Tetszett a cikk?

Menteni próbálta a látszatot, de meghátrált a hetek óta tartó tömegtüntetések elől Chirac francia államfő. Immár Sarkozy belügyminiszter egyezkedik a diák- és szakszervezeti szövetségekkel, amelyek keddi lapzártánk után minden korábbinál nagyobb, sztrájkokkal kísért országos megmozdulást tartottak.

"A CPE meghalt, de még el kell temetni" - idézte a Le Figaro című párizsi napilap a hét elején Nicolas Sarkozy belügyminiszter egyik közeli munkatársának értékelését Jacques Chirac francia elnök péntek esti tévébeszédét követően. Az államfő rekordnagyságú, több mint 20,5 milliós nézőközönség előtt jelentette be: miután az alkotmánybíróság semmilyen törvényességi aggályt nem emelt, aláírja a vitatott munkaügyi reformot, a magánszektorban a 26 évesnél fiatalabb pályakezdőknek szánt első munkavállalói szerződés (CPE) bevezetését tartalmazó esélyegyenlőségről szóló törvényt. Ám rögtön arra kérte a kormányt, hogy mihamarabb tegyen javaslatot az ominózus 8. cikk módosítására, és a CPE-re vonatkozó rendelkezéseket - amelyek egyébként a hivatalos lapban történt publikálással vasárnap hatályba léptek - addig se alkalmazzák.

A kétértelmű államfői megnyilatkozás felpaprikázta a CPE eltörlését sürgető tucatnyi diák- és szakszervezeti szövetség vezetőit, akik azzal vádolták Chiracot, hogy manőverezésével csak olajat öntött a tűzre. Ezért nemhogy lefújták volna a legutóbbi, március 28-ai országos tiltakozó akció látványos sikere után e hét keddre meghirdetett tüntetéssorozatot és munkabeszüntetéseket, hanem arra szólították fel híveiket, hogy minden eddiginél nagyobb számban fejezzék ki elégedetlenségüket. Nem kerülte el a figyelmet az sem, hogy a tiltakozó mozgalmat eddig inkább a háttérben támogató ellenzéki szocialista párt első embere, Francois Hollande most kifejezetten a tüntetéseken való részvételre ösztökélte honfitársait. Az egyik hangadó diákszervezet, az UNEF pedig közlekedési csomópontok, pályaudvarok, repülőterek, autópályák fizetőkapuinak a blokádjára buzdította a fiatalokat. Az Ipsos közvélemény-kutató felmérése szerint a megkérdezettek 71 százaléka úgy gondolta, hogy Chirac fellépése csak tovább radikalizálja a CPE ellenfeleit, akikkel egyébként a lakosság csaknem 60 százaléka rokonszenvezik.

Látszólag nem tett eleget Chirac a február eleje óta egyre nagyobb tömeget megmozgató diák- és szakszervezeti tüntetések legfőbb követelésének, nem vonta vissza a CPE-t, így kívánva megőrizni sarokba szorított miniszterelnöke, Dominique de Villepin tekintélyét. Valójában azonban a kormányzó UMP szilárd többséggel rendelkező parlamenti frakciója, és ily módon a pártot irányító Sarkozy széles körű mandátumot kapott arra, hogy újratárgyalja azt a Villepin által mellőzött szociális partnerekkel. A hétvégén Sarkozy és Bernard Accoyer, az UMP nemzetgyűlési frakcióvezetője fel is vette a kapcsolatot a szakszervezeti és diákvezetőkkel, és az utóbbiak harcias retorikája ellenére sem tűnt irreálisnak, hogy érdemi megbeszélések kezdődjenek a válság megoldására. Igaz, a megmozdulások szervezői változatlanul kötötték az ebet a karóhoz: a Chirac által kezdeményezett törvénymódosításnak hatályon kívül kell helyeznie a CPE-t a jelenlegi formájában.

Az elnök nem ajánlott egyebet, mint amire két héttel korábban már maga Villepin is hajlandónak mutatkozott. Azaz: csökkenjen kettőről egy évre az a próbaidő a CPE-ben, amely alatt az általában szokásosnál könnyebben, indoklás nélkül fel lehet mondani a munkavállalónak, az elbocsátást pedig a munkaadó mégiscsak okolja meg. Tekintve, hogy az egész konstrukciónak ez a két kulcseleme, innentől csupán szemantikai probléma, hogy a felek a CPE módosításáról vagy az eltörléséről beszélnek.

Ami persze politikai szempontból korántsem mellékes, hiszen Villepin még néhány nappal korábban is fennen hangoztatta, sem a CPE visszavonásába, sem lényegének a megcsonkításába nem egyezik bele. Csakhogy végül Chirac elvette miniszterelnökétől a dossziét, és annak a Sarkozynek adta át, aki hetek óta egyre határozottabban jelezte különállását, és a törvény hatályba helyezésének felfüggesztését, a mielőbbi kompromisszumkeresést szorgalmazta. Szemben Villepinnel, aki mindinkább személyes presztízskérdést csinált az ügyből, és annak dacára megmakacsolta magát, hogy népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint tíz hónappal ezelőtti kinevezése óta a mélypontra zuhant, és az UMP-képviselők egy része is kitáncolt mögüle.

A bő egy év múlva megüresedő elnöki szék megszerzéséért a jobboldalon egymással vetélkedő Villepin és Sarkozy mintha szerepet cserélt volna egymással. A rupture-t, a nyilvánvalóan fenntarthatatlan francia szociális modell reformját halogató chiraci örökséggel való szakítást zászlajára tűző Sarkozy most engedékenyebbnek bizonyult, mint a folytonosságot megtestesíteni igyekvő kormányfő, aki kihívó rámenősséggel erőltette rá elképzelését saját pártjára, az ellenzékre és a szociális partnerekre.

Villepin alábecsülte a diákság ellenállását, és mire rájött, hogy a kemény kéz politikája zsákutcába visz, már késő volt. Párizsi sajtóértesülések szerint Sarkozy környezetében eleve kétségbe vonták, hogy bármilyen jótékony hatása legyen is a foglalkoztatásra, a CPE egyáltalán megéri-e azt a politikai árat, amelyet Villepin - és vele kényszerűen az UMP, sőt az egész jobboldal - késznek látszott megfizetni érte. Ráadásul Sarkozy belügyminiszterként közvetlenül szembesült azzal a veszéllyel, hogy az állandósuló tömegmegmozdulások pár hónappal a rendkívüli állapot kihirdetéséhez vezető külvárosi lázongások után könnyen újabb erőszakhullámba torkollhatnak.

A francia miniszterelnök - aki egy lapinterjúban cáfolta, hogy lemondással fenyegette volna Chiracot, ha az elzárkózott volna az esélyegyenlőségi törvény aláírásától - igencsak meggyengült. Alighanem búcsút mondhat elnöki ambícióinak mindazok után, ami az utóbbi hetekben történt - vélekednek párizsi elemzők. Achiracisták szerint a krízis során kétkulacsos politikát folytató Sarkozy viszont megerősödve kerülhet ki ebből a próbatételből, ha végül az UMP-választók számára is vállalható alkut tud kötni a diákszövetségekkel és a szakszervezetekkel. Ami nem lesz egyszerű, hiszen a kormánypárt szavazóbázisa túlnyomórészt egyetért a CPE-vel, amire Villepin sem győzött hivatkozni.

A tárgyalások még hetekig elhúzódhatnak, és velük együtt a tüntetések is. Sarkozynek minden ügyességére szüksége lesz, mert az utóbbi években rohamosan teret vesztő hagyományos szakszervezetek és a belsőleg megosztott szocialisták maximálisan a maguk javára akarják fordítani a helyzetet. Velük mégsem lesz olyan nehéz közös nevezőre jutni, mint a fiatalokkal, akik pártpolitikától függetlenül a jóléti társadalom kirekesztettjeinek érzik magukat.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Egy miniszter figyelmeztette a Wizz Airt, hogy problémáik lehetnek Norvégiában

Egy miniszter figyelmeztette a Wizz Airt, hogy problémáik lehetnek Norvégiában

Kiszivárgott pontszám: ilyen erős lehet a Snapdragon 875 mobilos csúcsprocesszor

Kiszivárgott pontszám: ilyen erős lehet a Snapdragon 875 mobilos csúcsprocesszor

Elkapkodták Göncz Árpád hivatali idején kapott személyes ajándékait

Elkapkodták Göncz Árpád hivatali idején kapott személyes ajándékait