Történelmi jelentőségű, hogy megalakult a síita vezetésű kormány Irakban, de rendkívül kemény diónak tűnik az új alkotmány elfogadása és a polgárháborúval fenyegető ellenállás visszaszorítása. Az egyelőre foghíjas kabinetnek arra is ügyelnie kell, hogy ne kezdjen tisztogatásokba a szunniták ellen.

Háromhavi huzavona után a bagdadi parlament múlt csütörtökön jóváhagyta Irak több mint fél évszázad után először demokratikusan választott kormányát. Ám a január 30-ai választás óta eltelt időszak is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Irak etnikailag és vallásilag megosztott csoportjai - elsősorban is a többségi síiták, illetve a kisebbségi szunniták és kurdok - minden poszt betöltésében dűlőre jussanak. Így hiába állapodtak meg abban, hogy a síita Ibrahim Dzsafari vezette kabinetnek 17 síita, 8 kurd, 6 szunnita és egy keresztény tagja legyen, öt kulcsfontosságú tárca élére és két miniszterelnök-helyettesi posztra továbbra sincs kompromisszumos jelölt.

Lapzártánkig még mindig nem volt állandó vezetője például a kulcsfontosságú olajügyi, a védelmi és az ipari minisztériumnak. A szunnita politikusnak szánt védelmi tárcát maga a kormányfő vezeti átmenetileg, az olajügyeket pedig ügyvivőként Ahmed Csalabi, az új kormány egyik miniszterelnök-helyettese irányítja. Az utóbbi megbízatás azért is különös, mert az Irak 2003-as amerikai inváziója után száműzetésből hazatért, világi síita Csalabi népszerűtlen az irakiak körében. Ráadásul a Jordániában banki csalás vádjával még 1992-ben elítélt, az amerikai védelmi minisztérium kegyeiből tavaly kiesett Csalabinak semmilyen tapasztalata sincs az olajszektorban. Talány, hogy milyen szerepe lesz az iraki kőolajvagyon kiaknázásában érdekelt amerikai vállalatokkal folytatandó tárgyalásokon.

Ha ígéretéhez híven a következő napokban sikerül is betölteni a kormány üresen maradt helyeit, az 58 éves, orvos végzettségű, vallásos Dzsafari nehézségei korántsem szűnnek meg. A 12 hét alatt összegyúrt kabinetnek elvben mindössze 15 hete maradt a korábban kitűzött augusztus 15-ei határidőig, hogy a parlamenttel jóváhagyassa az ország új, végleges alkotmányát. Araboknak és kurdoknak, szunnitáknak és síitáknak, vallásos és világi politikusoknak több olyan kérdésben kéne megegyezniük, amelyek alapvetően meghatározzák Irak jövőjét. Például: az alkotmányban mekkora szerepet kapjon az iszlám; a síita vezetésű kormányok szabadon alkalmazhatják-e az iszlám törvénykezését, a sáriát; hogyan osszák el a hatalmat és az olajjövedelmeket a központi és a regionális kormányok között; hol húzzák meg a határokat a föderatív Irakban; és hova tartozzék Kirkuk, az északi olajközpont, amelyre arabok és kurdok egyaránt igényt tartanak.

A szűnni nem akaró gerillaháború talán még ezeknél a problémáknál is komolyabb kihívást jelent. Az elhúzódó kormányalakítás következményeként elveszettnek látszik a januári választás utáni euforikus hangulat. Akkor nyolc és fél millió szavazó dacolt az erőszakkal, hogy leadhassa voksát, de a hatalmi acsarkodásból ismét a gerillák kovácsoltak politikai tőkét. Egy amerikai tábornok beismerte, az ellenállás olyan erős, mint egy éve volt, a napi támadások száma megint eléri a hatvanat.

A kormány parlamenti jóváhagyása óta lapzártánkig csak Bagdadban másfél tucat, autóba rejtett pokolgép robbant, többtucatnyi halálos áldozatot követelve. Ez alatt az öt nap alatt százan vesztették életüket az országszerte végrehajtott merényletekben. A kurdok és a síiták elleni támadások egyre nyilvánvalóbb célja, hogy az évszázadok óta először hatalomra jutó síiták vezette kormánnyal szemben szunnita felkelést szítsanak. Az al-Káida iraki szárnya néhány nappal a kormány megalakítása előtt halállal fenyegette meg azokat a szunnitákat, akik csatlakoznak a kormányhoz.

Az ellenállást fokozni fogja - vélik megfigyelők -, hogy a Szaddám Huszein alatt élvezett hatalmi pozícióból csak statisztaszerep maradt a szunniták számára. Talán az ellenállás erejét jelzi, hogy a kormányról szóló múlt heti szavazáskor a 274 fős parlament majd harmada hiányzott. Nem sikerült Dzsafarinak az a törekvése sem, hogy nemzeti egységkormányt hozzon létre. A Dava Párt és az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsa (SCIRI) alkotta síita szövetség és a kurd blokk által megalakított kormányhoz ugyanis nem csatlakozott Ijad Allavi volt ideiglenes kormányfő frakciója.

Az amerikaiak által tavaly kinevezett Allavi ugyan szintén síita, de világi, és valamikor baathista volt. Többször is tárgyalásokat kezdeményezett a szunnita felkelőkkel, elsősorban is a törzsi vezetőkkel, hogy bevonja őket a politikai folyamatba, és leválassza őket a szélsőséges iszlámistáktól, például a kormányalakítás után még több vérontással fenyegetőző Abu Muszab al-Zarkavi csoportjától. Félő, hogy Allavi ellenzékbe vonulásával a síita befolyás alatt lévő kormány még nehezebben áll majd ellen a szunnitákkal szembeni tisztogatások kísértésének.

A síita vallásos pártok, de különösen a SCIRI azt követelik, hogy a hadsereg, a rendőrség és a hírszerzés vezetését tisztítsák meg az egykori baathista elemektől. Irak elfoglalása után ezt az utat követte Paul Bremer volt amerikai helytartó is, feloszlatva például nemcsak a Baath Pártot, de a félmilliós hadsereget is, mára azonban az amerikai hozzáállás teljesen megváltozott. Az újjáalakuló iraki biztonsági erők több száz egykori baathista tisztet vettek fel, akik az amerikaiak szerint nem is végeznek rossz munkát.

A szunnita tisztek kémkednek az ellenállásnak - vélik a Huszein-diktatúra alatt üldözött síiták és kurdok egyaránt. Éppen ezért azt követelik, hogy a védelmi és - a síita irányítás alá került - belügyi tárcát mindenképpen tisztítsák meg az előző rezsim híveitől. Ezt nyíltan meg is fogalmazta a SCIRI vezetője, Abdul Aziz al-Hakim, aki nem vállalt posztot az új kormányban. Sőt egyes síita és kurd politikusok még radikálisabb korlátozást követelnek: a Baath Párt mind a 2 millió egykori tagját eltiltanák a magasabb pozícióktól, és saját milíciáik vezéreit ültetnék a hadsereg felső vezetésébe. A leszámolások veszélyére hívta fel a figyelmet Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter is, aki pedig korábban támogatta Bremer "párttalanítási" politikáját.

Irak jövője: a rezsimváltás után című új könyvében Toby Dodge, a londoni Queen Mary College Irak-szakértője úgy sommázta a helyzetet, hogy az új kormánnyal szembeni legnagyobb kihívás egész egyszerűen egy működő állam felépítése lesz. Az amerikai megszállás nyomasztó örökséget hagyott az új iraki kabinetre - tette hozzá -, hiszen az iraki állam semmilyen formában nem működik. Szerinte, ha a síita vezetők nem akarnak tárgyalni az ellenállókkal, akkor sokáig folytatódni fog Irak ingatag, véres valósága.

KERESZTES IMRE

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Világ

Amint lehet?

"Amint lehet" - egészítette ki a minap George W.

Hajnalig dübörgött a hangpróba a Puskás-stadionban és környékén

Hajnalig dübörgött a hangpróba a Puskás-stadionban és környékén

Üres terekkel is tudott sokat mondani – Rajk László építészöröksége

Üres terekkel is tudott sokat mondani – Rajk László építészöröksége

Horn Gábor: A közösségromboló uniós kifizetésekről

Horn Gábor: A közösségromboló uniós kifizetésekről

Radar360: A nap, amikor majdnem tartanak klímaügyi ülést a Parlamentben

Radar360: A nap, amikor majdnem tartanak klímaügyi ülést a Parlamentben

CNN: Iráni bázisról indíthatták a szaúdi olajfinomító elleni támadást

CNN: Iráni bázisról indíthatták a szaúdi olajfinomító elleni támadást

Törvényt sértett a szekszárdi polgármester, amikor iskolában kampányolt

Törvényt sértett a szekszárdi polgármester, amikor iskolában kampányolt