Az Eyadéma és Olympio famíliák rivalizálásává vált a togói elnökválasztás, mint ahogy a családi viszály rányomta bélyegét a kicsiny nyugat-afrikai ország majd fél évszázados történetére is.

Beváltak a jóslatok, amelyek szerint az erőszak lesz úrrá Togóban, ha kihirdetik az elnökválasztás győztesét. Mióta Faure Gnassingbét, a február 5-én meghalt elnök, Gnassingbé Eyadéma fiát nyilvánították győztesnek a múlt kedden, folyamatosak a biztonsági erők és az ellenzéki hívek közti összecsapások, amelyeknek már többtucatnyi halálos áldozatuk van. Az április 23-ai elnökválasztás is feszült légkörben zajlott. Az indulatok a szavazóhelyiségek bezárása után törtek felszínre: éjszaka égő gumiabroncsok világították be a fővárosba vezető utakat, bent Loméban pedig állig felfegyverzett katonák cirkáltak.

A 38 éven keresztül országa élén álló - és ezzel Afrika egyik leghosszabb ideig hatalmon lévő "erős embere" - Eyadéma fiából az apa halála után a hadsereg csinált elnököt, sebtében megváltoztatva a parlamenttel az alkotmányt, és 2008-ig államfőnek nevezve ki a 39 éves fiatalembert (HVG, 2005. február 12.). Csakhogy mind a Nyugat, mind pedig a kontinens országait tömörítő Afrikai Unió katonai puccsként értékelte a családon belüli hatalomváltást. Az óriási nemzetközi nyomásnak engedve Gnassingbé lemondott, kiírta az elnökválasztást, és bejelentette indulási szándékát. A hat pártból álló ellenzéki koalíció vele szemben Emmanuel Akitanit indította, aki azonban az ellenzék igazi vezérének, a száműzetésben élő Gilchrist Olympiónak az embere.

Az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy elcsalta a választást, manipulált a választási listákkal és a szavazásra feljogosító kártyákkal. A tisztánlátást nehezíti, hogy a karizmatikus Olympio helyett ringbe szállt 75 éves, halk szavú Akitani eleve nem nyerő típus, és könnyen rásüthették, hogy a múltat képviseli. Az ellenzék hetekig tartó tüntetéseken a választás elhalasztását követelte, a riválisok hívei több alkalommal is bozótvágó késekkel és botokkal csaptak össze. Egyelőre az afrikai közvetítők is tehetetlenek, mivel az ellenzék elutasítja, hogy a volt diktátor fia nemzeti egységkormányt alakítson.

A piciny Togó 45 éves történetét szinte átszőtte az Eyadéma és az Olympio család harca. Az 1960-ban függetlenné vált ország első elnöke, Sylvanus Olympio gyilkosság áldozata lett az 1963-as - amúgy az egyik első afrikai - katonai államcsíny során, amelyet Gnassingbé Eyadéma irányított. A két ellenség egyébként egy napon született, de togói asztrológusok szerint már a horoszkópjuk alapján számítani lehetett közöttük a kölcsönös utálatra.

Talán a csillagok állásának megfelelően Eyadéma ellen több puccskísérletet követtek el, amelyekért a meggyilkolt alapító-elnök fiát vádolták. Gilchrist Olympiót 1986-ban távollétében halálra is ítélték, de 1998-ban ghánai száműzetése ellenére indulhatott az elnökválasztáson. Persze nem nyert, az ENSZ pedig megállapította, hogy a togói biztonsági erők gyilkosságokkal, kínzásokkal és erőszakoskodásokkal félemlítették meg a lakosságot. Aztán 2003-ban az ellenzék vezére már nem nevezhetett, mint ahogy most sem, arra hivatkozva, hogy nem él hazájában.

A családi rivalizálás azonban shakespeare-i fordulatokban is bővelkedik. Az Olympio-klán egy másik tagja, Gilchrist unokatestvére, Harry Olympio - aki miniszterként szolgált Eyadéma alatt - harmadik jelöltként szintén indult az elnökválasztáson. Nem ellenzi annyira a fennálló rendszert, sőt afrikai közvetítésre hajlandó volt találkozni az elhunyt elnök fiával.

A nyugat-afrikai, úgynevezett Rabszolga-parton fekvő Togó a térség egyik üdvöskéje volt, de a gazdaság a kilencvenes években - főként a politikai nyugtalanság miatt - a tönk szélére jutott. Az 5,5 milliós, alapvetően a mezőgazdaságból és foszfáttermelésből élő ország stratégiai jelentősége a loméi kikötő, amely a tengerparttal nem rendelkező északi szomszédja, Burkina Faso - és más szaharai ország - számára is kijutást jelent az Atlanti-óceánra.

Togó gyarmati múltja is olyan viharos, mint amilyennek a függetlenség utáni fél évszázad bizonyult. A valamikori német protektorátust, Togóföldet a francia és a brit seregek 1914-ben foglalták el, majd az országot az ENSZ a második világháború után francia és brit vezetésű területre osztotta. Francia Togó 1956-ban autonóm köztársasággá vált az 1946 és 1958 között létezett, a tengerentúli területeket, gyarmatokat és mandátumokat is magában foglaló Francia Unión belül. Egy évvel később a brit Togóföld csatlakozott a nyugati szomszédhoz, Ghánához.

A mai Togó Franciaországtól vált függetlenné 1960-ban. Számos togói az utóbbi években a határ ghánai oldalán talált menedéket - a jelenlegi zavargások elől pedig már több mint tízezren menekültek el Ghánába és a szintén szomszédos Beninbe. Ám bíznak hazájukban, a brit BBC szerint ugyanis egyáltalán nem sajnálják, hogy az 1956-os népszavazáson az egész Togó nem csatlakozott a ma kétségkívül stabilabb Ghánához.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Elfogadták az EU-tagországok vezetői a Brexitről szóló új megállapodást

Elfogadták az EU-tagországok vezetői a Brexitről szóló új megállapodást

Venezuela is bekerült az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába

Venezuela is bekerült az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába

A férgeket vizsgálva jöttek rá a kutatók, mivel mérsékelhető a szívinfaktus által okozott károsodás

A férgeket vizsgálva jöttek rá a kutatók, mivel mérsékelhető a szívinfaktus által okozott károsodás

A Néppárt ismét megpróbálkozik a fideszes Hidvéghi Balázs jelölésével

A Néppárt ismét megpróbálkozik a fideszes Hidvéghi Balázs jelölésével

Erdogan beleegyezett a tűzszünetbe Észak-Szíriában

Erdogan beleegyezett a tűzszünetbe Észak-Szíriában

Egy kamion és egy kisteherautó ütközött, egy ember meghalt

Egy kamion és egy kisteherautó ütközött, egy ember meghalt