Távozni akar a trónról a bhutáni király. 2008-ban, az első demokratikus választások után fiának adja át a hatalmat - jelentette be az uralkodó, aki a jövőben a mostaninál jóval nagyobb szerepet adna a parlamentnek, kezdeményezésének sikere azonban egyelőre kétséges.

Gjelpo nem kér a demokráciából. Ő úgy gondolja, hogy szilárd királyi hatalom nélkül nem lenne béke, hanem csak a megosztottság és a korrupció erősödne Bhutánban. "Csak azt hallanák meg, aki a leghangosabban kiabál, a kisemberekről megfeledkeznének" - mondta a 78 éves jakpásztor, akit azután kérdezett meg a Reuters hírügynökség, hogy az egyes adatok szerint mindössze 750 ezer, mások szerint 2,2 millió lelkes, fél magyarországnyi, himalájai állam uralkodója, Dzsigme Szingje Vangcsuk immár nem először egyértelművé tette: demokratizálni akarja országát.

"A monarchia nem a legjobb kormányzási módszer, sok hiányossága van" - mondta nemrég a népének parlamenti demokráciát ajánló király, aki azzal a szenzációs bejelentéssel zárta a tavalyi évet, hogy 2008-ban fiának kívánja átadni a trónt. Egy, a fővárostól, Thimbutól távoli faluban közölte: két év múlva lesznek az első demokratikus választások, amelyeket kormánybiztos készít elő, ő maga pedig a voksolás után távozik a hatalomból.

Dzsigme Szingjének tehát a jelek szerint eltökélt szándéka, hogy az 1907-ben brit közreműködéssel létrejött, Kína és India közé ékelődő monarchiában száz év után alkotmányos rendszer váltsa fel a jelenlegi abszolutizmust. Ha sikerül a tervet megvalósítani, akkor 2008-ban a túlnyomó többségében buddhista lakosságú állam ügyeinek intézésében már egy - 75 tagú alsó- és 25 tagú felsőházzal működő - parlamentnek lesz döntő szava.

Legalábbis ezt tartalmazza az az alkotmánytervezet, amelynek elkészültét még tavaly tavasszal jelentették be Bhutánban. A 34 pontból álló alaptörvény kidolgozására öt éve adott utasítást a király, és az ezzel megbízott 39 tagú, a főbíró irányításával működő testület - benne a most csak formális szerepet játszó nemzetgyűlés elnökével, vallási vezetőkkel és az ország 20 megyéjének képviselőivel - 50 ország alaptörvényének tanulmányozása után készítette el a dokumentumot. Mintegy félmillió polgárnak küldték szét véleményezésre a tervezetet, és ha sikerül elfogadtatni, az okmány annak az 1953-ban kiadott királyi rendeletnek az örökébe léphet, amely máig szabályozza a hatalom gyakorlását Bhutánban. Az elképzelések szerint az uralkodó államfő maradna, míg a törvényhozásban csak két párt kapna helyet, méghozzá az a kettő, amely a választások első fordulójában a legtöbb szavazatot kapja. A második körben már csak ők küzdenének meg egymással, és a győztes alakíthatna kormányt, a vesztes pedig az ellenzéki padsorokba ülhetne. "Alaposan tanulmányoztuk más országok többpártrendszerét, és úgy éreztük, hogy Bhutánban ez nem segítené elő a politikai stabilitást, veszélyeztetné a demokrácia sikerét" - indokolta az uralkodó a sajátos megoldást, amely mindenképpen előrelépés ahhoz képest, hogy ma hivatalosan egyetlen párt sem működhet a himalájai államban.

Képmutatónak tartják viszont a jelenlegi rendszer többnyire külföldre üldözött politikai ellenfelei a tervezett intézkedéseket, mondván: életképes ellenzék, szabad sajtó és független igazságszolgáltatás nélkül még akkor is teljhatalma lesz a királynak, ha ehhez egy választott parlament asszisztál. Mások viszont óvnak a gyors előremeneteléstől. "Fokozatos változásokra van szükség, a túlzott sietség bajokat okozhat" - mondta például még a demokratizálási szándék bejelentése után a BBC internetes hírszolgálatának egy Hongkongban élő Bhután-szakértő, Brian Shaw. Őt igazolják azok a hírek, amelyek szerint nem csak a Reuters által idézett pásztor fél a bizonytalan jövőtől: november elején Thimbuban nyolcezren tüntettek a felülről az országra erőltetett demokratikus reformtervek ellen.

A hirtelen jött szabadsággal ugyanis nem nagyon tudnának mit kezdeni a bhutániak, akik hosszú évtizedeken keresztül teljes elszigeteltségben éltek. A hivatalos indoklás szerint a tibeti gyökerű ősi kultúra megóvása, valójában azonban inkább az abszolutizmus védelme érdekében igyekeztek kiküszöbölni minden külföldi hatást, méghozzá olyannyira, hogy az ENSZ-hez is csak 1971-ben csatlakozott az ország, külföldi turisták pedig 1974-ben léphették át először a határát, és máig is csak szervezett csoportokban érkezhetnek. Az apja által egyebek közt a rabszolgaság és a kasztrendszer felszámolásával, a nők egyenjogúsításával és a világi oktatás megteremtésével már a hatvanas években megkezdett modernizációs politikát folytatva eddig is sokat tett az ország korszerűsítéséért az 1972-ben, 17 évesen hatalomra került, de hivatalosan csak két évvel később megkoronázott Dzsigme Szingje, aki Indiában és Nagy-Britanniában végezte tanulmányait. 1973-ban megkezdhette működését az első rádióadó, és - miután óriási sikert aratott az 1998-as, franciaországi labdarúgó-világbajnokság nyilvános közvetítése Thimbu főterén - a nagy focirajongó hírében álló király 1999-ben, trónra lépésének 25. évfordulóján engedélyezte a televízióadást is. Sőt még ugyanabban az évben négy felesége közül a legidősebb egérkattintásával megindult az internetszolgáltatás, egy esztendővel később pedig az első internetkávézó is megnyílhatott a bhutáni fővárosban.

Dzsigme Szingje formális, ám jelképértékű politikai változásokra is rászánta magát ebben az időszakban. 1998-ban lemondott a kormányfői posztról, és a kabinet vezetőjéről a 150 tagú, a hatalom és az egyház küldöttei mellett 105, többnyire a megyei elöljárók befolyása alatt megválasztott képviselőből álló nemzetgyűlés dönthetett. Ez a testület papíron arra is lehetőséget kapott, hogy 75 százalékos többséggel megfossza trónjától az uralkodót. E jogot biztosítaná a törvényhozásnak a születőben lévő alkotmány is, nem oldja meg viszont az ország egyik legsúlyosabb problémáját, több mint százezer, a határon túlra üldözött nepáli nemzetiségű, egykori bhutáni állampolgár ügyét.

Őket egy 1986-ban elfogadott törvény nyomán minősítették illegális bevándorlóknak, majd - ugyancsak a bhutáni kultúra védelmének jelszavával - egy sor jogkorlátozó intézkedést hoztak ellenük. 1990-ben a főként az ország déli részén élő nepáli közösségben kormányellenes tiltakozó megmozdulások kezdődtek, amelyek után ezrek voltak kénytelenek elhagyni az országot. Ma mintegy 105 ezren élnek Nepálban, az indiai határ közelében, hét primitív táborban - amelyek ellátása egyre nagyobb nehézségeket okoz az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának -, és még vagy 30 ezren e táborokon kívül. Nepál és Bhután évtizedeken keresztül képtelen volt megállapodni az immár másfél évtizede tartó menekültválság megoldásában, tavaly október végén azonban - talán éppen Dzsigme Szingje király demokratizálási törekvései jegyében - mintha valami megmozdult volna. A bhutáni külügyminiszter bejelentette: megegyezés született arról, hogy az egyik ENSZ-tábor lakóinak 70 százaléka, mintegy nyolcezer ember, visszatérhet hazájába, aki pedig nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, nepáli állampolgárságot kaphat.

POÓR CSABA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Elton John: Hatalmas csalódás volt az új Oroszlánkirály

Elton John: Hatalmas csalódás volt az új Oroszlánkirály

Meghalt Kurtág Márta zongoraművész

Meghalt Kurtág Márta zongoraművész

Csak az EU-ban egyetlen év alatt 400 ezren haltak meg, mert olyan rossz a levegő

Csak az EU-ban egyetlen év alatt 400 ezren haltak meg, mert olyan rossz a levegő

Egy Boris Johnsonnak öltözött klímaaktivista felmászott a felállványozott Big Benre

Egy Boris Johnsonnak öltözött klímaaktivista felmászott a felállványozott Big Benre

Mészáros Lőrincék 9 milliárdért fognak kármentesíteni

Mészáros Lőrincék 9 milliárdért fognak kármentesíteni

A katalán elnök tárgyalni akar Madriddal

A katalán elnök tárgyalni akar Madriddal