Elkerülte az előrehozott választásokat Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, ám két koalíciós partnerének nyomására kormányátalakításra kényszerült alig egy évvel a ciklus lejárta előtt.

Újrakeverte kártyáit Silvio Berlusconi olasz kormányfő, és a múlt szombaton változatlan koalícióval alakított ismét kormányt. "Új szakasz kezdete" - foglalta össze tömören a múlt szerdán lemondott, majd Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök által két nappal ezután a kormányalakításra ismét felkért politikus újrarajzolt kabinetjének célkitűzését. A hivatali esküt kormányának tagjaival együtt még aznap letett 68 éves Berlusconi rögvest visszautasította azokat az ellenzéki kritikákat, hogy a korábbi koalíciós partnereinek a részvételével felálló újdonsült kabinet valójában fotókópiája a réginek, az átalakítás pedig kizárólag propagandacélokat szolgált.

Kétségtelen, a legfontosabb tárcák - gazdasági, külügyi, belügyi és védelmi - élén nem történt változás, maradtak a régi arcok, a 25 fős kabinetnek mindössze négy minisztere cserélődött le. A kormánykoalíciót az április eleji helyhatósági választásokon elszenvedett megsemmisítő vereség - az érintett 14 tartományból 12-ben az ellenzéki baloldal győzött - rendítette meg. A súlyos népszerűségvesztést tükröző választási kudarc miatt elsőként a Berlusconi vezette Forza Italia legkisebb szövetségesének számító kereszténydemokraták (UDC) emeltek szót, nem elégedtek meg a kormányfő által javasolt apró változtatásokkal, határozott irányvonalváltást követeltek. Berlusconi ódzkodása láttán aztán a kereszténydemokraták kiléptek a koalícióból, ám - kiskaput hagyva maguk mögött - külső támogatásukról biztosították a kormányt.

A helyzet már komolyabbá vált, amikor a legnagyobb koalíciós partner, a Gianfranco Fini külügyminiszter vezette jobboldali Nemzeti Szövetség (AN) is csatlakozott a kereszténydemokratákhoz, és már együtt követeltek átfogó változtatásokat. Mindketten Berlusconit okolták a vereségért, azt állítva, hogy a kormányfő nem teljesítette 2001-es megválasztásakor tett adócsökkentési és gazdaságélénkítési ígéreteit, engedett viszont az ország föderatív átalakítását erőltető, Umberto Bossi vezette Északi Liga (LN) tavaly már alkotmánymódosítást is eredményező követelésének (HVG, 2004. október 30.), amelylyel a koalíció ellen fordította a déli szavazókat. Olyan, a gazdaság versenyképességének növelését, a családok jövedelemviszonyainak a védelmét, a déli országrész felzárkóztatását célzó programot követeltek, ami esélyt jelenthet a jelenlegi - az ellenzéki baloldal megerősödését mutató - politikai erőviszonyok megfordítására a jövő májusban esedékes parlamenti választásokig.

A második világháború befejezése óta a leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányt vezető Berlusconi - szokásához híven - ezúttal is ügyesen taktikázott, mindkét koalíciós partnerének odadobott némi koncot, miközben nem feledkezett meg a kormányon belül saját pozíciójának további megerősítéséről sem. Mindjárt azzal kezdte, hogy a miniszterelnök-helyettesi posztját feladó kereszténydemokrata Marco Follini helyére régi harcostársát Giulio Tremontit tette meg. A lépés újabb konfliktushelyzetet teremt a lapzártánk után - ha formálisan is, de - bizalmi szavazás elé néző koalíción belül. Tremontit tavaly júliusban Fini nyomására távolította el a gazdasági csúcsminiszter posztjáról Berlusconi, most pedig a külügyi tárcát irányító koalíciós politikussal azonos rangra, egyik helyettesévé emelte. Akkor Tremonti volt az áldozata a Fini által a kormányfő pártjának, a Forza Italiának gyenge európai parlamenti, majd önkormányzati választási szereplése miatt kirobbantott belpolitikai válságnak.

Kemény kritikával illette a köztudottan utódjával is rossz viszonyban lévő Tremonti megjelenését - a brüsszeli megbízatásának lejártával hazatért, és a baloldal élére állt - Romano Prodi, aki szerint éppen az ő téves gazdaságpolitikája a felelős a jelenlegi gazdasági bajokért. Ma már ott tart a helyzet, hogy a gazdaság az év első negyedében recesszióba került, egyre magasabb a kereskedelmi hiány, az üzleti bizalmi index pedig közel kétéves mélypontra süllyedt. Nem is szólva a maastrichti feltételt, a hazai össztermék (GDP) 3 százalékát meghaladó költségvetési hiányról. Elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy az újdonsült miniszterelnök-helyettessel Bossiék kormányon belüli pozíciója megerősödik, hiszen Tremontit az LN-hez közel állóként tartják számon. Pedig mind az AN, mind pedig a kereszténydemokraták azt akarták elérni, hogy a három miniszteri poszttal rendelkező Bossi-párt politikai súlyának megfelelő helyre szoruljon vissza. Befolyásukat ennél is kiterjedtebbnek vélik, hiszen a kormányban kilenc miniszter is a párt "szülőhazájának" számító lombardiai régióból származik.

Finit ezek után azzal próbálta kiengesztelni Berlusconi, hogy pártjára osztotta az eddig független politikus által betöltött, a jövőben kiemelten kezelt egészségügyi miniszteri posztot. Ily módon az AN képviselete immáron hét tárcára terjed ki. Emellett a kormányfő teljesítette külügyminisztere egyik legfőbb követelését, a szegényebb déli országrész gazdasági felzárkóztatásának céljából egy új minisztérium felállítását határozta el. Persze a fejlesztési és területi kohéziós tárca élére már saját pártbelijét, a korábbi gazdasági miniszterhelyettest nevezte ki. A kereszténydemokraták - miközben a négyből egy tárcát elveszítettek - azzal vigasztalódhattak, hogy Berlusconi rájuk osztotta az addig egy pártjához tartozó politikus által irányított kulturális tárcát. Az új miniszter nem más, mint az eddig a kormányon belül az európai ügyekért felelős tárca vezetője, az ultrakonzervatív megjegyzései miatt EU-biztosi jelöléséből kényszerűen visszahívott Rocco Buttiglione.

Hatalmát ugyan megőrizte Berlusconi, ám kormányának kilátásait illetően az elemzők meglehetősen borúlátók: annál is inkább, mert radikális változtatások keresztülvitelére jószerével nincs idő. A hosszú nyári szünetet, az őszi költségvetési időszakot, majd a karácsonyi szünetet figyelembe véve alig 60-70 nap marad az új kormány által még el sem készített program parlamenti megvitatására és elfogadtatására, megvalósításáról nem is beszélve. Nem véletlen, hogy még a Berlusconi család érdekeltségébe tartozó Il Foglio napilap is úgy fogalmazott: "A kormányfőnek inkább meg kellett volna kockáztatnia az előrehozott választásokat, mintsem belemenni egy újabb, mélyen megosztott, súlyosan sérült koalícióba, amely híján van a közös politikai platformoknak."

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Mogyoróültetvényeket telepítene az agrárminiszter Magyarországra

Mogyoróültetvényeket telepítene az agrárminiszter Magyarországra

Anyamedve ölte meg a nyárádmagyarósi jegyzőt

Anyamedve ölte meg a nyárádmagyarósi jegyzőt

Megint drónok miatt kellett lezárni Ferihegyet

Megint drónok miatt kellett lezárni Ferihegyet

Mindig inkognitó módban böngészne? Ezt tegye

Mindig inkognitó módban böngészne? Ezt tegye

Hosszú nevet vált a Vodafone

Hosszú nevet vált a Vodafone

Harry herceg teljesen elérzékenyült, mikor felidézte Meghan Markle terhességét

Harry herceg teljesen elérzékenyült, mikor felidézte Meghan Markle terhességét