett, iszlámbarát kormánya érdemének tudják be. Ám a javuló tendencia elsősorban annak a gazdasági programnak köszönhető, amely még az előző kormány idején került elfogadásra. A program készítője Kemal Dervis volt, aki 1987 és 1991 között a Világbank közép-európai igazgatójaként vett részt a térség gazdaságainak átalakítását előirányzó tervek kidolgozásában. Dervis 2001-ben a Világbank egyik elnökhelyettesi székét hagyta ott az akkori ankarai kormánykoalíció meghívására, és állt a gazdasági csúcsminisztérium élére.

Bár Törökország elvileg a nyugati gazdasági világrendhez tartozott, a gyakorlatban az állam túlzottan rátelepedett a gazdasági és társadalmi életre. Ennek következményeként a kormányok és politikusok ellenőrizetlenül szórták a pénzeket és juttatásokat, a nyolcvanas-kilencvenes években pedig hihetetlen méreteket öltött a korrupció. Dervis programja szigorúan ellenőrzött költségvetést írt elő, s megszüntették az állami garanciát a magánbankokban elhelyezett takarékbetétekre.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az Erdogan vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) - kényelmes parlamenti többségével - a korábbi politikai viták és egymást követő, ingatag koalíciók után stabil kormányzást valósított meg, folytatva a Dervis-program által előírt feladatokat. Rosszul gazdálkodó bankokat vontak állami ellenőrzés alá, elárverezték a tönkrement pénzintézetek tulajdonosainak ingatlanait, és amennyire lehetett, behajtották a tartozásokat. Az állami bankok számára ugyanakkor a politikától független működési feltételeket teremtettek, amelyek segítségével például a legnagyobb állami bank, a Ziraat Bankasi történelme folyamán először 2004-ben mutatott ki nyereséget.

Folytatódott a privatizáció, aminek köszönhetően Törökországban az állami szektor aránya az 1980-as 60 százalékról mára 20 százalékra csökkent. A magánosítás területén 2005 fontos év lesz, az állami szektor aránya 10 százalék alá eshet. Várhatóan két óriás kerül eladásra: a dohánytermékek és alkoholos italok monopóliumát kézben tartó Tekel Isletmesi és a TÜPRAS olajfinomító.

A gazdasági fellendülés folytatódásában szerepet játszott a török kormány racionális és hatékony regionális politikája. A történelmi rivális Törökország és Oroszország szoros kapcsolatokat alakított ki: külkereskedelmi forgalmuk tavaly elérte a 10 milliárd dollárt, ami az idén a felével is tovább nőhet. Ankara változtatott a délkeleti szomszédjaival való viszonyán is. Kimaradt az iraki háborúból, és annak kedvezőtlen hatása helyett soha nem tapasztalt méreteket öltöttek a Törökország és Észak-Irak közötti gazdasági kapcsolatok: tavaly 1,8 milliárd dollárt tett ki az Irakba irányuló török export. A háború miatt a turisták sem kerülték el Törökországot, az idegenforgalom 2004 első kilenc hónapjában 12,6 milliárd dollárt hozott a konyhára.

Persze talán a legkomolyabb siker Törökország számára az Európához való közeledés elismerése volt. Bár az EU-tagországok közvéleményének a többsége általában véve ellenzi a török csatlakozást, a tény, miszerint Ankara - az idén októberre - dátumot kapott a tagsági tárgyalások megkezdésére, elég volt arra, hogy a nemzetközi pénzügyi központok bizalmat előlegezzenek Törökországnak.

TARIK DEMIRKAN

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Világ

Amerikai rémkép

"Az amerikai gépek Isztambult bombázzák, Törökország keleti végein a hadsereg elkeseredetten védekezik az...

Az építőipar megúszhatja a válságot, de nem kizárt a teljes leállás

Az építőipar megúszhatja a válságot, de nem kizárt a teljes leállás

Varga Judit a kvótaperről: Felháborító, hogy bíróság elé citálták Magyarországot

Varga Judit a kvótaperről: Felháborító, hogy bíróság elé citálták Magyarországot

Éhínséggel fenyegetnek a világjárvány miatti exportkorlátozások

Éhínséggel fenyegetnek a világjárvány miatti exportkorlátozások