A két ország közötti feszültség enyhülésének kezdetét jelentheti a felső szintű kínai-japán megbeszélés, amelynek a hét végi Ázsia-Afrika csúcs adott fórumot. A két földrész képviselői eközben főként új stratégiai partneri viszony kialakításában állapodtak meg.

"Megerősítettük, hogy egymás múltbeli hibáinak bírálata, az ellenséges érzelmek elmérgesítése helyett a barátság fejlesztéséért kell erőfeszítéseket tennünk" - mondta Koizumi Junicsiro japán miniszterelnök a múlt szombaton, miután Dzsakartában a kínai elnökkel, Hu Csin-taóval folytatott megbeszélést. A két politikus a több mint száz ország és nemzetközi szervezet vezetőinek részvételével zajló Ázsia-Afrika csúcsértekezlet "oldalvizén" ült tárgyalóasztalhoz, mégpedig abban a reményben, hogy találkozójuk az első lépés lehet a két ország mélyponton lévő kapcsolatainak normalizálása felé.

Ahhoz, hogy utóbb végül "jégtörőnek" minősíthessék az eszmecserét, nagyban hozzájárult Koizumi gesztusa: még múlt pénteken nyilvánosan bocsánatot kért azért a "hatalmas kárért és szenvedésért, amelyet Japán a múltban, a gyarmati uralom és agresszió idején számos országban, főleg ázsiai nemzeteknek okozott". Szavaival nemcsak az áldozatokat követte meg, hanem talán azoknak is némi elégtételt szolgáltatott, akik Kínában éles bírálattal, sőt harcias tüntetésekkel fogadták a tokiói oktatási minisztérium néhány héttel ezelőtti döntését, amellyel a 20. század első felének történelmét Peking szerint hamis színben feltüntető tankönyvekre adta áldását (HVG, 2005. április 16.).

Japán bűntudatának - figyelmeztetett Hu Csin-tao - tettekben is meg kell nyilvánulnia, majd hozzátette: a nézeteltéréseket párbeszéd útján kell rendezni. Sürgette, Tokió tartsa magát ahhoz a kötelezettségvállalásához, hogy nem támogatja Tajvan függetlenségét, amire Macsimura Nobutaka japán külügyminiszter már másnap reagált a Fuji televízióban, hangoztatva: hazája továbbra is az "egy Kína" elvét követi külpolitikájában. A feszültség enyhülésének jele lehet, hogy Dzsakartában Koizumi már nem követelt bocsánatkérést a kínai tüntetésekért, és azoknak a károknak a megtérítését sem szorgalmazta, amelyeket a demonstrálók a szigetország diplomáciai képviseleteinek épületeiben tettek, Peking pedig kampányt indított a korábban a hatóságok hallgatólagos hozzájárulásával rendezett tiltakozó akciók elcsitítására.

Japánnak aligha volt más választása, mint hogy engedményeket tegyen Kínának. A szigetország ugyanis az ENSZ tervezett reformja keretében (HVG, 2004. december 11.) esélyes a Biztonsági Tanács állandó tagságára, de ez az elképzelés korántsem talált egyöntetű támogatásra Ázsiában, és a leghatározottabban éppen Peking ellenzi. Tokió mindenesetre a dzsakartai fórumot is igyekezett arra felhasználni, hogy támogatókat szerezzen vállalkozásához, és ezért - mint bebizonyosodott - kész bizonyos anyagi áldozatra is. Aligha kétséges ugyanis, hogy elsősorban politikai indítékok húzódnak meg az adakozókedv mögött, amelyről Koizumi miniszterelnök tett tanúbizonyságot a csúcson. Előbb azt jelentette be, hogy hazája 2008-ig megkétszerezi, vagyis 1,6 milliárd dollárra növeli az afrikai országoknak szánt fejlesztési segélyek összegét, majd, miután látogatást tett a szökőár sújtotta indonéziai Aceh tartományban, közölte: Tokió továbbra is anyagi hozzájárulást nyújt a természeti csapás okozta károk helyreállításához.

Kofi Annan főtitkár is kampányolt az ENSZ tervezett reformja mellett a japán-kínai egyeztetésnek fórumot biztosító Ázsia-Afrika csúcstalálkozón, ahol azonban nem ez volt a fő téma, hanem a két földrész közötti együttműködés elmélyítése. A kínai és a japán vezetők mellett többek között a dél-afrikai, a pakisztáni, a nigériai, az afgán államfő és az indiai miniszterelnök is ott volt az értekezleten, amely az el nem kötelezettek mozgalmának alapjait megteremtő bandungi konferencia 50. évfordulóján zajlott (lásd Elkötelezett el nem kötelezettek című írásunkat), de a szervezők értékelése szerint több volt egyszerű ünnepi megemlékezésnél és puszta eszmecserénél.

A Föld népességének közel háromnegyedét képviselő politikusok megállapodtak abban, hogy "a két kontinenst összekötő híd" megteremtése érdekében létrehozzák az Új Ázsiai-Afrikai Stratégiai Partnerséget (NAASP). A kezdeményezés elsősorban a kereskedelmi, beruházási, idegenforgalmi és technológiai együttműködést hivatott erősíteni, de olyan globális problémákkal is fel kívánja venni a közös harcot, mint a terrorizmus, a fegyveres konfliktusok, a tömegpusztító fegyverek terjedése, a szegénység vagy a szervezett bűnözés. A részt vevő államok külügyminiszterei kétévente találkoznak, csúcsértekezletet pedig minden negyedik évben - legközelebb 2009-ben Dél-Afrikában - tartanak.

A főként a gazdasági együttműködés fontosságát hangsúlyozó nyilatkozat azt az álláspontot látszik igazolni, hogy az NAASP a földrészek közötti egyetértés demonstrálásán túl lehetőséget adhat a feljövőben lévő gazdasági erőközpontoknak új stratégiai partnerek felkutatására is. Hiszen egyrészt olyan államok vannak a résztvevők között, mint például a Föld két legnépesebb országa, a világ 7., illetve 12. legnagyobb, rohamléptekkel növekvő gazdasága, a nyersanyagokra és energiahordozókra éhes Kína és India, másrészt pedig a tehetősnek ugyan nem mondható, de olajtartalékai folytán a világpiacra is hatni képes Nigéria, Angola vagy Algéria.

Az összesen 3,5 milliárdos lélekszámú, tavaly együtt 3000 milliárd dolláros nemzeti összterméket felmutató ázsiai országok és a tőlük messze lemaradó, egymilliárd lakosukra 2004-ben mindössze 633 milliárd dolláros GDP-t elért afrikai államok gazdasági kapcsolatainak növekvő fontosságát számos tény bizonyítja. India és Afrika kereskedelmének összértéke 1991 óta például csaknem a háromszorosára, 890 millióról 2,4 milliárd dollárra nőtt, de Kína még ennél is nagyobb aktivitást mutatott ezen a "fronton": afrikai export-import forgalma tavaly 29,5 milliárd dollár volt, 60 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban. Peking - miközben afrikai elkötelezettségét azzal is jelzi, hogy egy éve békefenntartókat küldött a polgárháború sújtotta Libériába - tavaly 2 milliárd dolláros kedvezményes hitellel biztosította be magának a részvételt egy angolai tengeri olajmező kiaknázásában, másfél éve pedig elengedte 31 afrikai ország összesen 1,3 milliárd dolláros adósságát.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Az ellenzéki Nyirati Klára lett a bajai polgármester

Az ellenzéki Nyirati Klára lett a bajai polgármester

Ködbe borul Nyugat-Magyarország

Ködbe borul Nyugat-Magyarország

Kaczynski marad: a gyerekpótlék fontosabb, mint a jogállam

Kaczynski marad: a gyerekpótlék fontosabb, mint a jogállam

Orbánnak egy nőt is jelölnie kell EU-biztosnak

Orbánnak egy nőt is jelölnie kell EU-biztosnak

Apró közúti torpedó lett Bulgária első saját villanyautója

Apró közúti torpedó lett Bulgária első saját villanyautója

Zalaegerszeg fideszes maradt

Zalaegerszeg fideszes maradt