Tetszett a cikk?

Először fordult elő Tony Blair nyolcéves kormányfősége alatt, hogy kormánya javaslatát a parlamentben leszavazzák. A terroristaellenes törvény szigorításának múlt szerdai megbuktatásában pártja képviselői is segédkeztek. A kudarc újból felvetette Blair távozásának a kérdését.

"Néha jobb veszíteni, tudva, hogy helyesen cselekedtünk, mint helytelen dolgot művelve nyerni" - e szavakkal zárta mondandóját Tony Blair brit kormányfő a múlt szerdán a parlamentben, mielőtt a képviselők az új terroristaellenes törvényről szavaztak. A munkáspárti kormányfő mintha megérezte volna vesztét: hosszas vita után ugyanis a képviselők leszavazták a kormánya által - az 52 ember halálát okozó, több százat megsebesítő július 7-ei londoni terrortámadásra való hivatkozással - előterjesztett terroristaellenes törvény legfontosabb módosítását. Mégpedig azt a paragrafust, hogy a terrorizmussal gyanúsítottak vádemelés nélkül - a jelenlegi 14 nappal szemben - a jövőben 90 napig házi őrizetben tarthatók legyenek. Az sem szépített a minden idők legsikeresebb munkáspárti kormányfőjének tartott - pártját három, egymást követő választáson, legutóbb májusban győzelemre vitt - Blair helyzetén, hogy a képviselők végül kompromisszumos javaslatként elfogadták: 28 napra emelkedjen a házi őrizetben tarthatóság maximális ideje.

Több okból is megalázó volt a kudarc Blair számára. Nyolcéves kormányfősége alatt most fordult elő először, hogy a kormánya által benyújtott törvényjavaslat a parlamentben megbukjon. Tekintélyének azonban a leginkább az ártott, hogy pártjából 49-en - köztük közel egy tucat korábbi minisztere - a konzervatív, illetve a liberális demokrata ellenzékkel szavaztak. Így fordulhatott elő, hogy a májusi parlamenti választások óta immáron "csak" 66 fős többséggel rendelkező Blair ezúttal alulmaradt a küzdelemben: a megjelentek közül ugyanis 322 honatya a módosítás ellen szavazott, és mindössze 291-en támogatták az indítványt.

Pedig a siker érdekében a szavazásra két, épp külföldön tartózkodó kormánytagot is hazarendeltek: Jack Straw külügyminiszter moszkvai, a Blair utódjának kikiáltott Gordon Brown pénzügyminiszter tel-avivi útját szakította meg. A kormányfőségre igencsak áhítozó Brown - félretéve politikai ambícióit - a repülőtérről menet megpróbálta mozgósítani párton belüli híveit. Ez tavaly januárban az egyetemi tandíj bevezetését célzó felsőoktatási reform idején még sikerült, ám ezúttal úgy tűnik, túl nagy volt az ellenállás. A hét végén egyébként nyilvánosságra került egy újabb videofelvétel, amelyen a júliusi londoni merényletet már korábban magára vállaló al-Káida terrorhálózat egyik vezetője, Aiman-az-Zavahiri ezúttal II. Erzsébet brit uralkodót az iszlám egyik legfőbb ellenségének nevezte. A fenyegetéssel felérő videofelvétel nyomán megerősítették a királynő őrizetét.

A törvényjavaslat kudarcát politikai megfigyelők szerint elsősorban az okozta, hogy rendkívül rosszul volt előkészítve. A júliusi londoni terrortámadás óta Blair nem győzte hangoztatni: a törvényesség határain belül mindent elkövet annak érdekében, hogy a rendőrségnek lehetősége legyen hasonló merényletek megakadályozására. Megígérte azonban, hogy bármiféle törvényi szigorítást csak kompromisszum útján tart elképzelhetőnek. Blair mégis ellentmondást nem tűrően képviselte a rendőrségnek azt a követelését, hogy 14 napról 90 napra emeljék fel a vádemelés nélküli házi őrizet határidejét. Pedig sem ő, sem pedig a rendőrség nem tudott megfelelő magyarázatot adni arra, hogy miért éppen 90 napra van szükség, miért nem elég a 30 vagy éppen a 40 nap. Egyetlen érvként az szolgált, hogy a titkosszolgálati eszközök bevetését is megkövetelő terroristagyanús ügyek kivizsgálása a szokásosnál jóval hosszabb időt vesz igénybe.

Blair elvi kérdésnek tekintette az ügyet, és aki vele szemben a több száz éves, példaértékű brit demokrácia által biztosított alapvető emberi jogokra hivatkozott, arról azt állította, hogy veszélybe sodorja a szigetország biztonságát. Ezúttal - nem úgy, mint az iraki háborúban való brit szerepvállalás idején - a közvélemény is a kormányfő oldalán állt: a terroristaellenes törvény szigorítását a közvélemény-kutatások szerint a lakosság túlnyomó többsége támogatta.

Mindenesetre a mostani szavazás is megmutatta, ami már az előző parlamenti ciklus idején is nyilvánvaló volt, hogy a kormányzó munkáspárti képviselőkön belül van egy legalább 30 fős szakadár csoport, amelyik nem hajlandó magát alávetni az egyre inkább elnöki módon kormányzó Blair akaratának. A kormányfő pedig mintha nem venné tudomásul, hogy immár kénytelen egyezkedni a párton belüli másként gondolkodókkal - nem úgy, mint az előző választási ciklusban, amikor 167 fős többséggel rendelkezett -, hacsak nem akar olyan helyzetbe kerülni, ami elkerülhetetlenné teszi idő előtt távozását. Annál is inkább, mert a mostani parlamenti ciklusban egy sor nagy horderejű - oktatási, egészségügyi és a jóléti juttatásokat érintő - reformról kell dönteni, ami érezhetően megosztja a Munkáspártot.

A nemzetközi porondon is több komoly megmérettetés vár Blairre: az Európai Unió soros elnökeként december végéig tető alá kellene hoznia az uniós költségvetést, amelyet ő maga torpedózott meg, teljesen új alapokra akarván helyezni a tagállamok hozzájárulását. Kudarc esetén nem sokat tud majd felmutatni a brit elnökség.

Az ismételten távozását pedzegető ellenzéki, sőt mi több, munkáspárti hangokat Blair ezúttal is keményen visszautasította, és a tőle megszokott határozottsággal közölte: nem mond le a hatalomról, és következetesen véghezviszi a választási kampányban beígért reformokat. Szerencséjére vagy éppen taktikai megfontolásból, úgy tűnik, az utódjának tekintett Brown pénzügyminiszter most is, mint az utóbbi években már annyiszor, félreteszi politikai ambícióit, és kiáll a régi harcostársának számító Blair mellett. Visszautasította, hogy a múlt heti kudarc miatt a kormányfőnek idő előtt távoznia kellene, jóllehet Blair korábban megpendítette, hogy a következő, legkésőbb 2010-ben esedékes parlamenti választás előtt átadná a stafétabotot.

Szerepet játszik Brown viselkedésében az is, hogy nyilvánvalóan el akar kerülni egy olyan párton belüli válságot, ami a Margaret Thatcher lemondását követően a konzervatívok esetében elindult, és megfelelően karizmatikus pártvezér híján máig akadályozza őket abban, hogy Blair ellenében esélyük legyen a hatalom megszerzésére. A pártszakadást már csak azért is ésszerű lenne elkerülni, mert a konzervatívok épp most akarnak visszavágni: új elnöküknek David Cameron személyében egy 39 éves titánt készülnek megválasztani, akit már most tory Blairként emlegetnek.

TÁLAS ANDREA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Dél-Amerikában is megjelent a koronavírus

Dél-Amerikában is megjelent a koronavírus

Áruházi lopás miatt szégyenkezhet a kormány "jövő katonáit" képező iskolája

Áruházi lopás miatt szégyenkezhet a kormány "jövő katonáit" képező iskolája

Divatos, de nem divatterepjáró a 800 lóerős legújabb Brabus G-osztály

Divatos, de nem divatterepjáró a 800 lóerős legújabb Brabus G-osztály