A mérsékelt iszlámistáknak titulált erők győztek a több fordulóban tartott, a minap véget ért, évtizedek óta első helyhatósági választáson Szaúd-Arábiában. Ennek ellenére az al-Káida radikálisai folytatják két éve tartó erőszakos kampányukat, ami azonban nem rengette meg a királyságot.

A közvélemény és politikai erővonalak ritka állapotfelmérésére adhatott volna alkalmat a Szaúd-Arábiában minap véget ért helyhatósági választás, amelynek során negyven év után először járulhattak az urnákhoz a választásra jogosultak. Legalábbis a férfiak véleményére fény derülhetett, mivel a nők nem szavazhattak, és nem is jelöltethették magukat. De tovább szűkítette az "ítélkezők" körét, hogy mindössze 350 ezren regisztráltatták magukat a 26 milliós országban, vagyis nagyfokú érdektelenség kísérte a Szaúd-dinasztia által vezetett abszolút monarchiában szokatlan választást.

A főként amerikai nyomásra a demokratikus reformok leglátványosabb lépéseként megtartott választáson a 178 önkormányzat mintegy 1200 mandátumának egyébként csak a felét szavazták meg, a képviselők másik felét a kormány nevezi ki. Ezért és amiatt, hogy az önkormányzatok költségvetését és feladatait központilag határozzák meg, az új testületeknek nem lesz túl nagy beleszólásuk a helyi ügyekbe.

A győzelem mégis komoly presztízst jelentett. A három fordulóban - februárban az ország középső területein, márciusban a keleti partokon és most a nyugati országrészeken - megtartott választáson a vallási vezetők által támogatott jelöltek győztek, akiket a nyugati sajtó leginkább iszlámistáknak nevez. Velük szemben maradtak alul az elsősorban az üzleti érdekeket és törzsi kötődéseket megtestesítő jelöltek, valamint a politikailag aktív ügyvédek és egyetemi oktatók. Jellemző, hogy a szaúdi viszonyok közepette a legliberálisabbnak és leginkább sokszínűnek tartott gazdasági központban, Dzsiddában mind a hét helyet az iszlámisták vitték el. De ők diadalmaskodtak Mekkában, Medinában, a fővárosban, Rijádban, sőt a síita kisebbség által lakott Perzsa-öböl menti Dammamban is. Némiképp színesíti a képet, hogy a síiták számos mandátumot szereztek a keleti körzetekben.

A választás sajátossága volt, hogy miközben a királyságban nem működhetnek pártok, és tilos választási paktumokat kötni, a győztes, úgynevezett Arany Lista jelöltjei mögött egyértelműen kiálltak a vallási vezetők. Sikerüket annak is köszönhették, hogy ők voltak a legszervezettebbek, jelöltjeiket például mobiltelefonokra eljuttatott, névtelen üzenetekkel is támogatták. Ráadásul a lista mögött álló szervezők között bőven akadtak olyan tisztelt vallástudósok, akik külföldön, például az Egyesült Államokban tanultak, és ezáltal tapasztalatokat szerezhettek a választás terén. A szavazókat ráadásul összezavarhatta, hogy olykor több száz jelölt versengett alig fél tucat helyért.

Szaúdi elemzők körében arról is vita támadt, hogy a képviselői helyekhez jutott iszlámisták pragmatikus mérsékeltek-e vagy inkább szélsőséges nézeteket vallanak. Khaled Batarfi szaúdi elemző, az al-Medina napilap szerkesztője szerint az Arany Lista nyertesei toleránsak, és ez alapvetően megkülönbözteti őket a riválisaikkal együttműködni nem hajlandó keményvonalas iszlámistáktól. Az arab al-Hajat londoni újság is azt állapította meg, hogy a mérsékelt iszlámisták és technokraták győztek, aminek nyilvánvalóan örülnek a hatóságok. Egy ugyancsak Londonban megjelenő arab újság, az al-Sark al-Auszat szerint a másik figyelemre méltó fejlemény, hogy a törzsi hovatartozás jóval kisebb szerepet játszott a voksolás során, mint ahogy arra számítani lehetett.

A választás jelentősége azonban sokak szerint leginkább abban határozható meg, hogy a szaúdiak egyáltalán megtapasztalhatták ezt az élményt, miután negyven éve nem volt semmilyen szavazás. A jelöltek csak a saját pénzüket költhették kampányolásra, és volt olyan, aki több mint egymillió dollárnak megfelelő összeget fordított önmaga népszerűsítésére. A pénz egyébként másképp is szerepet játszott: az Arab News dzsiddai lap szerint akadtak olyan "vállalkozók", akik pénzért ígértek szavazókat. Mások sátrakban szervezett irodalmi programokkal igyekeztek vonzóvá tenni magukat. Volt, aki korrupcióellenes programmal lépett fel, de akadt olyan is, aki fák ültetését ígérte városában.

Nem különösebben csendesítette le a választás a Szaúd-ház hatalmát erőszakos úton megdönteni akaró al-Káidát. Már két éve folyik a harc a királyságban, és a szaúdi születésű Oszama bin Laden által létrehozott terrorhálózat helyi csoportjait továbbra sem sikerült felszámolni. Április elején az eddigi legsúlyosabb harc dúlt a biztonsági erők és a militánsok között az északi al-Rasz városban, amely a szunnita iszlám szaúdi államvallássá lett rendkívül konzervatív ágának, a vahabita irányzatnak a fellegvárát jelentő Kasszim tartományban található. Az állítólag négy napig tartó tűzpárbajban hiába sikerült megölni 15 szélsőséges fegyverest, köztük a legkeresettebb terroristák szaúdi listáján szereplő három vezetőt, szakértők szerint bőven van utánpótlás.

Hivatalos szaúdi források szerint a királyságban az utóbbi két évben legalább 90 polgár és a biztonsági erők 39 tagja vesztette életét az összecsapásokban. Ugyanezen időszak alatt több mint 90 militánst likvidáltak. Az al-Káida azonban mind ez ideig nem tudta megrengetni a Szaúd-dinasztia hatalmát és a kormány legfőbb gazdasági hátterét adó kőolajágazatot sem. A támadások eddig összesen 270 millió dollárnyi kárt okoztak, de a kőolaj-kitermelés infrastruktúráját még csak fenyegetni sem tudták.

Nyugtalanító lehet Rijád számára az is, hogy Faresz Huzam szaúdi szakértő szerint 2500 szaúdi utazott Irakba, hogy harcoljon az amerikai megszállás ellen. Közülük négyszázan meg is haltak. Ismert szaúdi vallásvezetők tavaly novemberben odáig merészkedtek, hogy nyilatkozatban fejezték ki támogatásukat "az iraki testvérek" mellett harcoló militánsoknak, kötelezővé téve a szent háborút a megszállók ellen.

Mindazonáltal hatékonyan harcol a jelek szerint Szaúd-Arábia a terrorizmus ellen, holott Rijád eleinte még csak el sem akarta ismerni, hogy az al-Káida jelen van az országban, pedig az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-ei merényletek 19 gépeltérítője közül 15 szaúdi volt. A terror elleni harc terén tett komoly erőfeszítések is nyilvánvalóan fontos szerepet játszottak abban, hogy a merénylet után legalábbis a bizalmatlanság által beárnyékolt szaúdi-amerikai kapcsolatok megerősödését demonstrálhatta Abdullah herceg, a királyság de facto uralkodójának látogatása George W. Bush amerikai elnök texasi birtokán. Washington például beleegyezett abba, hogy könnyíti a szaúdi üzletemberek és diákok amerikai beutazását. Rijád pedig ígéretet tett arra, hogy több tízmilliárd dollárt költ a kőolajtermelő kapacitás növelésére, amitől az olaj magas világpiaci árának enyhülését várják. Így 2009-re a jelenlegi napi 11 millió hordós termelés 12,5 millióra emelkedhet.

A gyorsan szaporodó lakosság, a 15 százalékos munkanélküliség és a szinte mindenre kiterjedő jóléti állam okozta költségvetési terhek a gazdaságban is nyitásra kényszerítik Rijádot. A szaúdi kormány azt tervezi, hogy a külföldi tőke előtt megnyitja az arany-, a foszfát- és a bauxitbányászatot. Az ezekben is gazdag királyság több milliárd dollárnyi beruházást vár, azt remélve, hogy a kőolaj-felhozatal és a szénhidrogén-feldolgozás után a gazdaság harmadik pillére lehet a bányászat.

Erre a monarchiának szüksége is lehet: hiába a hatalmas kőolajbevétel, az állam az utóbbi két évben 23, illetve 28 százalékkal költött többet a bevételeinél, ami egyébként a The Times londoni lap szerint jelentős mértékben járul hozzá a szaúdi érdekeknek megfelelő magas kőolajárakhoz. Szaúd-Arábia államadóssága 160 milliárd dollárra rúg, amelynek tetemes része egyes vélemények szerint éppen az alacsonyabb olajár-periódusokban halmozódott fel.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Tízezer adag amfetamint találtak a rendőrök

Tízezer adag amfetamint találtak a rendőrök

Lázár János biciklivel gurult be a szavazókörbe

Lázár János biciklivel gurult be a szavazókörbe

Vett-e kuglert Móricz Zsigmond József Attilának?

Vett-e kuglert Móricz Zsigmond József Attilának?

Részegekkel és firkálókkal kell küzdeniük a szavazatszámlálóknak

Részegekkel és firkálókkal kell küzdeniük a szavazatszámlálóknak

Visszajön a koranyár, 26 fok is lehet a jövő héten

Visszajön a koranyár, 26 fok is lehet a jövő héten

Megdöbbentően magas a részvétel Hódmezővásárhelyen, csúnyán alacsony Debrecenben

Megdöbbentően magas a részvétel Hódmezővásárhelyen, csúnyán alacsony Debrecenben