Menteni próbálta a látszatot, de meghátrált a hetek óta tartó tömegtüntetések elől Chirac francia államfő. Immár Sarkozy belügyminiszter egyezkedik a diák- és szakszervezeti szövetségekkel, amelyek keddi lapzártánk után minden korábbinál nagyobb, sztrájkokkal kísért országos megmozdulást tartottak.

"A CPE meghalt, de még el kell temetni" - idézte a Le Figaro című párizsi napilap a hét elején Nicolas Sarkozy belügyminiszter egyik közeli munkatársának értékelését Jacques Chirac francia elnök péntek esti tévébeszédét követően. Az államfő rekordnagyságú, több mint 20,5 milliós nézőközönség előtt jelentette be: miután az alkotmánybíróság semmilyen törvényességi aggályt nem emelt, aláírja a vitatott munkaügyi reformot, a magánszektorban a 26 évesnél fiatalabb pályakezdőknek szánt első munkavállalói szerződés (CPE) bevezetését tartalmazó esélyegyenlőségről szóló törvényt. Ám rögtön arra kérte a kormányt, hogy mihamarabb tegyen javaslatot az ominózus 8. cikk módosítására, és a CPE-re vonatkozó rendelkezéseket - amelyek egyébként a hivatalos lapban történt publikálással vasárnap hatályba léptek - addig se alkalmazzák.

A kétértelmű államfői megnyilatkozás felpaprikázta a CPE eltörlését sürgető tucatnyi diák- és szakszervezeti szövetség vezetőit, akik azzal vádolták Chiracot, hogy manőverezésével csak olajat öntött a tűzre. Ezért nemhogy lefújták volna a legutóbbi, március 28-ai országos tiltakozó akció látványos sikere után e hét keddre meghirdetett tüntetéssorozatot és munkabeszüntetéseket, hanem arra szólították fel híveiket, hogy minden eddiginél nagyobb számban fejezzék ki elégedetlenségüket. Nem kerülte el a figyelmet az sem, hogy a tiltakozó mozgalmat eddig inkább a háttérben támogató ellenzéki szocialista párt első embere, Francois Hollande most kifejezetten a tüntetéseken való részvételre ösztökélte honfitársait. Az egyik hangadó diákszervezet, az UNEF pedig közlekedési csomópontok, pályaudvarok, repülőterek, autópályák fizetőkapuinak a blokádjára buzdította a fiatalokat. Az Ipsos közvélemény-kutató felmérése szerint a megkérdezettek 71 százaléka úgy gondolta, hogy Chirac fellépése csak tovább radikalizálja a CPE ellenfeleit, akikkel egyébként a lakosság csaknem 60 százaléka rokonszenvezik.

Látszólag nem tett eleget Chirac a február eleje óta egyre nagyobb tömeget megmozgató diák- és szakszervezeti tüntetések legfőbb követelésének, nem vonta vissza a CPE-t, így kívánva megőrizni sarokba szorított miniszterelnöke, Dominique de Villepin tekintélyét. Valójában azonban a kormányzó UMP szilárd többséggel rendelkező parlamenti frakciója, és ily módon a pártot irányító Sarkozy széles körű mandátumot kapott arra, hogy újratárgyalja azt a Villepin által mellőzött szociális partnerekkel. A hétvégén Sarkozy és Bernard Accoyer, az UMP nemzetgyűlési frakcióvezetője fel is vette a kapcsolatot a szakszervezeti és diákvezetőkkel, és az utóbbiak harcias retorikája ellenére sem tűnt irreálisnak, hogy érdemi megbeszélések kezdődjenek a válság megoldására. Igaz, a megmozdulások szervezői változatlanul kötötték az ebet a karóhoz: a Chirac által kezdeményezett törvénymódosításnak hatályon kívül kell helyeznie a CPE-t a jelenlegi formájában.

Az elnök nem ajánlott egyebet, mint amire két héttel korábban már maga Villepin is hajlandónak mutatkozott. Azaz: csökkenjen kettőről egy évre az a próbaidő a CPE-ben, amely alatt az általában szokásosnál könnyebben, indoklás nélkül fel lehet mondani a munkavállalónak, az elbocsátást pedig a munkaadó mégiscsak okolja meg. Tekintve, hogy az egész konstrukciónak ez a két kulcseleme, innentől csupán szemantikai probléma, hogy a felek a CPE módosításáról vagy az eltörléséről beszélnek.

Ami persze politikai szempontból korántsem mellékes, hiszen Villepin még néhány nappal korábban is fennen hangoztatta, sem a CPE visszavonásába, sem lényegének a megcsonkításába nem egyezik bele. Csakhogy végül Chirac elvette miniszterelnökétől a dossziét, és annak a Sarkozynek adta át, aki hetek óta egyre határozottabban jelezte különállását, és a törvény hatályba helyezésének felfüggesztését, a mielőbbi kompromisszumkeresést szorgalmazta. Szemben Villepinnel, aki mindinkább személyes presztízskérdést csinált az ügyből, és annak dacára megmakacsolta magát, hogy népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint tíz hónappal ezelőtti kinevezése óta a mélypontra zuhant, és az UMP-képviselők egy része is kitáncolt mögüle.

A bő egy év múlva megüresedő elnöki szék megszerzéséért a jobboldalon egymással vetélkedő Villepin és Sarkozy mintha szerepet cserélt volna egymással. A rupture-t, a nyilvánvalóan fenntarthatatlan francia szociális modell reformját halogató chiraci örökséggel való szakítást zászlajára tűző Sarkozy most engedékenyebbnek bizonyult, mint a folytonosságot megtestesíteni igyekvő kormányfő, aki kihívó rámenősséggel erőltette rá elképzelését saját pártjára, az ellenzékre és a szociális partnerekre.

Villepin alábecsülte a diákság ellenállását, és mire rájött, hogy a kemény kéz politikája zsákutcába visz, már késő volt. Párizsi sajtóértesülések szerint Sarkozy környezetében eleve kétségbe vonták, hogy bármilyen jótékony hatása legyen is a foglalkoztatásra, a CPE egyáltalán megéri-e azt a politikai árat, amelyet Villepin - és vele kényszerűen az UMP, sőt az egész jobboldal - késznek látszott megfizetni érte. Ráadásul Sarkozy belügyminiszterként közvetlenül szembesült azzal a veszéllyel, hogy az állandósuló tömegmegmozdulások pár hónappal a rendkívüli állapot kihirdetéséhez vezető külvárosi lázongások után könnyen újabb erőszakhullámba torkollhatnak.

A francia miniszterelnök - aki egy lapinterjúban cáfolta, hogy lemondással fenyegette volna Chiracot, ha az elzárkózott volna az esélyegyenlőségi törvény aláírásától - igencsak meggyengült. Alighanem búcsút mondhat elnöki ambícióinak mindazok után, ami az utóbbi hetekben történt - vélekednek párizsi elemzők. Achiracisták szerint a krízis során kétkulacsos politikát folytató Sarkozy viszont megerősödve kerülhet ki ebből a próbatételből, ha végül az UMP-választók számára is vállalható alkut tud kötni a diákszövetségekkel és a szakszervezetekkel. Ami nem lesz egyszerű, hiszen a kormánypárt szavazóbázisa túlnyomórészt egyetért a CPE-vel, amire Villepin sem győzött hivatkozni.

A tárgyalások még hetekig elhúzódhatnak, és velük együtt a tüntetések is. Sarkozynek minden ügyességére szüksége lesz, mert az utóbbi években rohamosan teret vesztő hagyományos szakszervezetek és a belsőleg megosztott szocialisták maximálisan a maguk javára akarják fordítani a helyzetet. Velük mégsem lesz olyan nehéz közös nevezőre jutni, mint a fiatalokkal, akik pártpolitikától függetlenül a jóléti társadalom kirekesztettjeinek érzik magukat.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Jason Momoa nekiment Chris Prattnek egy vizespalack miatt

Jason Momoa nekiment Chris Prattnek egy vizespalack miatt

Összement a mosásban az Audi A4: íme az új A3

Összement a mosásban az Audi A4: íme az új A3

Pszichológus segíti a győri középiskola diákjait a késelés után

Pszichológus segíti a győri középiskola diákjait a késelés után

Egyszerűbben, boldogabban, könnyebben: önkéntes egyszerűség a hétköznapokban

Egyszerűbben, boldogabban, könnyebben: önkéntes egyszerűség a hétköznapokban

Tóta W.: Skywalker él, Lenin halott, és a Fidelitas sem érzi jól magát

Tóta W.: Skywalker él, Lenin halott, és a Fidelitas sem érzi jól magát

Magyar Kupa: Kiesett a Ferencváros, két meccsen a hó győzött

Magyar Kupa: Kiesett a Ferencváros, két meccsen a hó győzött