Tetszett a cikk?

Lassan elkezdődött a fegyveres milíciák leszerelése a hosszú polgárháborúból kilábaló Kongó keleti tartományaiban, ám továbbra sem világos, hogy megtartják-e a nemzetközi béketervben rögzített időben az első szabad választásokat Afrika harmadik legnagyobb országában.

Négyezer milicista leszerelését kezdte meg a Kongói Demokratikus Köztársaság (az egykori Zaire) északkeleti, Ugandával határos Ituri körzetben az átmeneti kormány az ENSZ békefenntartó missziójának (MONUC) a közreműködésével március derekán. A Kongói Nép Fegyveres Erői (FAPC) elnevezésű gerillaszervezet március elején a térségben tevékenykedő összesen hét milícia közül elsőként állapodott meg arról a központi hatóságokkal, hogy a tavaly szeptemberben elfogadott leszerelési és beilleszkedési program keretében harcosai kollektívan leteszik a fegyvert, hogy azután az úgynevezett tranzitközpontban eldöntsék, tovább szolgálnak-e a törvényes kongói hadseregben, vagy inkább a civil életben próbálnak szerencsét. Igaz, a tervezett ütemben a FAPC gerilláinak az ügyintézése akár másfél hónapig is eltarthat, miközben a többi milíciában becslések szerint továbbra is 11 ezer harcos áll fegyverben, ráadásul sokuknak annyi vaj van a fején, hogy az igazságszolgáltatástól való félelmükben hallani sem akarnak önkéntes megadásról.

Az ENSZ berkeiben mégsem alaptalanul beszélnek sikerről. A milíciák lefegyverzése a 2002-es pretoriai egyezménnyel elindított kongói békefolyamatnak, a gyenge központi kormányzat és a hatalmas távolságok miatt is önállósult régiókra szakadozott, 50 milliós ország stabilizálásának is legfontosabb előfeltételévé vált. Márpedig az Ituri folyó és a Mobutu (egykori Albert)-tó vidéke az 1998-ban kirobbant, öt éven át tartó kongói polgárháború legkegyetlenebb öldökléseinek helyszíne volt, emberjogi szervezetek szerint a törzsi villongásokban összesen ötvenezer embert gyilkoltak le, és félmillióan voltak kénytelenek elhagyni otthonukat.

Az ásványi nyersanyagokban - elsősorban aranyban, gyémántban - és fában gazdag Ituriban csak december közepe óta 90-100 ezer ember lett földönfutóvá az Uganda által támogatott lendu és a hema törzsek közötti összetűzések következtében, február 25-én pedig kilenc bangladesi ENSZ-békefenntartót öltek meg a tartományban. Véletlen egybeesés, de a 2002-ben felállított Nemzetközi Büntető Bíróság éppen március 15-én tartotta első meghallgatását a Kongóban, mindenekelőtt Ituri körzetben elkövetett, emberiség elleni bűncselekmények ügyében.

Nincs nyugalom az Ituritól délre, Kelet-Kongó másik válsággócában, Kivu tartományban sem, ahol tavaly kora nyáron kiújultak az etnikai összecsapások a szomszédos Ruandában és Burundiban élő tuszi népcsoporthoz tartozó kongói banyamulengék, illetve a nevükben fellépő Tömörülés a Kongói Demokráciáért (RCD) lázadó csoport és a helyi lakosság között. Egyidejűleg aktivizálódtak a legszélsőségesebb hutu milícia, az Interahamwe és a több hutu frakciót tömörítő Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők (FDLR) Kelet-Kongóban menedékre lelt maradványai. Ezek a Kivuban legalábbis hallgatólagosan megtűrt szabadcsapatok - amelyek soraiban összesen 8-10 ezren harcolnak - a tuszi kisebbség vezette ruandai kormány szerint főszerepet játszottak az 1994-es népirtásban, amikor 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le.

Nem csoda, ha Kigali jogot formál arra, hogy akár nyugati szomszédja területén is lecsaphasson rájuk, ami folyamatos feszültséget okoz Kongó és Ruanda viszonyában, sőt az afrikai Nagy-tavak egész térségében. Nem véletlen, hogy miközben 10 ezer katonával erősítették meg a Kelet-Kongóban állomásozó kormánycsapatokat, az ENSZ is másfélszeresére növelte kéksisakosainak a számát, így a világszervezet legnagyobb békefenntartó műveletében már csaknem 17 ezer fegyveres vesz részt. Ennek ellenére azonban az ENSZ emberi jogi koordinációs irodájának (OCHA) egy minapi jelentése szerint még mindig 220 civil kelet-kongói, zömmel tuszi van kitéve a hutu milíciák támadásainak, mindennaposak az emberrablások, a fosztogatás és a nemi erőszak. Ha az óriási MONUC-kontingens sem tudja normalizálni az állapotokat Kongóban, az a világszervezet egész békefenntartó tevékenységének a hitelét alááshatja.

Az ENSZ égisze alatt kidolgozott rendezési terv júniusban többpárti választások megtartását irányozza elő. Kofi Annan, a világszervezet főtitkára a napokban a kongói békefolyamatot értékelve az alkotmánymódosítások és a választási törvény mielőbbi elfogadását sürgette. A kétkamarás parlament felsőháza ugyanis a március 15-ére kitűzött eredeti határidőre nem szavazta meg a szükséges alkotmánymódosításokat. A késlekedésért Joseph Kabila elnököt, a Mobutu Sese Seko diktatúráját 1997-ben megdöntő, majd 2001 elején meggyilkolt Laurent Kabila fiát teszik felelőssé, az apja örökébe lépett politikus viszont az átmeneti kormányra mutogat, amely valóban nehézkesen működik, hiszen a kongói megbékélési folyamat minden fontos résztvevője képviselteti magát benne, így a négy alelnök mellett harmincöt miniszternek és huszonöt miniszterhelyettesnek kell megtalálnia a közös hangot egymással.

Csak idő kérdése egyébként a választások megrendezése, és ezzel a fő politikai erők is tisztában vannak. A 2002 tavaszán Kabila támogatására létrehozott Néppárt az Újjáépítésért és a Fejlődésért (PPRD) például már tavaly nyáron megkezdte a felkészülést a kampányra, legalábbis elemzők erre a következtetésre jutottak, amikor az államfő egyik bizalmi embere, az addig kommunikációs miniszterként és egyben a kormány szóvivőjeként fungáló Vital Kamerhe vette át a párt irányítását. Kabila táborában a Jean-Pierre Bemba alelnök vezette Kongói felszabadítási Mozgalmat (MLC) tekintik a legkomolyabb ellenfélnek. Az egyik legerősebb lázadócsoportból politikai párttá szelídült MLC-ben a korábbi mobutista nómenklatúra számos ismert alakja felbukkant, ami lehetőséget teremt Kabiláéknak arra, hogy a Mobutu-rezsim bűneinek felidézésével próbálják kompromittálni riválisaikat. Az úgynevezett nem fegyveres ellenzék, élén Arthur Zahidi Ngoma alelnökkel, annyira szétforgácsolt, hogy aligha jelent kihívást a PPRD számára.

Nem kis fejtörést okoz azonban a kongói közvélemény tekintélyes része által Ruanda ötödik hadoszlopának tartott RCD, amelynek vezetője, Azarias Ruberwa alelnök. Az RCD Kelet-Kongón kívül nem számíthat szavazatokra, ezért Ruberwa a banyamulenge kisebbség jogait egy olyan politikai megállapodással szeretné körülbástyázni, és ezért külföldön is keményen lobbizik, amely a csaknem az első szabad, többpárti választások eredményétől függetlenül minden jelentős politikai erőnek helyet biztosítana a jövendő kormányban, amit persze a valószínűnek látszó győzelmük tudatában Kabiláék mereven elutasítanak.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Fasiszta diktátorként ábrázolja Orbánt egy holland újság

Fasiszta diktátorként ábrázolja Orbánt egy holland újság

A magyar kormány is aláírta a felhatalmazási törvényt elítélő nyilatkozatot

A magyar kormány is aláírta a felhatalmazási törvényt elítélő nyilatkozatot

Tizenhárom EU-ország kéri a magyar felhatalmazási törvény vizsgálatát

Tizenhárom EU-ország kéri a magyar felhatalmazási törvény vizsgálatát