Hadurak, kommunista vezérek és volt tálib vezetők is mandátumot szereztek az új afgán parlamentben, melynek azonban még működési szabályai is tisztázatlanok. A várhatóan szétforgácsolt parlament gátolhatja Hamid Karzai elnök kormányát.

"Mintha kísértetek járnának odabent" - számolt be első benyomásáról egy kabuli kormánytisztviselő a minap, amikor meglátogatta az afganisztáni parlament alsóházának átmenetileg otthont adó fővárosi épületet. A nem olyan régen börtönként funkcionáló ház itt-ott még mindig magán viseli a közelmúlt viharos történéseinek a nyomait, bár a pince falairól már lemosták a vérnyomokat. Az épület ebben a hónapban békésebb történelmi pillanatnak lehet a tanúja: először ül össze az ország első választott parlamentje. Bár a székek és a mikrofonok minden bizonnyal időben a helyükre kerülnek, nem lesz elektronikus szavazatszámláló, nem jut minden képviselőnek iroda és nem szerelnek be minden irodába telefonvonalat.

Nem csak az épület emlékeztet rá, hogy a demokráciák nem egy nap alatt épülnek fel. Még senki nem tudja például, melyik képviselő hova fog ülni. Azt sem, hogy milyen szabályok szerint folyik majd a remélhetőleg kulturált vita. Nem tudni, a kormány hol fogja elszállásolni a vidékről érkező képviselőket, és egyáltalán, mekkora lesz a ház tagjainak a járandósága. "Fogalmunk sincs arról, mi az a parlament" - foglalta össze a nehézségeket az intézmény szóvivője, Haszíb Núri. Mindenesetre az amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) támogatásával két-három hetes képzést szerveznek a képviselőknek, akik közül azonban néhányan eleve analfabéták.

Az igazi talány mégis csak az, hogy milyen frakciók és blokkok jönnek létre a szeptember 18-ai választáson született parlamentben, amelynek összetételéről csak novemberben tették közzé a végeredményt a lassú szavazatszámlálás és a panaszok nehézkes ellenőrzése miatt. Mivel a választáson nem indulhattak pártok, csak független jelöltek, ezért az 53 százalékos részvétellel folyt voksoláson elsősorban az etnikai és törzsi hovatartozás alapján szavaztak a választók. A képviselők támogatottsága is megkérdőjelezhető, hiszen a sajátos választási rendszer következtében a győzelemhez a voksok töredéke is elég lehetett: volt, aki mindössze kétezer szavazattal nyert mandátumot.

Hamar kiderül, hogy a parlament mennyire lesz megosztott, hiszen a képviselők először Hamid Karzai elnök eddigi intézkedéseiről és kormányának jóváhagyásáról szavaznak. Az elnök elsősorban az ország többségét adó pastukra számíthat, akik több mint száz helyet szereztek a 249 fős törvényhozásban. De az elnök valamennyi "nehézsúlyú" ellenlábasa is bekerült a parlamentbe, így Junusz Kanuni tádzsik vezető és Hadzsi Mohamed Mohakik, a síita hazarák vezére, akik azt állítják, szövetségük - az üzbégekkel együtt - a parlament több mint felének a támogatottságát élvezi.

Karzai még olyan politikusok támogatottságára számíthat, mint Burhánuddin Rabbáni volt elnök, aki ugyan tádzsik, de az elnök hívének számít, és állítólag a parlament elnöki posztjára pályázik. Ugyancsak Karzai malmára hajtja a vizet, hogy mintegy ötven képviselő valóban független vagy tanult értelmiségi, akiknek a támogatását a liberális kormány talán könnyebben megszerezheti. Kétségkívül a mérleg nyelvének a szerepét játszhatja a női szakasz. A szabályok szerint 68 helyet tartottak fenn a nőknek, akiknek sikerült valamennyi mandátumot betölteniük.

Több milíciavezér is bejutott a parlamentbe, így például Abdul Raszul Szajjaf, aki - túl azon, hogy pastu és Karzai támogatója - a nyolcvanas évekbeli szovjet megszállás ellen harcoló mudzsahedek egyik vezére volt. Emberjogi szervezetek háborús bűnökkel vádolják, és emlékeztetnek rá, hogy Szajjaf egykor Oszama bin Laden harcostársa volt a szovjet megszállók ellen, később pedig kiképzőtáborokat tartott fenn. Az egykori szent harcosok is külön tömbként léphetnek fel, hiszen például a kabuli körzetből bejutott 33 képviselő majd fele dzsihádista múlttal büszkélkedhet. Ellensúlyként tucatnyi volt kommunista káder is bekerült a törvényhozók közé, például a nyolcvanas évek szovjetbarát rezsimjének egyik belügyminisztere, Mohamed Gulabzoi.

Tovább színesítve a palettát, az amerikai invázió révén 2001-ben megbuktatott Talibán muszlim fundamentalista rendszerének három képviselője is bizalmat kapott. Karzai két éve hirdette meg a megbékélés politikáját, azóta azonban csak kevés egykori tálib tisztviselő gyakorolt bűnbánatot, és tért haza. A legismertebb közülük Ahmad Muttavakil volt külügyminiszter, aki azonban sikertelenül próbált mandátumot szerezni a szeptemberi választáson. Nem lesz tehát könnyű dolga az Amerika-barát Karzainak, aki vagy képesnek bizonyul egy hosszan tartó parlamenti többség összekovácsolására, vagy pedig kénytelen lesz ad hoc szövetségeket kötni minden egyes törvény elfogadtatása érdekében.

Az ország stabilitását ugyan nem veszélyezteti a tálibok kemény magja által még mindig folytatott gerillaharc, de a viszonylagos nyugalom fenntartása azért harmincezer amerikai és NATO-katonát köt le. Kabul elsősorban a szomszédos Pakisztánt vádolja a tálibok támogatásával, amit Iszlámábád cáfol, mondván, 80 ezer pakisztáni katona ellenőrzi a közös határt. A tálibokkal folytatott harc az idén eddig mindenesetre több mint 1100 ember életébe került, köztük majd 60 külföldi, többségében amerikai katonáéba. A múlt héten a gerillák több öngyilkos merényletet hajtottak végre Kabulban, és egyre több, az újjáépítésben részt vevő külföldi munkást rabolnak el.

Az állandóan jelen lévő terrorizmus mellett mind nagyobb veszélyt jelent az ópiumtermelés. Az ENSZ júniusi jelentése szerint a mákföldek területe 131 ezer hektárra nőtt a 2004-es 80 ezerről, és jövőre rekordtermés ígérkezik. Brit hírszerzési forrás szerint még húsz évbe is beletelhet, hogy megtörjék a heroinipar hatalmát, amely egyre veszélyesebb. Az ötmilliárd dollár körüli éves hazai össztermék (GDP) mintegy felét adja az ópiumgazdaság, amely - képviselők pénzelésével - minden bizonnyal a parlamentben is érezteti majd erejét. A gazdasági növekedés lassul, a tálibok elűzése utáni 29 százalékról 16, majd 8 százalékra csökkent, és ez utóbbinál többet az idén sem várnak.

Ugyanakkor 2001 óta 3,5 millió menekült tért vissza, hatvanezer egykori fegyverest demilitarizáltak a százezerből, kétezer iskolát építettek vagy újítottak fel. De öt afgán lányból három még mindig nem jár iskolába, és minden öt gyermek közül egy meghal ötéves kora előtt. A 28 milliós lakosság többségének nem jut elektromos áram és tiszta ivóvíz, a várható élettartam 45 év. A brit kormány szerint Afganisztán valószínűleg az ENSZ által 2015-re kitűzött nyolc cél egyikét sem éri el határidőre, például az általános iskoláztatást, a napi fél dollárnál is alacsonyabb jövedelemmel kategorizált súlyos szegénység eltüntetését vagy az éhínség teljes felszámolását.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
42,7 százalékos a részvétel délután 5 óráig

42,7 százalékos a részvétel délután 5 óráig

Márki-Zay: A hódmezővásárhelyieknek elegük lett a korrupcióból és a megfélemlítésből

Márki-Zay: A hódmezővásárhelyieknek elegük lett a korrupcióból és a megfélemlítésből

Berki Krisztián is gratulált Karácsonynak

Berki Krisztián is gratulált Karácsonynak

Brigid Kosgei megdöntötte a női maratonfutás világrekordját

Brigid Kosgei megdöntötte a női maratonfutás világrekordját

A szíriai hadsereg már csak hat kilométerre van a török határtól

A szíriai hadsereg már csak hat kilométerre van a török határtól

Káel Csaba tisztogatásba kezdett

Káel Csaba tisztogatásba kezdett